Fekete évek jönnek az oktatásban

Negyvenezer fő elbocsátása a közoktatásból, a pedagógusbérek befagyasztása, iskolabezárások, a tandíj bevezetése a felsőoktatásban és az államilag finanszírozott egyetemi férőhelyek 50 százalékos csökkentése – ezek az oktatást érintő legfontosabb, kormány közeli szakemberek által javasolt megszorítások. Ha ezek megvalósulnak, működésképtelenné válhat a közoktatás, fizetésképtelenné válhatnak az egyetemek. Úgy tudjuk, a javaslatok jó részéről már tárgyal a jövendő koalíció.

Sokkoló megszorításokat javasolt a kormánynak a pénzügyi válság rendezésére a Central European Management Intelligence (CEMI) nevű gazdaságelemző cég. Az elemzők az oktatást látják az olyan meghatározó területnek, ahol csökkenteni lehet a kiadásokat. A cég a pedagógusok bérének két évig tartó befagyasztását, negyvenezer tanár elbocsátását az általános és középiskolákból, iskolabezárásokat és az államilag támogatott felsőoktatási férőhelyek ötvenszázalékos csökkentését javasolja a kormánynak.
A közoktatást érintő negyvenezer fős elbocsátás egyébként 25 százalékos létszámleépítést jelent, amely működésképtelenné teheti az általános és középiskolákat. A tömeges elbocsátás értelemszerűen csak a kötelező óraszámok radikális emelésével valósulhatna meg, hiszen a tanórák száma nem csökkenne. A javaslat készítői tehát úgy akarják többletmunkára kényszeríteni a tanárokat, hogy két évre befagyasztják a béreket, amelynek reálértéke mindkét esztendőben jelentősen csökken.
A felsőoktatás kétségbeejtő kilátásai akkor látszanak igazán, ha idevesszük Bokros Lajos volt pénzügyminiszter javaslatát is, aki kitartóan kardoskodik a tandíj újbóli bevezetése mellett, amelyet az államilag finanszírozott hallgatóknak is fizetniük kellene. Az 1995-ös megszorító csomag atyja ráadásul most nem néhány ezer forintos fizetési kötelezettségről beszél, hanem az önköltséges képzésben részt vevők által fizetendő összeghez hasonlóról – azaz félévenként százezres nagyságrendről –, amit a családok jelentős része nem tud kifizetni. Ha mindehhez hozzávesszük az államilag finanszírozott férőhelyek 50 százalékos csökkentését is, akkor a hallgatói létszám drasztikus visszaesésével számolhatunk, ami az egyetemi oktatók tömeges elbocsátásához, a felsőoktatási intézmények bevételeinek apadásához, ezáltal pedig az iskolák gazdasági csődjéhez vezet. Az egyetemeket ugyanis az elmúlt két évben a felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztési program során több milliárd forintos hitel felvételére kényszerítették, amelyeknek kamattal terhelt részleteit húsz éven keresztül fizetni kell a beruházást végző befektetőknek.