Idegenellenesség Oroszországban

zok az erők, amelyek megpróbálják újra felemelni a nácizmus alávetett zászlóit, és nemzetiségi viszályt, szélsőségességet és idegengyűlöletet szítanak, zsákutcába, értelmetlen vérontásba taszítják a világot. A nemzetközi szolidaritásra, összefogásra apellálva e szavakkal ítélte el győzelem napi beszédében a xenofóbia egyre szaporodó oroszországi megnyilvánulásait Vlagyimir Putyin elnök. Mindez jelzi, hogy az orosz vezetés érzékeli a problémát.

Néhány hete Moszkva központjában tinédzserek egy csoportja támadt rá a Puskinszkaja metróállomáson egyetemista társaival várakozó Vagan Abramjancra. A fiatal örmény fiú rövid dulakodás után összeesett. Halálát egy, a szívét ért késszúrás okozta. Nem sokkal korábban – szaporítva a Néva-parti városban az idegengyűlölő támadások sorát – egy szenegáli diákot lőttek agyon Szentpéterváron. A támadó lesből tüzelt az éjszakai klubból kijövő külföldi diákcsoportra, s a fején találta el a szenegáli Lamzar Sambát. A rendőrök horogkereszttel dekorált puskát találtak a közelben. Szinte ezzel egyidejűleg a volgográdi területen cigány táborra támadt bőrfejűek egy csoportja, és vasrudakkal halálra vertek két romát.
Ezek az esetek nem egyediek. A külföldiek ellen elkövetett támadások száma az utóbbi években megsokszorozódott Oroszországban. Az atrocitások általában szkinhedekhez kötődnek, a „két fővárosra”, Moszkvára és az utóbbi időben különösen Szentpétervárra, kisebb részben a területi központokra koncentrálódnak, az áldozatok pedig kaukázusiak, közép-ázsiaiak vagy afrikaiak. A rasszista támadások elkövetői sok esetben jól szervezett, fajgyűlölő, újfasiszta és más erőszakos ideológiákat követő csoportok tagjai. Hivatalos adatok szerint Oroszországban ma 150 szélsőséges csoport működik mintegy ötezer taggal, de a nem kormányzati szervezetek 50 ezerre teszik e csoportokhoz kötődők számát. Az Amnesty International minapi tanulmánya szerint csak tavaly 366 faji alapú támadás történt, és 28 személy vesztette életét ilyen incidensekben. A tényleges szám azonban ennél magasabb is lehet, hiszen számos fajgyűlölet vezérelte bűncselekményt nem jelentenek be, vagy nem ilyenként jegyeznek be. A rendőrség vagy az ügyészség nem- egyszer sorolja e támadásokat a huliganizmus kategóriájába. Tavaly rasszista indíttatású, nemzetiségi feszültség keltésére alkalmas bűncselekmény elkövetésével mindössze 15 személyt ítéltek el. Jellemző, hogy a 11 késszúrással egy kilencéves tádzsik kislányt megölő kamaszokat mindössze másféltől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélték. A hatóságok érezhetően nem viseltetnek túl sok rokonszenvvel a kaukázusiak iránt, s jellemző, hogy ezek a külső jegyek alapján is jól elkülöníthető kisebbségek a „terror elleni harc” jegyében különösen ki vannak téve a helyszíni okmányellenőrzéseknek és az ezzel összefüggő zsarolásnak. Orosz emberjogi szervezetek felmérése alapján a nem szláv kinézetűeknek tavaly 21-szer nagyobb esélyük volt arra, hogy okmányaikat a metróban ellenőrizzék.
Ez a magatartás közvetett módon bátorítja a rasszista fellépéseket, a kérdéssel foglalkozók szerint azonban a fő probléma az orosz társadalom sok rétegében mélyen gyökerező intolerancia. A Szova elemzőközpont felmérése szerint a lakosság mintegy fele különböző mértékben, de egyetért azzal a jelszóval, miszerint „Oroszország az oroszoké”. A csecsenekhez és a cigányokhoz egyértelműen negatívan viszonyul a megkérdezettek több mint 50 százaléka, s különösen figyelemreméltó, hogy ez a szám a 25 év alattiak körében még magasabb, 60-70 százalékos, és jól kivehetően nő. „Ez aligha meglepő, hiszen a gyerekek a társadalom tükrei” – jegyzik meg ennek kapcsán szakértők. Aláhúzzák, nem segíti a probléma kezelését a médiából sokszor akadálytalanul ömlő nacionalista propaganda, de az sem, hogy a mostani esetek következtében cunamiként árasztották el sajtót a xenofóbiával foglalkozó, önostorozó cikkek. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy e negatív trendet erősíti az erőszak világjelenségnek nevezhető kultusza is.