A Gyurcsány-kormány pozitív helyzetértékelése ragadós, a kabinet nyomán sokan ismételgetik az olyan panelokat, mint nagy a jólét, dübörög a gazdaság, minket irigyel Európa. A Nógrád megye északi csücskében fekvő Ipolytarnócon azonban, ha eljutnak is oda az optimista vélemények, a helyben tapasztalható nyomor láttán nincs ember, akit magával ragadna a gazdasági miniszter és a kormányfő hurráoptimizmusa.
Ipolytarnóc vezetése mindent megtesz, hogy enyhítsen a falu sanyarú helyzetén, ezért is adtak be az év elején pályázatot a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanácshoz, hogy felújíthassák a helyi művelődési otthon vizesblokkját. – A szóban forgó pályázatnak, amely a „Leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatása” címen futott, a beadási határideje 2006. február 15. volt. Egy hónappal később, 2006. március 16-án a Salgótarjáni Kistérség Többcélú Társulás tanácsának ülésén előminősítettük és rangsoroltuk a pályázatokat, javaslatot tettünk a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanácsnak. Azt szerettük volna, hogy senki ne maradjon nyertes pályázat nélkül – jelentette ki Szabó Tibor, Ipolytarnóc polgármestere.
A salgótarjáni kistérség 23 településéből húsz adott be pályázatot, ebből három falu egyáltalán nem nyert, egy pedig alig kapott valamit. Az ügy érdekessége, hogy Szabó Tibor számításai szerint a három érintett kistérség tíz pályázó települése megkapta az összes rendelkezésre álló pénz, a csaknem 700 millió forint 76,5 százalékát.
A salgótarjáni kistérség három települése: Ipolytarnóc, Karancsberény és Sóshartyán nyertes pályázat nélkül maradt, Mátraszele pedig csak körülbelül 300 ezer forintot kapott. Ipolytarnóc első embere szerint a pályázati pénz abszolút indokolt lett volna a számukra, tekintettel arra, hogy a község 541 lakójából 130 fő 60 éves vagy annál idősebb, 53 fő állandó jellegű munkanélküli, a lakosság 34 százaléka pedig roma származású, emellett egy alsó tagozatos iskolát és óvodát is fenn kell tartaniuk. – A szóban forgó települések azért nem nyertek, mert jobboldali vezetés irányítja az érintett önkormányzatokat, a területfejlesztési tanács politikai döntést hozott. Szükségünk lett volna a pénzre, mert a kistelepülési önkormányzatok gyengébb lábakon állnak, mint a kártyavár – fogalmazott Szabó Tibor.
A döntéssel sújtott települések vezetői abban egyetértettek, hogy minden falunak szüksége lett volna a pénzre. Vincze László, Mátraszele polgármestere, aki 16 éve vezeti a Nógrád megyei községet, egy véleményen van Szabó Tiborral, szerinte is befolyásolhatta a politika a területfejlesztési tanács döntését. Havran Zoltán, Karancsberény első embere elmondta, ha szakmai alapon nem kaptak pénzt, akkor a tanács helytelen döntést hozott, ám ha a politika is befolyásolta a támogatások elosztását, ami lehetséges, akkor a testület komoly hibát vétett. Tóth Gabriella, Sóshartyán polgármestere az üggyel kapcsolatban annyit mondott, hogy a közelmúltban a település több mint 100 millió forintot nyert óvodafelújításra uniós forrásból, így elfogadja a területfejlesztési tanács döntését. Ezzel együtt véleménye szerint nem zárható ki, hogy az uniós fejlesztési pénzek mellett a megyei keretből is kaphassanak támogatást a települések.
Holles Miklós, a a Nógrád Megyei Területfejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatója ellenben korábban a megyei napilapnak állította, nyomokban sem lelhető fel, hogy a döntéseknél bármilyen politikai megfontolás felmerült volna.
Puszta Béla, a Salgótarjáni Kistérség Többcélú Társulás tanácsának szocialista elnöke lapunknak azt hangsúlyozta, hogy soha nem voltak még az üléseken pártpolitikai tartalmú megközelítések, és nem is szeretné, hogy ez így legyen, mert az együttműködést szakmai érdekek összehangolására lehet építeni. – A kistérségi társulás nem politikai, hanem szakmai alapon, a térség településeinek fejlesztése érdekében jött létre, s a jövőben is így fog működni – jelentette ki.
