Négy év terhes öröksége

Ha nem haladtunk volna rossz irányba az utóbbi négy évben, akkor most nem lenne szükség megszorító intézkedésekre – jelentette ki Járai Zsigmond tegnap egy üzleti ebéden, ahol a Magyar Nemzeti Bank elnöke a monetáris politika eredményeiről és a gazdasági reformok szükségességéről tartott előadást.

Amikor 2001-ben átvettük a jegybank vezetését, akkor 10 százalékos infláció mellett 15-20 százalékos pénzromlási várakozások jellemezték az ország gazdaságát, és kevesen hittek abban, hogy az infláció 2002 végére 4,5 százalékra lefaragható – állapította meg Járai Zsigmond, aki az elmúlt évek monetáris politikájáról is összegzést adott a külföldi gazdasági kamarák tegnapi üzleti ebédjén. Járai a jegybank legfontosabb küldetésének az árstabilitás elérését nevezte, amely az idei két-három százalékos mértékű pénzromlás mellett sikerként könyvelhető el. – Ma már szerencsére kisebb hatással bír a forintárfolyam a fogyasztói árakra – hangsúlyozta a jegybank elnöke, aki a következő két esztendőt a kihívások idejének nevezte. – Az egyetlen pozitívum, hogy túl vagyunk a választásokon – szögezte le –, mivel az ország súlyos pénzügyi problémái megszorításokat, gazdasági reformokat igényelnek.
Drasztikus reformokra azért van szükség, mert az utóbbi években rossz pályán haladt az ország: a felvett hitelek legnagyobb részét a közszféra kiadásaira és nem befektetésekre költötték. Járai szerint feléltük jövőnket, gyermekeink terhére gyarapítottuk adósságainkat, és a sűrűn hangoztatott GDP-bővülés jó része is a külföldi hiteleknek köszönhető. – A dübörgő gazdaságot sulykoló kormányzati sikerpropaganda „érdekes módon” a választások után egyik napról a másikra hangsúlyt váltott, és a megszorításokat helyezte előtérbe – jegyezte meg a jegybankelnök, aki hozzátette: az egyik legsúlyosabb problémát az euró bevezetésének várható késése jelenti. Járai számításai szerint leghamarabb 2012-ben lehet szó arról, hogy csatlakozzunk az eurózónához. A jegybankelnök kifejtette: a közvélemény a reálisnál nagyobb várakozásokkal tekint az új kormányra, ám a költségvetés rendbetételéhez legelső lépésként el kell felejteni a választási ígéreteket, mert nincs forrás sem az áfacsökkentésre, sem a szociális kiadások növelésére.