A vagyon megvan, csak nem férnek hozzá

A 2003 óta sorra bedőlő ingatlanhasznosító szövetkezetek közül, úgy tűnik, a legtöbb esélyük a Duna Profit tagjainak van arra, hogy viszontlássák a pénzüket. A cég vezetői mögött ugyanakkor felsejlett az üzletet valójában irányító alvilági figurák és politikusok kontúrja is.

2006. 07. 23. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pénzt keresni sokféleképp lehet, de sok pénzt keresni csak ingatlanbefektetéssel lehet – olvasható a Duna Profit Ingatlanbefektető és Ingatlanhasznosító Szövetkezet által 2000-ben kiadott szórólapon. A cég 2001 nyarán hat hónapos futamidőre 19, 12 hónapos futamidőre 20 százalék nettó éves hozamot ígért. Ugyanekkor a jegybanki alapkamat 11,25 százalékon állt.
Sokáig lehetne elmélkedni azon, ki a felelős azért, hogy élelmes vállalkozók szövetkezeti formában a banki kamatokat meghaladó hozamígérettel gyűjthettek betéteket a rendszerváltás utáni Magyarországon úgy, hogy a pénzintézetekre előírt szigorú – például a tartalékolásra vonatkozó – szabályokat nem kellett betartaniuk. (Más kérdés, hogy ez, mint a Postabank vezetőinek pere mutatja, a pénzintézeteket sem kényszeríti mindig és feltétlenül.) Hibáztak-e a törvényhozók, amikor lehetővé tették a szövetkezeti törvény módosításával a kvázi banki működést? Hibáztak-e a hatóságok, amikor nem vitték el azonnal vasra verve a csalárd szövetkezetek vezetőit? Hibáztak-e a betétesek – többnyire kisnyugdíjasok –, akik az elmúlt negyven év gyakorlatából kiindulva úgy gondolták, nem lehet a rendőrség, a bíróság és még ki tudja, hány, adófizetők pénzéből fenntartott hivatal szeme láttára bolonddá tenni az embereket, elsíbolni a megtakarított pénzüket? És végül: méltányos lenne-e most közpénzből, vagyis az adófizetők pénzéből kártalanítani a károsultakat? (Utóbbiak úgy tudják, az állam 42 milliárdot kasszírozott az ingatlanszövetkezettől adóbefizetés formájában.)
A kérdések megválaszolását olvasóinkra bízva számolunk be a Duna Profit károsultjainak jelenlegi erőfeszítéseiről és reményeiről. Az ingatlanszövetkezet 2001-ben alakult és 2003 végén vált fizetésképtelenné. Ez idő alatt 2500 hitelező nyolc és fél milliárd forintnyi befizetését gyűjtötte össze. A hárommillió forintos alaptőkével létrehozott, miskolci székhelyű cégnek az ország több nagyvárosában is működött irodája. A szövetkezet elnöke a csőd idején Németh András volt, aki személyes meggyőző erejével több alkalommal fordította át cselekvő lelkesedéssé a hitelezők kétségbeesett dühét. A Guinness-rekordok könyvébe kívánkozik az a mutatványa, hogy 2003-ban, a kifizetési moratórium elrendelése után még rá tudta venni a tagokat arra, fizessenek be további összegeket – nem kevesebb, mint 1,8 milliárd forintot – egy befejezéshez közeli beruházás – a sajóvelezdi ablakprofil- gyár – megvalósítása érdekében. A pénzt természetesen nem a megjelölt célra fordították.
Az orruknál fogva vezetett tagok végül a sarkukra álltak, és 2005. november 30-án új elnököt választottak maguk közül. Hímer Zsigmond vállalkozó, aki kényszerűségből vállalta az elnöki teendőket, úgy vélte: a felszámolás alatt álló ingatlanszövetkezet vagyonának hasznosításával kitermelhető a tagok bennragadt pénze. Ennek érdekében először is feltérképezték a Duna Profit céghálót, valamint a birtokukban lévő ingatlanokat. Ez egyébként nem volt bonyolult feladat, hiszen a szövetkezet és a korábbi elnök épp ezen vagyontárgyakra hivatkozva biztatta újabb célrészjegyek vásárlására a tagokat. A cég legértékesebb vagyontárgya a sajóvelezdi nyílászáróüzem. Az épület értéke 2-3 milliárd forintra tehető Hímer szerint. Emellett a szövetkezet megrendelt és kifizetett 1,8 milliárd forintot egy osztrák cégnek a gyártósor berendezéseiért, ám a gépek máig nem érkeztek meg. Hímer felkereste a gyártót és rajta kereste a gépeket. Kiderült, hogy nincsenek ilyenek, ezért Hímer azt feltételezi, hogy az előző elnök ezúton igyekezett kimenekíteni a pénzt a bedőlő vállalkozásból. Ennek ellenére az új vezetés ma is nagy reményeket fűz ahhoz, hogy a gyár működőképessé tételével a hitelezők hozzájutnak pénzükhöz.
Hasonlóképpen ígéretesnek tűnt a balatonlellei Napfény Hotel ügye. Az üdülő, amely egy 2001-es betétescsalogató szórólap szerint 400 négyzetméter alapterületű, 90 szobás szállodakomplexum, kifejezetten jól működött: éves bevétele 70 millió forint volt. Az ingatlan árát 900 millió forintra becsülte az új vezetés, és működtetésének átvételét fontolgatták. Minderre nem került sor, mert a felszámoló mélyen ár alatt, 90 millió forintért eladta. – A felszámoló hasonló, hitelezők érdekét sértő akciói több alkalommal is keresztülhúzták számításunkat – mondta el Hímer Zsigmond. A felszámoló, az Exerem Kft. felmentéséért bírósághoz fordultak, de a cégbíró kérelmüket elutasította.
Reményt jelenthet a károsultaknak, hogy megkezdődött a Duna Profit volt vezetőinek pere a Vas Megyei Bíróságon. A vád különösen nagy kárt okozó csalás. A vádirat szerint a cég célrészjegyeket bocsátott ki, ingatlanbefektetései azonban veszteséget termeltek. A cégnek olyan gazdasági tevékenysége, amelyből jövedelme származott volna, csupán a működő szállodákból volt, így nem csoda, hogy bár eleinte kamatostul visszafizették a befektetők pénzét, később nem maradt fedezet a kölcsönökre. A tárgyalássorozat hónapokig elhúzódhat. A nyomozás részleteit jól ismerő, nevét titokban tartó informátorunk szerint képbe került a cég papír szerinti tulajdonosait valójában mozgató alvilági figura, illetve egy szocialista országgyűlési képviselő is. Ez utóbbiak bűnös tevékenységére azonban a nyomozó hatóság nem talált kellő súlyú bizonyítékot.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.