Leszögezte

Nem állítom, hogy virágos a politikai hangulat a környéken (Mátyásföldről és Cinkotáról beszélek), tegnap például a körzeti ivóban egy Népszava-cikk kavart szélsőséges indulatokat. Magam ugyan nem voltam jelen az eseményen, később érkeztem, akkorra már megnyugodtak a kedélyek, csak az ott lévőktől tudtam meg, hogy politikai indíttatású volt a csetepaté, ugyanis a lap olyasmire akarta rávenni az olvasót, értsen egyet a regnáló kormánnyal.
Nem kirívó mifelénk az efféle világnézeti megnyilvánulás, a múltkor például – még a választások előtt – azért került nehéz helyzetbe egy – valószínűleg alulinformált – kézbesítő ifjú, mert szóróanyagokat hozott Gyurcsány támogatása céljából. Nekem kellett közbelépnem az egészsége védelmében. A szomorú, hogy nem tudni, hol a történet vége. Az ugyan biztos, hogy összeomlik a Gyurcsány-kártyavár, de mégiscsak kéne egy támpont. Hogy mikor hordja el a motyóját a bájgúnár.
Szóval, mint mondtam, nem rózsás a közhangulat mifelénk, az én személyes problémám meg az, hogy az egész zűrzavart – újságíró lévén – rajtam kérik számon az ismerősök. Tegnap például az orrom alá tolták a Vasárnapi Hírek című lapot, Avar János munkáját, amely arról cikkez, hogy a Magyar Szocialista Párt együttműködne az ellenzékkel (tényleg ez volt a cím az újságban). Na ezt most hogy kell értelmezni? Az írásban bizonyos Simon Gábor, az MSZP országos választmányának elnöke többek között leszögezi (korábban biztos asztalos volt), hogy kinyújtott kézzel várják az ellenzék kezét. Jatt a jattba.
Az ilyen szövegektől durran be a cinkotai emberek feje. Meg a nyíregyháziaké, a szombathelyieké…