Kiegészítés a háború utáni németüldözéshez

A Magyar Nemzet június elsejei száma rövid ismertetést közölt a Terror Házában rendezett nemzetközi konferenciáról, amely szerint súlyos felelősség terheli azokat, akik a kollektív büntetés elvét alkalmazták német nemzetiségű honfitársainkkal szemben. A cikk nem utal arra, hogy a referátumok kitértek-e a hazai ellenállás helyi erőfeszítéseire.
A hitleri eszméket erőszakkal propagáló Volksbunddal szemben 1942 januárjában Bonyhádon zászlót bontott a Hűséggel a Hazához mozgalom azzal a céllal, hogy a hazai németeket megvédje a fajelméletet hirdető pángermán propaganda csábításaitól. Az, hogy a magyarországi németek egy része megfertőződött a hitlerizmus eszméjétől, nem írható pusztán a Volksbund számlájára; része volt ebben a magyar kormányzatnak is, amely hintapolitikája folytán még lovat is adott a pángermán agitáció képviselői alá. A hűségmozgalom országosra kiterjesztett tevékenységét 1944-ben a német megszállás, majd a nyilas uralom felfüggesztette, vezetőit elhurcolta, internálta. A háború befejezése után megindított németüldözésről a hűségmozgalom háromszor is memorandumban fejtette ki az álláspontját: 1945. április 29-én, május 23-án és október 16-án. Az ideiglenes magyar kormányt, illetve a belügyminisztert tájékoztatta az „esztelen bosszúállásról”, amiért az antifasiszta mozgalom alapítóinak, vezetőinek „arcát a szégyen pírja borítja el”. Kérték a kormányzattól, ne engedje érvényre jutni az „esztelen bosszúállást”, mert elég volt a diktátorságból, akár jobboldali az, akár baloldali. Javaslatuk a következő: „Oldják meg ezt a szerencsétlen német nemzeti kisebbségi kérdést közmegnyugvásra… Az igazság és bűnbocsánat egyetlen helyes szellemében. (…) Bűnhődjenek a főbűnösök vagyonelkobzással, kitelepítéssel; az ártatlanokat ne üldözzék azért, mert németeknek születtek. (…) Teljes védelemben részesítsék azokat, akik vállalták a harcot magyar hazájukért.”
A memorandumoknak nem volt foganatja, az érdekelteket nem hallgatta meg senki. Hogy ki volt „hűséges” vagy „bundista”, nem számított. Jogilag rendezetlenül, önkénnyel és kegyetlenséggel, messziről jött emberekkel vezényelték le az internálást, a vagyonelkobzást, majd a kitelepítést. Mindenki áldozat volt – ilyen vagy olyan értelemben. A Hűséggel a Hazához mozgalom sorsa is megpecsételődött: 1946 tavaszán a „reakciós”, a „nacionalista”, „klerikális” egyesületeket is feloszlatták. E témakör megismeréséhez hozzájárul(na) a válogatott dokumentumok a Hűséggel a Hazához mozgalom történetéhez (Bonyhád, 1994) című kötet.
Kolta László
a hűségmozgalom tagja, Bonyhád