Ösztöndíjprogramot hirdetne a kormány, hogy maradásra bírja a fiatal doktorokat. A szakorvosjelölteknek anyagi támogatást nyújtanának a tanulmányi szerződéshez hasonló formában, akiknek ezért cserében vállalniuk kellene, hogy a képzés végeztével meghatározott ideig egy magyarországi intézményben dolgoznak. Ha mégis úgy döntenek, hogy például külföldre távoznak, akkor vissza kellene fizetniük az ösztöndíjat.
Szerettük volna megismerni az elképzelés részleteit, de az Egészségügyi Minisztérium kérdéseinkre csak annyit közölt, hogy dolgoznak az új programon. Így nem tudtuk meg, hogy fejenként mekkora összegű ösztöndíjról lenne szó, s ezért mennyi időre kellene elkötelezniük magukat a fiataloknak. Nem kaptunk választ arra sem, hogy minden szakorvosjelölt élhetne-e a támogatással. Kíváncsiak lettünk volna arra is, hogy a magyar állam központilag finanszírozná-e az ösztöndíjprogramot, vagy abban a hazai fekvőbeteg-ellátó intézményeknek is részt kellene vállalniuk.
A szakmai szervezetek egyelőre nem is hallottak az elképzelésről. Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke hangsúlyozta, őket nem kereste meg az egészségügyi tárca. Hasonló választ kaptunk a szakorvosjelölteket képviselő Magyar Rezidensszövetségtől is. Képviselőik csak a részletek megismerése után nyilatkoznának lapunknak. Nem értesült az új ösztöndíjprogramról Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke sem. Annyit azonban elmondott: tanulmányi szerződéseket ma is köthetnek az egészségügyi intézmények a szakorvosjelöltekkel. Ennek gyakoribbá válása azonban biztosan nem szünteti meg az orvoselvándorlást. A kamarai elnök szerint a fiatalok itthon tartásához alaposan kidolgozott, törvényi garanciákkal biztossá tett életpályamodellre volna szükség, amelyet már régóta szorgalmaz a kamara – eddig sikertelenül. Ennek tartalmaznia kellene a bérfelzárkóztatás ütemezését is – tette hozzá Éger.
Magyarországon sok szakorvosjelölt gondolkodik külföldi munkavállaláson – derült ki a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja és a Magyar Rezidensszövetség néhány hónapja készült felméréséből. Igaz, nekik csak egy kisebb részük keres aktívan állást máshol, a többieket egyelőre „csak úgy” foglalkoztatja a kérdés. Esetleges távozásuk indokaként leggyakrabban az alacsony hazai kereseteket és a rossz életkörülményeket említették. Csak a harmadik helyre sorolták a jobb szakmai lehetőség reményét.
Orvoselvándorlás egyébként korábban is létezett, de a migráció az európai uniós csatlakozásunk óta valamelyest felgyorsult. 2004 májusa és 2005 októbere között 1026 orvos és 118 fogorvos kért igazolást külföldi munkavállaláshoz. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy ez sok, vagy kevés. Erre nehéz választ adni annak ismerete nélkül, hogy a 10 milliós állami költségen képzett orvosok csak rövid időre vagy végleg elhagynák Magyarországot. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy nemcsak külföldre irányuló elvándorlás jellemzi az ágazatot, hanem pályaelhagyás is. Az orvosok közül sokan például gyógyszercégek „ügynökeinek” állnak.
Nem egyértelmű az sem, hogy Magyarországon mekkora a valós orvoshiány. Az biztos, hogy régiónként eltérő. Amíg Közép-Magyarországon 48 doktor jut 1000 polgárra, addig Észak-Magyarországon csak 22,9. Ez országos átlagban semmivel sem rosszabb, mint Nyugat-Európában; egyes szakmákban viszont különösen hiányos az ellátottság: altató- és röntgenorvost vagy patológust például számos intézmény „laszszóval sem tudott fogni”.
origo.hu
Apáti Bence: Magyar Péter 25 milliós kérdése - kép
