A cseh Gripenek mindennap repülnek

Több mint egy éve tudósítottunk a csehországi Caslavból a cseh légierő első Gripenjeinek befogadóünnepségéről. Bár sietősen, a hazai repülő-közvélemény szkeptikusságától kísérve kezdtek mindennapi műveleteikhez, eredményes tizenöt hónap áll a cseh vadászrepülők mögött. Mára úgy tűnik, hogy Prágában jobban átgondolták a programot, mint idehaza.

Csehország 2004 nyarán döntött arról, hogy – hazánkhoz hasonlóan – Svédországtól tíz évre tizennégy Gripen vadászgépet bérel. 2004 augusztusában elkezdődött az első pilóták átképzése, 2005 áprilisában pedig már le is szálltak a svéd légierőtől „eltérített” gépek a Kutna Hora közelében lévő caslavi légibázison. A rendkívül lassú felfutású magyar Gripen-programban érintettek nem véletlenül tekintettek kétkedve Bohémia felé, hiszen a cseh légierő nem egyebet célzott meg, mint hogy 2005 júliusától, nyolc kiképzett pilótával és minimális tapasztalattal átveszik légterük védelmét a lejáró élettartamú, ősöreg MiG–21-esektől. Az angliai Farnborough-ban lezajlott múlt heti nemzetközi repülőgép-ipari kiállításon a Gripenek marketingjéért felelős svéd cég nem hiába iktatta programjába Petr Mikulenka ezredes előadását az elmúlt egy évről. A caslavi 21. repülőbázis parancsnokhelyettese, aki a csehek közül a másodikként repült ki egyedül Gripennel 2004 októberében, büszkén számolt be eredményeikről, köztük arról, hogy az elmúlt évben három alkalommal kellett „élesben” felszállniuk a rádió-összeköttetést vesztett utasszállítók igazoltatására a NATO légvédelmi rendszerének részeként.
Ugyan Mikulenka azt az újságírói kérdések előtt leszögezte, hogy nem fogja elárulni a bérlet tízéves időtartamára vásárolt repülési órák számát, beszámolójából azért ki lehet számolni, hogy a caslavi 211. „Tigris” század pilótáinak bőven akad gyakorlási lehetőségük, különös tekintettel arra, hogy nekik egyetlen feladatra, kizárólag hazájuk légterének védelmére kell készen állniuk. Egy év alatt 3010 órát töltöttek a levegőben úgy, hogy mindennap, így hétvégén is repültek, ráadásul ennek harmadát éles fegyverzettel, a NATO-terminológia szerinti „tango” készültségben. Ő maga – a svédországi kiképzés hetven órájával együtt – eddig mintegy 250 órát töltött a levegőben a svéd vadászgéppel. Az új típuson repülő pilóták száma fokozatosan bővült 21 főre, jelenleg már több mint a felük láthat el készültségi szolgálatot, így lassanként csökken az „úttörő” pilótákra nehezedő teher – az elmúlt évben ők elég ritkán látták családjaikat, annál többet a caslavi bázist és Gripenjük pilótafülkéjét. Mikulenka nem panaszkodott bokros teendőik miatt, mint mondta, az mindenkinek jó, ha a pilóták repülnek, hiszen a feladatukra koncentrálnak, megszerzik és fenntartják jártasságukat, és motiváltak is maradnak, azaz nem hagyják el a légierőt. A civil légitársaságok jó fizetéssel a világon mindenütt igyekeznek elcsábítani a tapasztalt katonai pilótákat. Nem Mikulenka mondta Farnborough-ban, de más forrásokból úgy értesültünk, hogy a cseh védelmi minisztérium kiemelt illetménnyel honorálta repülőgép-vezetői helytállását.
Lapunk kérdésére a cseh ezredes elismerte, hogy ő is hallott olyan latolgatásokat, miszerint a cseh Gripenek valamikor esetleg csatlakozhatnának a balti országok légterének NATO részéről történő biztosításához, ám leszögezte, hogy egyelőre pilótáik kiképzésének befejezése a cél, s prioritásuk mindig a hazai légtér védelme marad. Hozzátette: egyelőre nincs szó arról, hogy gépeiket földi célok elleni precíziós fegyverzettel szerelnék fel. Mikulenka amúgy mellesleg jelezte azt is, hogy összesen tizennégy géppel nehéz igazi expedíciós missziós lehetőségekről beszélni, még akkor is, ha arra a Gripenek alkalmasak lennének.
Magyarországra március végén érkezett meg a légierő első öt Gripenje a tíz évre bérlendő 14-ből. Jelenleg öt oktatópilóta repüli a gépeket, akik idén a tervek szerint fejeként mintegy nyolcvan órát töltenek a levegőben. Bár az Orbán-kormány 2001 végén olyan szerződést írt alá a svéd féllel, amely – a csehekhez hasonlóan – elsősorban hazai légtérvédelmi képességet célzott meg, a szociálliberális hatalom a megállapodás 2003-as módosításával deklarálta, hogy expedíciós feladatokra szánják a gépeket. Juhász Ferenc Honvédelmi Minisztériuma (HM) olyan típust rendelt 210 milliárdért a légierőnek, amely alkalmas légi utántöltésre és – idővel – földi célok elleni nagy pontosságú fegyverek bevetésére. Azóta többször felmerült, hogy tizennégy gépből nehéz lesz kigazdálkodni azt a négyet, amellyel a honvédség távoli bevetésekre indulhatna, ráadásul a megállapodásban szereplő repülési órakeret szűkös (tíz évre 16 800 óra), amely elégtelen a pilóták többfeladatú kiképzésére, még akkor is, ha különbséget tennének „itthon repülő” és „missziós” repülőgép-vezetők között. Mivel a Gripen-program majdhogynem feléli a HM ismételten megkurtított költségvetésének fejlesztésre szánt fejezetét, a kecskeméti bázison egyre többen érezhetik úgy, hogy a mai realitások tükrében túlzottan ambiciózusak voltak a 2003-as célkitűzések.