A személyes vizit meggyőzőbb, könynyebb tájékozódni, kinek van igaza. A helyi polgármesternek – aki szerint óriási a nyomor Ipolytarnócon – vagy a területfejlesztési tanácsnak, amely – forráshiányra hivatkozva, az egyik internetes lap szerint viszont azért, mert a falu nem tartozik a hátrányos helyzetű települések közé – nem támogatta az önkormányzat pályázatát.
Műúton, két irányból – Salgótarján és Szécsény felől – lehet megközelíteni a szlovák határ mellett fekvő Ipolytarnócot. A műút kifejezést csak azért használhatjuk, mert a burkolat jobbára aszfaltból áll, viszont annak minősége alaposan próbára tette kollégáink pesti kátyúkhoz hozzászokott személyautóját is. Ipolytarnócot és környékét egyfajta kettősség jellemzi: szemet gyönyörködtető természeti környezetben fekszik a szívet szorongató, a pusztulás nyomait magán hordozó kis falu. Szabó Tibor polgármester szerint a megye évtizedes adósságokat halmozott fel a településsel szemben. – Amikor a szülőfalumra 2002 októberében esküt tettem, azt fogadtam meg, hogy mindenben a javát fogom szolgálni, s ha kell, a jó érdekében mindenkivel cimborálok, de nekimegyek bárkinek, ha elvtelen döntés miatt kár ér bennünket. Most is, amikor a területfejlesztési tanács úgy döntött, hogy nem támogat minket, úgy éreztem, magára hagyták a falut, mert ha Ipolytarnóc nem hátrányos helyzetű település, akkor mások szemében csak pusztulásra ítélt falu lehet – fakadt ki Ipolytarnóc első embere.
Szabó Tibor megmutatta azt a vizesblokkot, amelynek felújítására a területfejlesztési tanács nem adott pénzt. A polgármester elmondta, a közelmúltban a településre látogató külföldi turisták keresték az illemhelyet, de két másodperc után kifutottak az épületből. Ez a település szégyene. – A külföldi turisták nem akartak hinni a szemüknek, amit az illemhelyen tapasztaltak. Ezek után már az sem lepte meg őket, hogy se szállást, se semmilyen ellátást nem tudtunk nekik biztosítani. Ezen szerettünk volna változtatni, de támogatás nélkül nem megy – sóhajtott fel Szabó Tibor.
A faluban többen elégedetlenek a területfejlesztési tanács döntésével. Csík Józsefné, egy helyi nyugdíjas asszony ingerülten jegyezte meg, felháborító, hogy magára hagyták a falut. – Ha valahol szegénység van, akkor Ipolytarnócon biztos az van. A falut leginkább nyugdíjasok lakják, rengeteg a munkanélküli, munkalehetőség pedig egyáltalán nincs. A községre nagyon ráférne a fejlesztés. Ha valahol segíteni akarnak, akkor itt lenne mód rá – panaszkodott Csíkné.
Az óvodában éppen csendes pihenőre készülődnek. Az intézmény vezetője elmondta, ők is pályáztak, de nem nyertek pénzt. – Nagy szükségünk lenne udvari játékokra, mert kevés van belőlük, de azok sem felelnek meg az uniós szabványoknak. Ránk férne egy étkező kialakítása is, mert egyelőre a gyerekek ott ebédelnek, ahol előtte és utána játszanak. Önerőből, segítség nélkül nem tudjuk megoldani az óvoda szükséges fejlesztését – panaszkodott Rozgonyi Antalné, az intézmény vezetője.
Az általános iskola is lehetetlen körülmények között küzd a fennmaradásáért. A napközis tanító körbekalauzolt az épületben: a több helyütt felszakadt linóleum, a szerény infrastruktúra, a sporteszközök nélküli sportpálya mind-mind arról tanúskodott, hogy az iskola is megérett a felújításra.
A falu, sok száz nyomorban küszködő kistelepüléshez hasonlóan, segítségre szorul. Ami a maguk erejéből telik, megteszik. Abban bíznak, hogy panaszuk több lesz, mint pusztába kiáltott szó.
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
