Önöknek már csak a szégyen maradt…

Döbbenettel és ámulattal figyelem Dávid Ibolyát, amint számomra és sokunk számára a szimpatikus, kedves, szeretetre és megbecsülésre méltó emberből a boszszúállás megtestesítőjévé alakult át. Már nem is túlzottan érdekes, hogy egy állítólag vallásos, tehát istenfélő lény miként és miért tudta példaképét – Antall Józsefet – szóban és cselekedetben így elárulni, ugyanakkor folyamatosan rá hivatkozva annyi balfogást véghezvinni, mint amennyit az eltelt két esztendőben megtett.
Nem tudom, Orbán Viktor mikor és mivel sértette meg Dávid elnök asszonyt. Biztos, hogy van ennek alapja is. De egy politikusnak nem lenne szabad személyes sértődöttségét és az ebből táplálkozó gyűlöletét az egész polgári oldal kárára kiterjeszteni! Az MDF-en kívül ki tud európai példát hozni arra, hogy egy ellenzéki párt egy soron következő választásokon tudatosan bukásra játszik? Hogy ellenzékből ismét csak ellenzékbe akar kerülni? Ennek semmi köze a demokrácia logikájához. Ez nem reálpolitika. Hadd ne mondjam meg, micsoda. Az MDF arra hivatkozik, hogy nem a vissza- vagy
vissza nem léptetés okozta a vereséget. Lehetséges. Azt azonban, hogy hosszú idő óta kicsinyes viszálykodása, dühödt vádaskodása előtt emberek tízezrei álltak értetlenül és tanácstalanul, kiábrándulva egyúttal a jobboldali politikából, már igyekeznek elfelejteni.
Ha jól emlékszem, Antall József halálos ágyán úgy nyilatkozott: „Keresztény országot akartam, mert csak annak van jövője.” Igen, annak. És nem a Schmuck Andorok és a Leisztinger Tamások által kreált baloldali áldemokrata fórumnak. Elnök asszony, önöknek mára csak a szégyen maradt…
Szűcs Ervin,
a Magyar Piarista Diákszövetség örökös tiszteletbeli elnöke