A projekt másfél éve azzal indult, hogy országonként 14 civil személy meglehetősen sokkoló hatású esetleírásokat kapott kézhez, s ezek alapján kellett véleményt alkotniuk a különféle betegségek és devianciák veszélyeiről, a tudomány kínálta új lehetőségekről, a terápiák miatt felmerülő erkölcsi dilemmákról. Az alapvető cél az volt, hogy közelebb hozzák a tudományos forradalom küszöbén álló agykutatást a társadalomhoz: felhívják a figyelmet a tudósok, kormányok és gyógyszergyárak felelősségére, ugyanakkor eloszlassák az agykutatás kapcsán a laikusok körében tapasztalható félelmeket – tudtuk meg Molnár Pétertől, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma Magatartástudományi Centruma igazgatójától, aki a magyarországi „tizennégyek” több hónapos munkáját koordinálta. A kísérletben részt vevők kiindulásként hat esetleírást kaptak kézhez, amelyekben nagy népcsoportokat érintő, jelentős társadalmi veszélyt képviselő, illetve az érintettek életminőségét erősen befolyásoló betegséget mutattak be életszerű helyzetekben. A leírások egyikében Alzheimer-kóros beteg vall arról a sokkról, ami akkor érte, amikor értesült a betegségéről, illetve arról, hogy a gyógyszeres kezelés csak késleltetheti a kór elhatalmasodását.
A másikban hiperaktív gyermek édesanyja osztja meg kétségeit az olvasóval: kezeltesse-e a gyermekét olyan gyógyszerrel, ami esetleg függőséget okoz, vagy vegye tudomásul, hogy izgága kisfia roszszul teljesít az iskolában, és a kudarcok miatt egyáltalán nem is akar odamenni. A harmadik esetleírás egy, a vizsgateljesítményét tudatmódosító szerrel „feltuningoló” diák erkölcsi dilemmájáról szól, illetve az azzal való szembesülésről, hogy e szerek szedésének negatív következményei is lehetnek. A negyedikben kényszerképzetekkel és motorikus kényszermozgásokkal járó betegségben szenvedő ember meséli el, hogyan enyhítette kínzó tüneteit egy műtét, amelynek során elektródákat ültettek be az agyába. Az ötödikben egy büntetőbíró dilemmázik: mi a megoldás, ha a vádlott orvosilag bizonyítottan agresszív hajlamokat hordoz, ám esete mégsem minősül elmebetegségnek? Vajon az illető kezelendő vagy büntetendő?
A civilek elé tárt utolsó esettanulmány nem betegségekről szól, hanem arról a kihívásról, amit a csecsemő agya jelent a kutatók számára. A néhány napos, sőt néhány órás gyermek ugyanis teljesen nyitott a világra, agya óriási mennyiségű inger és információ befogadására képes – amint az eseteket feldolgozó brosúra fogalmaz, egy tanuló gép – és ez a képessége beláthatatlan perspektívát jelenthet az agykutatás számára. A jogokkal ugyan rendelkező, de jogaival élni képtelen csecsemőt a tanulási képességek kísérleti célból történő tanulmányozása viszont ugyanolyan – ha nem súlyosabb – erkölcsi kérdéseket vet fel, mint a tudatállapot-módosító szerek alkalmazása, vagy a valótlan állítások lebuktatására szolgáló „agylenyomat” módszer. Ez utóbbi ugyanis alkalmas arra, hogy nagy pontossággal kimutassa: új-e egy információ a megkérdezett számára vagy már ismert. A módszer a sikeres nyomozások megnövekedésével kecsegtet, hiszen azonnal kiderül, járt-e az gyanúsított a tett helyszínén, ismerte-e az áldozatot stb. – ugyanakkor negligálja az ember szabad akaratát, ami sokak szerint megengedhetetlen.
A civilek az esetek megismerése nyomán kialakult véleményeiket három hazai és két brüsszeli összejövetel alkalmával osztották meg egymással, majd egy összesítő és kilenc nemzeti záródokumentumban fogalmazták meg álláspontjukat. Előbbi az Európai Bizottság illetékes biztosának asztalára került, utóbbiakat pedig minden országban közjogi méltóságok egyike – Magyarországon az Országgyűlés elnöke – kapta kézhez. A betegségektől a társadalmi problémákig eljutó dokumentumok egyebek mellett felhívják a figyelmet arra, hogy a krónikus betegek méltóságát és életminőségét akkor is biztosítani kell, ha valaki olyan súlyos kórban szenved, mint az időskori elbutulással fenyegető Alzheimer-kór. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert egyes előrejelzések szerint az Európai Unió polgárai életkorának növekedésével néhány évtizeden belül ijesztő méreteket ölthet az Alzheimer-kóros emberek száma. Javasolják, hogy az EU 7. számú, tudományos kutatásokat támogató keretprogramjában elsőbbséget élvezzen az agyi rendellenességek kutatása. Szükségesnek látják egy páneurópai etikai bizottság felállítását, aminek feladata az erkölcsi dilemmákat felvető esetek elbírálására, valamint azt is, hogy a tudomány és a civilek közötti kapcsolat erősítésére nemzeti intézményrendszerek épüljenek ki. A magyar záródokumentum arra is figyelmeztet: a kutatás-fejlesztésre szánt pénzek itthon sem kurtíthatók meg, mert annak az egész társadalom kárát látja.
A parlamenti vezetők azt ígérték, legalább fél napot foglakozik majd a közeljövőben a záródokumentum által felvetett javaslatokkal a Tisztelt Ház. Kérdés, hogy ebben kimerül-e az ügy kezelése, vagy a felvetéseket megszívlelve a szociálliberális kormányzat is megfelelő figyelmet fordít majd a hazai kutatások finanszírozására, az eredmények hasznosítására. A reformba csomagolt megszorítások idején ezzel kapcsolatosan többeknek fenntartásai vannak.
origo.hu
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt
