Felnőni Marokkóban

Az érettségi előtt álló, szerelemmel, továbbtanulással, „ki is vagyok én?” kérdésekkel foglalkozó tinifilmeknek se szeri, se száma, s ami aggasztóbb, többségük nézhetetlen. A francia filmnapokon már bemutatott Marokkó azért még az élvezhetőbb, illetve inkább fogyaszthatóbb kategóriába tartozik, s nagy előnye, hogy ennél sokkal többet nem is szeretne.

Laila Marrakchi rendező, mint mondja, élete egyik legmeghatározóbb korszakáról szeretett volna filmet készíteni, amikor „az ember felfedezi önmagát és felfedezi a világot, tele van energiával, lázadással, kétségekkel és reményekkel.” Ez mind benne is van a filmben: egy kis érettségi előtti aggodalommal, egy kis marokkói Rómeó és Júlia szállal. A mű középpontjában Rita áll, akinek bátyja nemrég érkezett haza külföldi tanulmányútjáról – hiszen aki megteheti, az biztosan nem otthon tanul tovább –, aki mélyen vallásos, így a laza hugicával szinte elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb csatározások. A család meglehetős jómódban él, ám a tinik élete még így sem fenékig tejfel. Rita belezúg egy szintén nem megélhetési problémákkal küzdő, ám zsidó fiúba. Lassan szövődik a szerelem, amelyet természetesen a szülők sem néznek jó szemmel. Barátnők, bulik, autóversenyek, száguldás, zene, alkohol, olykor még ramadán idején is. De minden véget ér egyszer, elmúlik a boldog ifjúság, fel kell nőni, ha tetszik, ha nem, mindennek lezárásához meglehetősen egyszerű megoldást talált a rendező. Így legalább nem kellett belebonyolódnia komolyabb vallási, társadalmi kérdésekbe sem.
Azt is mondhatnánk, aki tinifilmet néz, csalódik. A Marokkót leginkább az menti meg a nagy kiábrándulástól, hogy olyan környezetben játszódik, ahol ilyen film még nemigen játszódott. Más nem nagyon: a karakterek sematikusak, a történet kiszámítható, s mindent csak érintőlegesen tárgyal a rendező. Igaz, ez nem dokumentumfilm, se nem mély társadalmi dráma, de mintha az alkotó se tudta volna eldöntetni, milyen művet szeretne létrehozni, illetve az elemeket milyen arányban keverni. Így maradunk a kliséknél, közepes színészi játékkal, sejthető fordulatokkal.
(Marokkó. Színes, feliratos, marokkói–francia film, 105 perc. Rendezte: Laila Marrakchi. Forgalmazza a Best Hollywood.)