Gratulálok a kinevezéséhez! Most már tényleg lehet, hogy bekerül a történelemkönyvekbe. Azt viszont nem tudom eldönteni, vajon előrelépésnek tekinti-e a honvédelmi miniszterséget a karrierjében, vagy inkább úgy gondolja, hogy az elődje kifúrta önt a legnagyobb kormánypárt vezetőségéből?
– A miniszterséget előrelépésnek tekintem. A Magyar Köztársaság miniszterének lenni a politikai pálya egyik kiemelkedő állomása, az egyik legfontosabb hivatás. Azért is örülök ennek a kinevezésnek, mert végre konkrét, megfogható feladatokkal foglalkozhatom. 1990-ben a szocialista párt megszervezése is nagy kihívás volt, mint az is, hogy 1994-től Európa legnagyobb parlamenti frakcióját vezethettem. Fontos feladatokat hajtottunk végre, például a NATO-csatlakozást, de ez a politikának egy általánosabb, elvontabb síkját jelentette. Ugyanez volt a helyzet, amikor később a költségvetési bizottság elnökeként vagy az MSZP elnökhelyetteseként tevékenykedtem. A miniszterség viszont olyan feladat, „ahol van eleje és vége” a munkának, pontosan lehet tudni, hogy ha valamit csinálok, annak mi az eredménye.
– Ezek szerint Juhász Ferenc lemondását és elnökhelyettesi ambícióit visszalépésnek lehet tekinteni?
– Az, hogy valaki leköszön egy miniszterségről, és befejezi a munkáját, nem jelenti azt, hogy visszalépne. Juhász Ferenc befejezett egy általa vállalt feladatot, amelyet négy évig tisztességgel látott el. Az pedig, hogy ki milyen tisztséget fog betölteni az MSZP-ben, a párt tagjaitól, kongresszusi küldötteitől függ. Most a munkamegosztásban történt változás a szocialista pártban, hiszen a vezetők közül hárman kormányzati megbízást kaptunk. Természetes, hogy jelenleg az végzi a napi munkát, akinek éppen nincs ilyen megbízatása.
– Önt többen kritizálták az ellenzékben és a sajtóban, mert úgy vállalta el a honvédelmi miniszterséget, hogy nem is volt katona. Hogyan lehetett megúszni a sorkatonaságot a hetvenes évek közepén? Megmentette a pártmunka?
– Szó sincs erről. Először tizennyolc éves koromban soroztak be Jászberényben, majd az érettségi után. Mivel nem előfelvételisként vettek fel az egyetemre, a tanulmányaim előtt nem vittek el katonának. Amikor elvégeztem az egyetemet, ismét besoroztak, de sok társammal együtt létszámfelettiként hazaküldtek. Semmilyen protekcióm nem volt. Én egy okát látom annak, hogy nem volt ránk szükség: a Ratkó-korszak gyermekei voltunk, és ugyebár sokan születtek akkor, nagy volt a létszám.
– A parlamenti meghallgatásán bevallotta azt is, hogy nem sokat foglalkozott eddig honvédelmi, biztonságpolitikai kérdésekkel. Úgy fogalmazott, hogy menedzserként fogja fel a miniszteri munkát, amelyben támaszkodni fog a katonai szakértőkre. A „menedzseri munka” első lépéseként többlépcsős racionalizálásról beszélt. Ez azt jelenti, hogy folytatódnak a leépítések?
– Két hete elfogadott az Országgyűlés egy törvényt arról, hogy a minisztériumok hogyan működnek a jövőben. Eszerint a miniszter mellett egy helyettes van, szakállamtitkárok dolgoznak, és egyszerűsíteni kell az ügymenetet. Ehhez a teljesen új és korszerű felálláshoz fogom meghatározni a minisztérium szervezetét, működését, felszámolva a felesleges párhuzamosságokat. Az átalakítás határideje július vége, ekkor állhat fel az új vezetés. Természetesen a leendő vezetőkkel és a szakszervezetekkel konzultálva kívánom meghozni a döntéseimet. Elemzéseink szerint 490-500 fővel is elláthatják a tárcánál azt a munkát, amelyet ma 650-en végeznek. Az új létszámnak nem lesz szüksége például 108 gépkocsira. Hol látott olyan intézményt, ahol öt emberre jut egy személygépkocsi? Ezeknek a felétől meg kell válni, a többit pedig taxirendszerben kell használni, vagyis nem személyeknek járnak majd az autók, hanem a feladathoz. Az is tarthatatlan, hogy a minisztérium jelenleg három épületben működik a város különböző pontjain. Vizsgáltattam, hogy nem célszerűbb-e a szaktárcát a fenntartási, működési költségek megtakarítása érdekében egy helyre költöztetni.
