A szocialista–szabad demokrata választási győzelem után száznyolcvan fokos fordulatot vett a koalíciós pártok és a holdudvarok kommunikációja. A kampány során hangoztatott modernizálás és fejlesztés szlogenje után napról napra újabb és újabb gazdaságelemző cégek és kormány közeli szakemberek kerültek elő a kalapból, hogy vázolják Magyarország drámai gazdasági helyzetét. Bár a kampány során senki nem erősítette meg a Fidesz állításait, a győzelem másnapján már mindenki csőd közeli helyzetről beszélt, amit csak súlyos megszorításokkal lehet orvosolni.
Az első komoly elemzéssel a Central European Management Intelligence (CEMI) nevű cég állt a nyilvánosság elé. Az elemzők az oktatást látták olyan meghatározó területnek, ahol jelentősen lehet csökkenteni a kiadásokat. A cég a pedagógusok bérének két évig tartó befagyasztását, negyvenezer tanár elbocsátását az általános és középiskolákból, iskolabezárásokat és az államilag támogatott felsőoktatási férőhelyek ötvenszázalékos csökkentését javasolja a kormánynak.
A közoktatást érintő negyvenezer fős elbocsátás egyébként 25 százalékos létszámleépítést jelentene, amely működésképtelenné tehetné az általános és a középiskolákat. A tömeges elbocsátás értelemszerűen csak a kötelező óraszámok radikális emelésével valósulhatna meg, hiszen a tanórák száma nem csökkenne. A javaslat készítői tehát úgy kényszerítenék többletmunkára a tanárokat, hogy két évre befagyasztanák a béreket.
Hitelre kényszerített egyetemek
A felsőoktatás kilátásai is kétségbeejtőek. Bokros Lajos volt pénzügyminiszter a tandíj újbóli bevezetése mellett foglalt állást, amelyet az államilag finanszírozott hallgatóknak is fizetniük kellene. Az 1995-ös megszorító csomag atyja ráadásul nem néhány ezer forintos fizetési kötelezettségről beszélt, hanem az önköltséges képzésben részt vevők által fizetendő összeghez hasonlóról – azaz félévenként százezres nagyságrendről –, amit a családok jelentős része nem tud kifizetni. Ha mindehhez hozzávesszük az államilag finanszírozott férőhelyek ötvenszázalékos csökkentését is, akkor a hallgatói létszám drasztikus visszaesésével számolhatunk, ami az egyetemi oktatók tömeges elbocsátásához, a felsőoktatási intézmények bevételeinek apadásához, ezáltal pedig az iskolák gazdasági csődjéhez vezet. Az egyetemeket ugyanis az utóbbi két évben a felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztési program során több- milliárd forintos hitel felvételére kényszerítették, amelyeknek kamattal terhelt részleteit húsz éven keresztül fizetni kell.
Bár a kormányprogram még nem került nyilvánosságra, a baloldali média már beszámolt annak bizonyos pontjairól. A kiszivárogtatott információk szerint az MSZP és az SZDSZ már elfogadta a kormányprogram részét képező oktatási csomagot. A koalíciós megállapodás szerint két lépcsőben a mostani heti húszról huszonnégyre emelkedhet a tanárok heti óraszáma. Az iskolák idén szeptembertől húsz kötelező tanóra mellett további kettő nem tanítási óra – például felzárkóztató foglalkozás – megtartására kötelezhetik a tanárokat, 2007 szeptemberétől pedig újabb két tanítási órával növelik a terhelést.
Majd törleszt a volt hallgató
A szocialisták és a szabad demokraták megegyeztek, hogy egy, de inkább két évre befagyasztják a közoktatási dolgozók bérét, és egyetértettek abban is, hogy 2007-ben bevezetik az utólagos tandíjat. A javaslat lényege az, hogy amikor a volt hallgató jövedelme elér egy bizonyos szintet, elkezdi visszatéríteni az államnak tanulmányai költségeit. A törlesztést akkor kellene megkezdeni, amikor a hallgató éves jövedelme eléri a havi minimálbér negyvenszeresét. A legkisebb fizetés hatvanszorosát el nem érő jövedelem esetén a bér négy, afölött pedig hat százalékát kellene befizetni. Egy alapképzés átlagosan másfél, a mesterképzés két-, a doktori fokozat megszerzése hárommillió forintba kerülne, az orvosi vagy a jogi egyetem pedig hét–hét és fél, illetve ötmillió forintba. Az összeget nem terhelik kamatok. Az utólagos tandíjról szóló híreket erősítette Arató Gergely nyilatkozata is. Az oktatási tárca politikai államtitkára a Petőfi Népe című napilapnak azt mondta: az MSZP el tudja képzelni, hogy a hallgatók is szerepet vállaljanak képzésük finanszírozásában, de a közvetlenül fizetett tandíjat nem támogatják, mert az távol tartaná a hallgatókat az egyetemektől.
