A KISZ-es és a középosztály

Bejegyzés a Gyurcsány-blogba: Kedves naplóm! Ne haragudj, hogy megint írok beléd, de hát még mindig vannak olyanok, akik nem értik meg, hogy nincsen kolbászból a kerítés, és ha volt is, azt már rég megettük Zánkán. De több nap, mint kolbász, ugye érthető? Nem ihatjuk meg a gyermekeink kakaóját előre. Mondtam is ezt Klárának. Hogy van, akinek kakaóra is alig jut? Lárifári! Nem igaz, hogy a habját mi, gazdagok fölöztük le az elmúlt években, a dolgozókat meg kifosztogatjuk, a pénzüket meg elosztogatjuk azoknak a polgártársainknak, akik csak segélyért járnak. Aki így gondolja, annak el lehet menni ebből az országból!
Bejegyzés a saját blogba: Gyilkoljuk le az evázókat! Kinyírni a bűnbakokat! Gazember, sötét, aljas evázó vagyok. Jöjjenek értem éjszaka fekete autóval. Meg még vagy 110 ezer társamért. Megérdemeljük, hogy teljesen tönkretegyenek minket, még akkor is, ha betartottuk a törvényeket, és fizettük, amit kellett. Én például a cégemnél evásként majdnem annyit kerestem, mint amennyit egyébként megérdemelnék. A külföldi tulajdonú cégem (nem is tudom, annak idején ki árusította ki) gyakorlatilag az állami kedvezményeket építette be a bérembe, mert ő nem akart engem megfizetni a hasznából, amit éveken át kivitt az országból. Így vettem az elmúlt három evás év alatt húsz hosszú év után a lakásba új bútort. Féktelen vagyonosodásomban. Arról nem is beszélve, hogy a mostani evások jó részét kiüldözték annak idején vállalkozásba a munkahelyéről, lásd beosztott újságírók, színészek, takarítónők, biztonsági őrök, varrónők stb. Nem maguktól mentek. Aki nem lett evás, vehette az útilaput. Most a cége, ha visszaveszi bérre, újra keveset fizet neki. Aki ezt nem bírja, utcára kerül. Ez az agyonlövéssel egyenlő annak, aki az evás bérrel bírt csak megélni, családot fenntartani, lakásra hitelt felvenni stb. Az evások a saját jövőjüket kockáztatták, lásd nyugdíj, tb. Nyilván nem lesz olyan nyugdíjuk, mint másoknak. Úgyhogy amit most megkapnak, azzal kevesebb lesz nekik később. Nem nyerészkedtek. Az ügyvéd, orvos, tervező, könyvelő, sztárriporter, sztárművész evásokat leszámítva a nagy többség alig keres, nemhogy kétszeres minimálbér után tudna fizetni, ami az egyik megszorító terv. (Nekem csak 72 ezer forint havi bevételem van sajnos, és ebből több mint 30 ezer forint a járulékom, plusz a 15 százalékos adó. Aki ezért dupla minimálbér után akar tőlem járulékot, annak annyi szociális érzéke van, mint a konyhaszékemnek.) Ugyanakkor kiadásaik az evásoknak is vannak (autóhasználat, eszközök, energiaköltség stb.) Nálunk a „csupán néhány ezer forint” újabb teher azt jelenti, hogy hidegebb szobában fog aludni a gyerekünk, hogy nem mehet táborba vagy nyaralni, hogy rosszabb minőségű, olcsóbb ruhát, ételt kap. Vagyis a kicsit is emberibb élet lehetőségétől fosztja meg ez a kormány – beláthatatlan, mennyi időre. De miről mondanak le az igazán gazdagok?
Miért nem határozzák meg a körülbelül hatmillió forintot éves bevételi határnak az evázóknak (szolidaritási adó határa), és akkor valóban csak azok maradnak benne, akikért ki lett találva. És akiket hagyjanak végre békén élni és dolgozni, megemelt adók nélkül.
Bejegyzés egy fórumba: Egy lotyaszáj aranyköpései. 1. A nagyobb vagyon kötelez, mégis a százmillió forint feletti luxusingatlanok után fizetendő adót döntő többségben elkerülték az érintettek. – Például az a miniszterelnök, akinek a nevén egy 50 négyzetméteres pápai ingatlan van mindössze. Ebből is látszik az ő személyes, adófizetői hozzáállása.