– A parlament bizottsági ülésein beszélt egy másik időpontról, 2006. december 31-ről is mint a gazdasági átalakítások határidejéről. Milyen további intézkedésekre lehet számítani az év végéig?
– Az év végéig megvizsgálom azt is, hogy azokra a háttérintézményekre szükség van-e, amelyek ma a haderő vagy a honvédelmi tárca részeként működnek, illetve meghatározom, hogy ezekre az intézményekre milyen felosztásban és milyen létszámmal van szükség. Amennyiben a háttértevékenységet kevesebb emberrel is el lehet látni, akkor ezen a területen is létszámcsökkentést fogok végrehajtani. Mindenki azt mondja a honvédségre, hogy „fejnehéz,” vagyis a haderő bázisára egy nagyon nagy létszámú vezetői és háttérintézményi rendszer nehezedik. Juhász Ferenc nagymértékben, hatvan százalékkal csökkentette ezt a „vízfejet”, de a szakértők még mindig azt mondják, hogy a megfelelő működéshez tovább kell lépni.
– A bizottsági bemutatkozásakor kijelentette, hogy politikai súlyt kíván adni a minisztériumnak. Mit értett ez alatt? Ezek szerint az előző években súlytalan volt a Honvédelmi Minisztérium?
– Tény, hogy a magyar társadalomban a kívánatosnál kisebb a Honvédelmi Minisztérium súlya. Az árvízi védekezés során találkoztam olyan polgármesterrel, aki elmondta, hogy az egész települést többek között hét katona mentette meg, akikre hosszú évekig fognak emlékezni. Ezek az emberek igenis megérdemlik, hogy nagyobb erővel képviseljék az érdekeiket. Nekem az a dolgom, hogy a kormányban minél jobb pozíciót vívjak ki a honvédelemnek. Ennek azonban a fordítottja is igaz, vagyis a kabinet egyik tagjaként érvényesítenem kell azokat a szándékokat, amelyek az összkormányzati munkában megfogalmazódnak. Én a nemzeti célokat, a szövetségesi kötelezettségeket kívánom összehangolni a nemzetgazdasági lehetőségekkel.
– Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő években jobb lesz a helyzete a HM-nek a költségvetési források meghatározásánál, vagy továbbra is az a szemlélet uralkodik majd, hogy a csapattestek leépítése révén befolyt összegeket próbálják a fejlesztésekre fordítani?
– Felül kell vizsgálni azt a biztonságpolitikai alapképletet, amelyet felállítottunk, és ez alapján újra kell gondolni, milyen haderőre van szükség. Ezt a felülvizsgálatot egyébként a NATO tervezési rendszere is előírja. Ha ezt a munkát elvégzik a szakemberek, akkor kiderül, hogy a csapatoknál szükség van-e szervezeti módosításokra. Az ambícióm az, hogy döntési helyzetbe hozzam a kormányt, vagyis azt szeretném, ha több program közül tudna választani. Viszont ha ezek közül az elképzelések közül kiválaszt egyet, akkor annak a programnak a megvalósításához biztosítsa a feltételeket. Az elkövetkező másfél évben a pénzügyi lehetőségek nem bővülnek, a jelenlegi gazdasági helyzetben ez irreális elvárás lenne. Az viszont lehetséges, hogy ugyanannyi pénzből jobb szervezéssel, jobb döntésekkel nagyobb teljesítményt érjünk el.
– A NATO-nak tett vállalásaink felülvizsgálatáról az elmúlt évekkel ellenétben az idén még a kormányprogramban is tesznek említést. Milyen haditechnikai fejlesztéseket érinthet ez a folyamat? Milyen területeken lehet a vállalásaink visszavonására számítani?
– Nagyon sok olyan szerződést megkötöttek az elődeim, amelyeken nem lehet, illetve nem érdemes változtatni. Ilyen például a Gripen-program. Ezért arra kértem a szakembereket, hogy a következő nyolc évre készítsenek fejlesztési elképzelést. Tudnunk kell, hogy mi a mozgásterünk, és a kijelölt célokhoz mire van szükség. Azt viszont el szeretném érni, hogy az adófizetők pénzéből csak olyan fejlesztéseket támogassunk, amelyek kifizetődők és fontosak az ország számára. A szakmai elemzések alapján fogok konkrétumokról nyilatkozni.
– Ha már a Gripen-programot említette, az ellenzék szerint ezen is lett volna mit megtakarítani. Szerintük felesleges volt például közel 70 milliárd forintot költeni a gépek légi utántöltési képességére. A gépek fegyverzetéből sem vásároltunk meg mindent, amit tervezett a minisztérium.
