Ha Kiskunfélegyházánál Kiskunmajsa felé lehajtunk az autópályáról, az az érzése támad az embernek, hogy egy másik világba érkezett. A környékre egyaránt jellemző a festői környezet és az infrastruktúra elmaradottsága, a magával ragadó természet nyugalma és a szemmel látható szegénység. Az út mellett, a burkolat elégtelen minősége miatt, egymás után váltakoznak a sebességkorlátozást jelző táblák, mégis a környezet átható nyugalmat sugall, némi túlzással elmondható, hogy arrafelé a madár se jár.
Legalább egy azonban a közelmúltban sajnos mégis meglátogatta az egyik környékbeli libatelepet. Az elsődleges vizsgálatok szerint ugyanis vándormadaraktól fertőződhetett meg az a telep, ahol pénteken először 3 ezer háziludat öltek le, s egy kilométeres körzetben további 300 ezer szárnyas jut hasonló sorsra.
Kiskunmajsát elhagyva, Soltvadkert felé néhány kilométert kell csupán utazni ahhoz, hogy megérkezzünk a közigazgatásilag a településhez tartozó Bodoglárra. Péntek kora délután, mint az ország többi lakója, arrafelé is mindenki már a hét végi pihenésre készülődött, mi is csupán a fertőzés közvetlen közelében, a lezárt tanya környékén találkoztunk a madárinfluenza miatti szigorú intézkedés nyomaival. A fertőzött libatelepre a szakembereken és az alkalmilag toborzott segédmunkásokon kívül a kivezényelt rendőrök nem engedtek be senkit. A bejáratot szalaggal zárták le, és szolgálatot teljesítő járőrök gondoskodtak arról, hogy illetéktelen személyek ne jussanak be a fertőzött területre. Az esemény a rendőröket is váratlanul érte, hosszú ideig nem is tudták, miért kell a tanyához menniük.
– A délelőtt folyamán járőrözés közben találkoztunk egy környékbeli politikussal, aki már akkor utalást tett arra, hogy hamarosan rendkívüli helyzet léphet fel. Később az ebédnél a polgármester úr titkárnőjével futottunk össze, aki szintén arra célzott, hogy a délután folyamán váratlan események állhatnak elő. Két óra felé aztán rádión kaptuk az utasítást, hogy jöjjünk ide, és zárjuk le a libatelepet. Nem tudjuk, meddig kell itt maradnunk, s igazából csak nagyon kevés információnk van arról, hogy mi folyik a libatelepen. Egyes gazdák is tőlünk érdeklődtek, hogy mi fog velük történni, de nem tudtunk nekik tájékoztatást adni – emlékezett vissza az elmúlt néhány óra eseményeire a szolgálatot teljesítő járőr.
A kiskunmajsai rendőrőrsön sem volt szerencsénk, a parancsnok nem nyilatkozott, éppen eligazítást tartott a kollégáknak arról, hogy mi lesz a rendőrség szerepe, és milyen intézkedéseket kell foganatosítani a madárinfluenza felbukkanása miatt. A polgármesteri hivatalban sem tudtunk meg semmit, csak egy takarító tartózkodott az épületben.
Eközben a lezárt libatelep környékén a fehér lett az uralkodó szín, a fehér ruhába öltözött ÁNTSZ-es munkatársak és segítőik órák alatt begyűjtötték a libákat, és szintén fehér teherautókkal a solti dögkútba vitték a leölt háziludakat. Eleinte még az apró szárnyasok százával szaladgáltak a dróthálóval körbekerített területeken, de mire az est leszállt, kiürült a telep udvara, s minden szárnyast felraktak a teherautókra.
Miközben a szakemberek a dolgukat végezték, a rendőrök pedig biztosították a területet, kísérletet tettünk arra, hogy a környező tanyák lakóitól szerezzünk be információkat. Meg szerettük volna tudni, hogy mi vár a többi telep szárnyasaira, de minden földúton utunkat állták az ÁNTSZ szakemberei, akik tájékoztatást nem kívántak adni, de azt elmondták, hogy a tanyákra csak az általuk viselt fehér ruhákban lehet bejutni.
A rendőrség szolgálatot teljesítő járőreihez délután hat óra tájban jött meg a váltás, ekkorra már a libatelep összes szárnyasát leölték, és felpakolták a teherautókra. A délutánra toborzott segédmunkások pedig betértek az egyik helyi presszóba, hogy ott vitassák meg, mi vár ezután a környék tanyáira, gazdáira. Az egyik helyi fiatalember leszögezte, hogy az egész csak hisztéria, nem több. Egy másik férfi attól tart, hogy először csak egy kilométer sugarú körben irtják ki a szárnyasokat, később pedig egyre több és több madarat fognak leölni, hogy megakadályozzák a fertőzést.
A presszó vendégserege megosztott volt abban, hogy a betegség miért ütötte fel a fejét. Akadt, aki szerint felesleges felelőst keresni, mert az ügyről nem tehet senki. Más esküdni mert volna, hogy a fertőzést az okozhatta, hogy a telepen nem tartották be az előírásokat. A telepre járó teherautók fertőtlenítésére szolgáló medencék nem működhettek megfelelően, de ezt a jelenlévők többsége elvetette. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a gazdák ebben a helyzetben a csőd szélére sodródtak. – A környékbeli emberek korábban az iparból és a mezőgazdaságból éltek, ám amióta sok helyen teljesen automatizálták az üzemeket, gyárakat, egyre többen a mezőgazdaságban próbálnak boldogulni. Errefelé a homokos föld viszont művelésre nem nagyon alkalmas, így szinte mindenki állattenyésztéssel foglalkozik, sokan pedig éppen az ilyen szárnyastelepeken vállalt alkalmi munkából tartják fenn magukat. Ezek után hosszú időnek kell eltelni, hogy a felvásárlók újra bízzanak a termelőkben, addig pedig se a gazdák, se az alkalmi munkások nem jutnak pénzhez. Hiába kártalanítják a gazdákat, a fertőtlenítés költségét nem fizeti meg nekik senki, s az időkiesés miatt sokan csődöt jelenhetnek, amely alapjaiban rombolná le a környékbeliek megélhetését – panaszkodott az egyik helyi férfi.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