2. A tőkések, akik vagyonból gazdagodnak, azok ne fizessenek kevesebb adót, mint akik munkából élnek. – Jó gondolat. Csak éppen ha valaki 3,5 milliárd vagyonból fizet, még ha a felét is odaadná adóba, még mindig vidáman eléldegél. Gyurcsány például 2003-ban több mint 81 millió forintot keresett, ekkor Szigetvári Viktor akkori sajtófőnöke azt nyilatkozta, hogy ennek az összegnek a nagy részét felélte nagypolgári életvitele biztosításához. Idén szegény 87 milliót költhetett ugyanerre meg a családjára. Mi meg azért raktuk élére a pénzt a bankban másfél évtizedig, hogy a gyerekünket segíthessük majd, tanulásban, lakáshoz jutásban. Mert az állam nem fogja. Ezért vagyunk „tőkések”, akiket most kamatadóval nyírnak. Így rabolja meg Gyurcsány a gyerekeink jövőjét is.
3. „Rendbe kell tennem az ország gazdaságát, mert ha nem, akkor dől, és mindenkit utol fog érni.” – Igen. De ha a gazdagokra dől, nyugodtan kivárhatnak, van tartalék. Minket viszont agyonnyomnak. Nézzük meg: a luxusadó alól máris kibújnak társasházzá minősíttetésekkel. A cégek máris a jobb külföldi adószabályokra pislognak. És hiába oktatja ki őket a miniszterelnök, egyetlen vállalat sincs, amelyik a nyereségéből akarna adózni, mindegyik a munkásainak a pénzéből fizet. Vagyis ha adóztatják a cégeket, azok továbbhárítják a dolgozókra. Aki ezt nem látja, annak fogalma sincs a valóságról. Meg arról, hogy a gazdagokat kellene jobban adóztatni, akiknek bőven marad. Nem a középosztályt kellene kirabolni, mert sokan ezek az emberek közül most fel fogják élni a kevés megtakarításaikat, és utána le fognak csúszni, ahonnan már nem lesz talpra állás. Évtizedes munkájuk gyümölcse veszik el, többnyire az öregségre gyűjtött biztonság. Amire az állam nyugdíj- és egészségügyi rendszerétől, ugye nem számíthatnak!
4. „Azok szoktak kemény költségvetést követelni, akiknek egyébként az életük, köszönik szépen, rendben van.” (2005. 11. 11-én hangzott el.) – Mint látjuk, ez így van. Meg a politikai kalandorok, akiknek semmi sem drága. Mint annak a fiatal miniszternek, aki olyan kiváló szakember gazdasági ügyekben, hogy szinte csődbe jutott. Papíron. De legalább a cégének hatalmas köztartozásokat engednek el. A mi zsebünkre.
Egy régi naplóból: Ki nem sz…ja le?
Huszonöt évvel ezelőtt, Pécsett. Egy reformkommunista fiatalember elkezdi karrierjét. Már akkor látszik, hogy a nyelve külön életet él. Elvi társaival hosszú órákon át gyártanak hangzatos cselekvési programokat, amiket soha senki nem kér rajtuk számon. Az emberek ilyenek: hamar felejtenek, meg nem is tudnak tájékozódni a rengeteg hablatyolásban. Ha valaki mégis észnél van, és megkérdezi, mi lett az ígéretekkel, Fletónak megvan a sajátos szavajárása: Ki nem sz…ja le?
Hát úgy látszik, két társaságot Gyurcsány sosem fog elfeledni, ezeket ismeri, ezekkel lojális: a képzetlen betanított munkásokkal és a milliárdos nagypolgárokkal. A dolgos, iparkodó középosztály viszont neki idegen. Gyanús. Biztosan a kis- és a középvállalkozók is ugyanúgy csalnak, mint akiket ismer. Bár ha így tennének, már ők is nagyvállalkozók lennének. És akkor talán ők is nem egy hónap alatt, hanem mindössze 2 nyomorult óra alatt keresnének több mint 80 ezer forintot. Mert ennyi órabér jut Fletónak. Aki naponta, anélkül, hogy egy szalmaszálat tenne keresztbe, nagyjából negyedmillió forintot keres. Akinek emellett a több mint 16 milliós miniszterelnöki fizetése már csak aprópénz. De azt már akár le is sz…hatja.

Utószó helyett: Sok-sok évvel ezelőtt egyszer Gyurcsány Ferenc megkérdezte tőlem, akarok-e párttag lenni. Akkoriban a „húzzál el” helyett azt válaszoltuk, „nem érezzük magunkat eléggé érettnek” erre. Nem is kaptam a következő évtől többé ösztöndíjat. És még most is van vesztenivalóm. Mert még próbálok dolgozni és becsületesen megélni.

Harmat Zoltán
A szerző jogász