– Máig tart a vita arról, hogy helyes volt-e ezt a szerződést annak idején a mai ellenzék akkori kormányának megkötni. Az Orbán-kormánynak még volt választási lehetősége. Az is már a múlthoz tartozik, hogy milyen következményei vannak a későbbi döntéseknek a Gripenek fejlesztéséről. Tudomásom szerint ezeknek a megállapodásoknak a módosítása súlyos anyagi következményekkel járna, és visszafordítaná a fejlesztési folyamatot.
– Simicskó István, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának fideszes elnöke azt mondta az ön meghallgatásán, hogy „tartózkodó bizalommal” szavaz a miniszteri jelöléséről. A képviselő azért tartózkodott, mert ön több honvédségi beszerzés felülvizsgálatát ígérte. Például azt, hogy megvizsgálja, szükség van-e a laktanyákban őrző-védő cégekre, évente 6-7 milliárd forintért.
– A honvédelmi létesítményeket korábban maga a honvédség őrizte, és ez a rendszer akkoriban működött is. Felül fogom vizsgálni, hogy miért volt szükség ennek a megváltoztatására, és hogy ez mennyibe kerül a szaktárcának. Amenynyiben sikerült felállítani az új minisztériumot, a szakértőkkel minden olyan kérdést megvizsgáltatok, amelyek a bizottságokban felmerültek.
– Egyes vélemények szerint lenne mit spórolni a nemzetközi missziókon is. A legújabb afganisztáni szerepvállalásunk például közel tízmilliárd forintjába kerülne az adófizetőknek. Milyen döntésekre készül a katonáink nemzetközi szerepvállalásával kapcsolatban?
– Magyarország nem csupán haszonélvezője egy kollektív biztonságnak, ennek megteremtésében nekünk is részt kell vállalnunk. A missziós tevékenység takarékossági szempontból is hasznos lehet, hiszen ezzel ellensúlyozhatjuk azt, hogy csökkentettük a védelmi költségvetésünket. Biztos vagyok abban, hogy az afganisztáni tartományi újjáépítési csoportok munkájában érdekünk részt venni, ha ezt megfelelő gazdasági és politikai kapcsolatok bővítésére fogjuk felhasználni. Ez egyébként nem elsősorban katonai feladat, hiszen számos civil szakembernek kell közreműködnie ebben a misszióban, a honvédség pedig a biztonságot garantálja azzal az alakulattal, amely már a térségben tartózkodik. Ebben az ügyben biztos, hogy kormányzati döntésre van szükség. A célunk, hogy csaknem ezer fővel legyünk jelen a nemzetközi műveletekben, de azt meg kell vizsgálni, hogy milyen képességekkel tudunk ezekhez a leghatékonyabban hozzájárulni, és a jövőben ezeket a képességeket kívánom fejleszteni.
– Az iraki missziónk is jól példázza, hogy Magyarország szerepet vállal egyes térségekben a katonai rendezésben, de nem részesül az újjáépítés előnyeiből. Kiván ezen változtatni?
– Ebben elkötelezett vagyok. Úgy gondolom, hogy a missziók alapot teremtenek arra, hogy gazdasági kapcsolatok kiépítésére is felhasználjuk ezeket a szerepvállalásainkat.
– Jelenleg több mint kétezer lakásigénylő van a tisztek és a honvédségi alkalmazottak között, a laktanya-rekonstrukció sem halad a várt mértékben. Komoly illetményemelésről is rég esett szó a honvédségnél. Mit tud ígérni a katonáknak?
– Tudom, hogy több ezer lakásigénylő van a honvédségnél, ugyanakkor azt is tudom, hogy mindenki kap valamilyen támogatást a lakhatásához. Az rendjén való, hogy mindenki szeretne szolgálati lakást magának, sok család számára azonban jó megoldásnak tűnik az átlagosan közel nyolcvanezer forintos albérleti hozzájárulás vagy más támogatási forma is. Az ingatlanértékesítésekből befolyó bevételnek abból a részéből, amely nem megy el a Honvédkórház rekonstrukciójára, növelni szeretnénk a lakhatás támogatását és fejleszteni a laktanyákat is. Szeretnék az elkövetkező négy évben illetményt is emelni, de ennek az ütemezéséről és köréről a kormánynyal és a szakszervezetekkel is egyeztetnem kell. Meggyőződésem, hogy másfél év alatt konszolidálni tudjuk az államháztartás helyzetét, és ezután fenntartható növekedési pályára állítjuk a gazdaságot. Ez biztosíthatja, hogy nemcsak a katonák, de az egész társadalom életkörülményei javuljanak.
origo.hu
Magyar Péter a nők elleni erőszak napját alapította meg