A koalíciós pártok által elfogadott oktatási programcsomag a Népszabadság szerint tartalmazza azt is, hogy 2008 szeptemberétől nem lehet nyolcosztályos gimnáziumokat indítani. Az intézkedés állítólagos célja a túl korai szelekció megakadályozása, és az alapkészségek megerősítése. A megszűnés felmenőrendszerben lépne életbe, a jelenleg 104 nyolcosztályos gimnázium 30 ezer diákja még kijárhatná az iskolát. Az ötödik és hatodik évfolyamon visszaszorítanák a szaktárgyi oktatást, és nagyobb hangsúlyt fektetnének az alapkészségek fejlesztésére, vagyis a program a 6+6-os iskolaszerkezet felé mozdítaná a magyar oktatási rendszert.
A Fidesz szerint sokszor előfordult már, hogy egy párt kormányra kerülve bizonyos dolgokat másképp csinált, mint ahogy a kampányban ígérte, de az mindmáig példátlan, hogy valaki éppen az ellenkezőjét tegye annak, mint amit hónapokon át ígért. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke szerint a szocialisták és a szabad demokraták a választási kampány során fejlesztésekről és modernizálásról beszéltek, most pedig – tartós bérbefagyasztás mellett – a tanárok heti óraszámának 20 százalékos növelésére készülnek, a felsőoktatásban pedig tandíjat akarnak bevezetni. Pokorni szerint az óraszámemelés önmagában nem ördögtől való ötlet, de csak akkor van értelme, ha tartozik hozzá pluszfeladat. A probléma az, hogy a liberális oktatási kormányzat már felszámolta az iskola nevelési szerepét és a szabadidős foglalkozásokat, így az óraszámnövelés tömeges elbocsátásokat eredményez majd. Hozzátette: rengeteg olyan feladat van – mint például a nyelvtanítás, a képességfejlesztés –, amely megoldatlan, mert kevés a fejlesztőpedagógus, a logopédus. Elbocsátások helyett átképzésekre lenne szükség, hogy minden egyes részterületre jusson hozzáértő szakember.
Pokorni szerint a kormány döntése ráadásul a szakmaiságot is nélkülözi, hiszen differenciálatlanul hajtaná végre az óraszámemelést. Az átlagnál kevesebb órát csak a felső tagozaton, illetve a középiskolákban tartanak a pedagógusok, az alsó tagozatos tanítók óraszáma az európai átlaghoz hasonló. A megszorítás nem segítene az idei költségvetés drámai helyzetén, hiszen csak 2008 körül származna belőle bevétel. Hasonló a helyzet a felsőoktatási tandíjjal is, amelyet 2007-től felmenő- rendszerben vezetnének be, bevétel azonban csak 2013-ban, 2015-ben kezdene csordogálni belőle. Pokorni leszögezte: a felsőoktatási tandíj bevezetése visszafogja a tanulási vágyat, ami hosszú távon nagyon sokat árt az országnak. A politikus azért sem ért egyet a diákok utólagos megsarcolásával, mert egy diplomás eleve nagyobb értéket termel az országnak, ráadásul magasabb jövedelméből nagyobb terhet is vállal a közösből. Lapunk számításai szerint egyébként – a jelenlegi minimálbért figyelembe véve – évi bruttó két és fél millió forintos jövedelem esetén kell megkezdeni a több millió forintos tandíj törlesztését, ami a 13. havi bért is számolva havi nettó 120 ezer forintos, 12 havi fizetés esetén nettó 130 ezer forintos bért jelent.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) felháborodott a tandíj ötletén, és megegyezés híján tüntetéssorozatot helyezett kilátásba. Ekler Gergely, a HÖOK elnöke cinikusnak, méltatlannak és felháborítónak tartja, hogy az oktatási tárca a hallgatókkal folytatott tárgyalások nélkül utólagos tandíj bevezetéséről beszél. Leszögezte: a HÖOK nem támogat semmiféle olyan törekvést, ami a jövő hallgatói számára a felsőoktatáshoz jutás esélyét csökkentené, vagy őket utólag, a felsőoktatásban eltöltött évekért büntetné. Az érdekvédő felszólította az oktatási tárcát, hogy kezdeményezzenek hivatalos tárgyalásokat a HÖOK-kal, mert nem akarják, hogy az 1995-ös diákmegmozdulásokhoz hasonló események következzenek be, amikor a Bokros-féle tandíj miatt tiltakozási hullám söpört végig az országon.
„Kifelejtett” érdekvédők
A Pedagógusok Szakszervezete szerint a kormány részéről eddig senki nem kezdeményezett tárgyalásokat velük az oktatási programról, és csak az újságokból értesültek a várható megszorításokról. Varga László, a szervezet elnöke lapunknak azt mondta: a valódi bérbefagyasztás nem lehet tárgyalási alap, hiszen a pénz folyamatosan értéktelenedik. Erről csak abban az esetben lehet beszélni, ha a bérstop esetén is sor kerül az infláció szerinti évenkénti fizetési korrekcióra. Az érdekvédő szerint a kötelező óraszámemelés első lépcsőben fizetéscsökkenést – az eddigi túlóra a kötelező munka része lenne – eredményezne, a második lépésben pedig már elbocsátásokhoz vezetne. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete elfogadhatatlannak tartja a kötelező óraszámok emelését. Kerpen Gábor, a testület elnöke szerint a közoktatásban dolgozók tudását meg kell tartani, az elbocsátások ugyanis az oktatás minőségének gyors romlását idézik elő.
A közigazgatási reformról elemzés a 7. oldalon
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
