Jogkövetelés ellen beoltva

Gyárfás Tamás médiavállalkozó (aki nem mellékesen egyik pótállásában a Magyar Úszószövetség elnöke) szerdán azért háborgott a sajtónak, mert állítása szerint egyes fővárosi képviselők akadékoskodása miatt elvehetik Magyarországtól a nyári úszó Európa-bajnokság (Eb) megrendezésének a jogát. – Számos ellenzéki politikust ismerek, s tudom, egyikük sincs beoltva sport ellen. Minek ez az örök szembekerülés? Mi a cél? – így kommentálta Gyárfás azt a hírt, hogy a fővárosi önkormányzat városképvédelmi bizottságának ellenzéki tagjai (kihasználva a kormánypártiak távollétét) elutasították a nyári találkozó helyszínéül szolgáló margitszigeti új uszodakomplexum lelátójának engedélykérelmét.
Endrédy István, a bizottság kereszténydemokrata elnöke azzal védekezett: az eredeti tervben nem fix, hanem mobil lelátók szerepeltek, amelyek miatt nem kellene újabb darabot elpusztítani a margitszigeti közparkból. Ha a beruházó visszatér az eredeti tervhez, minden bizonnyal az engedélyt is megkapja. Az Eb megrendezését tehát nem a jogállamiságért aggódó képviselők veszélyeztetik, hanem azok, akik – a médiavállalkozó szavait kölcsönözve – be vannak oltva jogkövetés ellen.
Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa. A margitszigeti beruházás az ésszerűtlen, ostoba és a törvényekre fittyet hányó állami pénzszórás iskolapéldájává vált. Sokan emlékeznek még rá: amikor Magyarország elnyerte a bajnokság megrendezésének jogát, szinte minden érintett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Duna-parti új negyedében képzelte el az uszodakomplexumot. Ez a helyszín tökéletes választásnak tűnt: végre befejezhették volna az egy évtizede félkészen álló tüskecsarnokot, az elkészült medencék a verseny után az egyetemistákat és a dél-budaiakat szolgálhatták volna. Nem a kis nyugat-balkáni köztársaságunkról lenne szó (ahol a sok jobbító akaratot rendre legyőzi az enyészet és a butaság), ha nem sikerült volna egyeseknek ezt a nagyszerű tervet is a padlóra küldeniük. Elsőként Draskovics Tibor, a Medgyessy-kormány szép emlékű pénzügyminisztere lépett, aki a bajnokság előkészítésére szánt 7,8 milliárd forintos támogatást 2,2 milliárdra csökkentette. Akkor még sokan úgy hitték, szerényebb külsőségek között, de tartható az egyetemi helyszín. Ám közbelépett Gyárfás Tamás, aki Eb-ügyben Gyurcsány Ferenc hajdani sportminiszter bizalmasaként előrántotta a margitszigeti helyszínt. Értelmiségiek, civil szervezetek és politikusok megkísérelték ugyan felnyitni a szemüket, hogy ez nem fog menni, mert az ország talán legértékesebb védett közparkjának, nem mellékesen a főváros egyik turisztikai attrakciójának a megcsonkításához oly mértékben kell erőszakot tenni a hatályos jogszabályokon, hogy az még errefelé sem sikerülhet. Sőt be kell zárni egy csaknem húszezer embert szolgáló ivóvízkutat is, amire még nem volt példa.
A tiltakozók azonban tévedtek: a hatóságok sorra beadták a derekukat, s megkezdődött az építkezés. Gyárfás Tamás és Görözdi György, Gyurcsány miniszteri biztosa pedig kánonban ígérgetett. Például azt, hogy nem veszélyezteti az építkezés a főváros ivóvízellátását, a kivágandó öreg fákat átültetik, az építőanyagokat uszályon, a bajnokság nézőit pedig a Duna-parti parkolókból hajóval szállítják majd.
Aki ma kimegy a Margitszigetre, láthatja: mindez szimpla hazugságok sorozata volt. A dömperek és a munkagépek tönkretették a sziget déli csúcsát, az átültetett fák egy része máris kipusztult, más részüket egyszerűen kivágták. Uszályoknak, hajóknak nyomuk sincs, a zöld terület hiányában szenvedő budapestieknek pedig csak emlék maradt a Margitsziget nyugalma.
Most már mi is csak egyet kívánhatunk: a lehető legkímélőbb módon, de mihamarabb fejezzék be az építkezést. Ha a pénzvilág előtt már megbukott az ország, legalább a nemzetközi sportközvélemény előtt ne kelljen. Mégis fájó lenne, ha az ostobaság bajnokai ezt a húzásukat is megúsznák.