Értsük meg, a modern tudomány azt jelenti, hogy a világ nyitott! – ezzel a Teller Edétől vett idézettel indul a mű. Ebből a felismerésből kiindulva a matematika–fizika diplomával is rendelkező Gaál professzor a teológiát mint a keresztény gondolkodás tudományos válfaját is meg kívánja vizsgálni, és azt a kérdést is felveti, elég nyitott-e ma a teológia. Sajátos szemléletű írásában arra is rámutat: a matematika sokat segíthet a teológiának abban, hogy nyitottabbá váljék, mert – szerinte – annak nyitott szemlélete kitűnően alkalmazható a teológiai gondolkodás továbbfejlesztésében is.
Az izgalmasnak ígérkező könyv tíz eszmetörténeti-tudománytörténeti korszakot tárgyal, ezek néhol egybeesnek a hagyományosan használatos kultúrtörténeti felosztással, máskor attól élesen eltérnek.
Ez teljesen érthető – mondja Gaál professzor –, ugyanis az elemzés alaphipotézise sem esik egybe a hagyományossal. Azt feltételezi ugyanis, hogy az emberi gondolkodás egy-egy korszaka annak fényében ragadható meg és ítélhető nyitottnak, illetve zártnak, hogy mennyiben korlátozta, illetve mennyiben segítette elő az új gondolatok, új szemléletek születését. Az érdekes gondolati modell lényegében azt bizonyítja példákon keresztül, hogy az általa vizsgált korszakokban bizonyos dogmák, axiómaszerű gondolatkövületek behatárolták a szellem mozgásterét, vagyis zár világot hoztak létre, aztán jöttek olyan gondolkodók, mint Kopernikusz, Bolyai János – illetve más szálon közelítve az egyistenhittel teljesen új szemléletet alkotó zsidó nép, majd később a keresztyénség –, és újszerű megközelítésükkel teljesen átformálták, kinyitották a zárt világokat.
Gaál professzor korszakfelosztásának vezérfonalát alapvetően a matematika fejlődése adja, hiszen elgondolása szerint azon keresztül ragyogóan érzékelhető a zárt és nyitott világok összefüggése.
Az egyik legizgalmasabb korszak ebből a megközelítésből kétségkívül az euklideszi geometria kialakulásának kora, amely születésekor axiómáival, posztulátumaival és definícióival új világot teremtett. Rendszerré formálta, és szigorú, megkérdőjelezhetetlen szabályokkal rögzítette, majd bizonyításokba szorította a tér tudományát: a geometriát. Ezek alkalmazásával újabb és újabb ismeretekhez jutottak. A görögöket dicséri, hogy ily módon kultúráktól független tudományos módszert dolgoztak ki, amely igaz volt akkor is, igaz most is, és igaz marad a jövőben is. A módszer tökéletesnek tűnt, olyannyira, hogy később minden tudomány ennek mintáján épült fel és működött kétezer évig. Ők még nem tudták, hogy zárt rendszerben gondolkodnak. A XIX. század első harmadában azonban jött egy magyar matematikus – Bolyai János –, aki újszerű módon közelített a problémához: megkérdőjelezte a megkérdőjelezhetetlent, s addig elképzelhetetlen merész választ adott a párhuzamosok dilemmájára. Ezzel, ahogyan maga is vallotta – „A semmiből egy új, más világot teremtettem” – kinyitotta az euklideszi geometria zárt világát, és utat engedett görbült felületek értelmezésének, amelyek addig teljesen kívül maradtak a geometria territóriumán. Hasonlóan járt el néhány évszázaddal korábban Kopernikusz, amikor feltételezte, majd matematikailag leírta, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. Zseniális felfedezése abból a hipotézisből származott, hogy a tapasztalati-szemléleti világ – vagyis a látszat – nem feltétlenül azonos a valósággal.
Gaál professzor úgy véli, a nagy gondolati rendszerek zártságát, illetve nyitottságát a gondolkodás fejlődési modelljének tekintve, ekként alkalmazva értelmezni lehet a transzcendens világkép átalakulásait is. Megfogalmazása szerint ebből a megközelítésből a politeizmus – vagyis a sokistenhit – egy idő után korlátozta a világ szellemi harmóniájának átélését. A zsidó nép letisztult egyistenhite világosabb programot adott a transzcendens szellemiség megéléséhez, amit aztán a kereszténység fejlesztett tovább a Szentháromság-tanban máig hatóan szabadon megélhető spirituális-szellemi örökséggé.
Kérdés azonban, hogy ez a kétezer éve felnyitott világ nem zárult-e be újra a felekezeti szétszakadozottság által, nem merevedtek-e átélhetetlen dogmákká az egykori igazságok. Erre a kérdésre az ökumenizmus keresi a választ. Ám ez a mozgalom még nem jutott el odáig, hogy a felekezetek közötti tényleges teológiai-dogmatikai különbségek tekintetében megtalálja és kicserélje azt a merev tantételt, amely nem enged kilépni a rendszerből – hívja fel a figyelmet Gaál Botond, aki úgy véli, minden felekezet teológusainak először magukban kell tisztázniuk, mi az, ami a másiktól elválasztja őket, hogy aztán az egymáshoz való közeledést elősegítsék.
origo.hu
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt
