Hatodszor is Honvéd-arany

Nincs új a nap alatt. A Honvéd ismét – sorrendben hatodszor – megnyerte a férfi vízilabda-bajnokságot, a Vasas pedig megint elveszítette. Legutóbbi, 1989-es aranyérme óta ez a tizenkettedik ezüstje, és néhány korábbival ellentétben az ideire maradéktalanul büszke lehet. Még akkor is, ha büszkeség és keserűség nem feltétlenül egymást kizáró fogalmak.

A Vasas most többször is nagyon közel volt az aranyhoz; olykor talán közelebb, mint az elmúlt tizenhét esztendőben bármikor. Először akkor, amikor május 4-én 2-0-s előnyt szerzett a három győzelemig tartó fináléban. Másodszor akkor, amikor május 11-én, 2-1-es állásnál többször is elszalasztotta a – végső – sikert. Harmadszor pedig tegnap, igaz, még az első negyedben, hiszen
3-0-ra ugrott meg a Kőér utcában.
A Domino azonban sokadszor bizonyította, hogy a legnagyobb bajban képes a legtökéletesebb koncentrációra, ráadásul az adottnak tekinthető erények, a rutin, az egyéni képességek és a fegyelem mellé mostanra a formaidőzítés is csúcsra ért. Az Euroligát illetően már későn, a magyar bajnokságban még épp jókor. A címvédő ugyanis, élve a kissé talán nagyvonalúan megítélt emberelőnyökkel, magától értetődően zárkózott fel már félidőre 4-5-re, majd fordított a harmadik periódusban 6-5-re, és nyert végül tulajdonképpen biztosan 8-6-ra. A Vasas ezzel szemben a kezdeti nekibuzdulás után a második félidőre elbizonytalanodott, „elfogyott”, a meccs döntő szakaszában nemhogy gólt nem szerzett, még ziccerig sem jutott el. Sőt igazi lövőhelyzetig is alig.
Az angyalföldi drukkerek kedélyállapota alkalmazkodott a pillanatnyi eredményhez. Mivel e táborban nem tejfölös- és nagyszájú kölykök sivítoznak, hanem meglett emberek, nekik tényleg tizenhét éve fáj a foguk az aranyra, hiába, így érthető, ha érzelmeik mindkét irányban szélsőségesebbek. A futballhívekkel megerősített Honvéd-tábor viszont ezúttal először vetekedett hangerőben a piros-kék haddal, ezért a Kőér utcában a döntőhöz illő atmoszféra uralkodott.
Szerencsére nemcsak a parton, hanem a vízben is. Pedig kísértett a múlt, hiszen amióta három győzelemig tart a döntő, 2002 után másodszor fordult elő, hogy a felek kijátszották a maximális öt meccset. Négy éve is a Honvéd és a Vasas csapott össze, előbbi 0-2-ről fordítva diadalmaskodott 3-2-re, az utolsó csatát a Kőér utcában megvívva. Csakhogy az a derbi ökölpárbajjal, botránnyal, vérrel és csonttöréssel zárult, a tegnapi ellenben gratulációkkal, puszikkal, boldog vagy kényszeredett mosolyokkal. A „legdurvább” beszólást Tóth Imre, a hazaiak másodedzője kapta, aki épp kászálódott kifelé a medencéből a szokásos ünneplés után, amikor valamelyik Vasas-pólós odabökte: legalább évente egyszer megfürdik.
Steinmetz Ádám ellenben csapatkapitányhoz és kétszeres olimpiai bajnokhoz méltóan tartotta kordában társait, és kérdésünkre így értékelt.
„Természetesen bánt, hogy most sem sikerült nyernünk, pedig többször is megvolt rá a lehetőségünk, de ettől eltekintve igazán büszkék lehetünk, mert nem úgy indult a szezon, hogy ötmecscses döntőre kényszerítjük majd a Honvédot.” A Domino kapusa, Gergely István szerint sem, bár ő utóbb a finálé második fejezetében jelölte meg a fordulópontot: „Akkor még kikaptunk, de észhez tértünk. Felmértük, hogy nincs több esélyünk, és elkezdtünk vízilabdázni. Nem törődtünk a játékvezetéssel, a pillanatnyi állással, csak mentünk előre.” Kovács István vezetőedző szerint is ez volt a lényeg: „0-2-nél nem maradt más választásunk, mint előre menekülni. Meghallottuk azokat a hangokat, hogy megöregedett és elfáradt a csapatunk, a srácokat ez felpaprikázta, és a harmadik mérkőzésen 15-5-re lesöpörték az ellenfelet. De a Vasas kiváló partner volt, arról szó sem lehetett, hogy onnantól majd mindig tízzel nyerünk, ez a mostani két gól a valós különbség.”
Valóban, a tegnap látott Dominónak az Euroliga hét végi négyes döntőjében lenne a helye. Ám azt Dubrovnikban magyar érdekeltség nélkül rendezik, és ez, a Honvéd–Vasas ötfelvonásost látva nemcsak minket foszt meg maradandó élménytől, hanem az egész európai pólót.

Diadal a nőknél is. A Domino-BHSE pólósai már szombaton is nyertek egy bajnoki címet: a női csapat 11-6-ra verte a Kőér utcában a címvédő Dunaújvárost, ezzel 3-0-ra hozta a három győzelemig tartó párharcot. Az utolsó felvonást Tomaskovics öt gólja mellett az döntötte el, hogy egyaránt 9 emberelőnyös helyzetükből a hazaiak ötöt értékesítettek, míg a vendégek egyet sem. Györe Lajos edző alakulata első aranyérmét szerezte, a Dunaújváros öt év után volt kénytelen átadni a dobogó legfelső fokát.