Süppedő homokban caplatunk a negyvenfokos hőségben a táborfalvai gyakorlótér sivatagi körülményeket idéző gyalogútján. A menet csak számomra erőltetett, pedig rövidnadrágban és túracipőben tartom a futólépést a mellettem haladó fiatalokkal, akik hosszú gyakorlónadrágban és katonai bakancsban, alakzatban törtetnek egy domboldal felé. Főként olyan családokból jöttek Táborfalvára, ahol nem azon gondolkodnak a szülők, hogy idén vitorlázásra vigyék-e gyermekeiket az Adriára, vagy inkább a görög szigetek valamelyikén hűsöljenek.
Ősi kézművestechnikák
A Magyar Honvédség nemes kezdeményezése, hogy minden évben úgynevezett túlélőtábort szervez a hátrányos helyzetű, roma fiatalok számára, ingyenes és tartalmas szórakozást nyújtva. A táborlakók nagy része többgyermekes, szegény roma családból érkezett, de több lakóotthonból származó fiatal is „gyakorlatozik” nyaranta Táborfalván, akiket a nevelők javaslatára választottak ki az intézeti gyerekek közül. A program során a katonai mesterség számos elemét gyakorolhatják a jelentkezők, a klasszikus íjászattól kezdve a lövészeten át a táborépítésig. Persze a legjobban a zárónap programja, a harci játék tetszik nekik a festéktöltényeket kilövő paintballfegyverekkel, ami gyerekszemmel leginkább a régi számháborúk vagy fakardcsaták modern kori változatának tekinthető. A táborra minden évben nagy a túljelentkezés, idén több mint kilencvenen jöttek volna, de végül negyven-ötven fővel indultak el a foglalkozások. Sokan vissza is mondták a részvételt, de hatvan főnél többet egyébként sem tudnának fogadni, mert a teljes ellátásra nincs meg az anyagi fedezet – mondja Jóni Tibor ezredes, miközben tanácsokat ad az íjat feszítő kiskatonáknak.
Az íj – mint a tábor szervezőjétől megtudjuk – csak látszólag „ősfegyver”. A kommandósok ugyanis a mai napig tanulják, hogyan alkalmazhatják az íjat a túlélés egyik eszközeként. A csapatok mindannyian el is találják a fegyverrel a célpontként szolgáló szalmabálákat. A táborozók egyébként naponta megadott távokat teljesítenek, miközben különböző katonai jellegű feladatokat kell végrehajtaniuk, az állomások között pedig mérik a teljesített időt is. A következő állomás a rönkcipelés, amit futva teljesítenek. Innen ismét menetelés indul egy közeli dombtetőre, ahonnan tájolóval mérnek be adott célpontokat a katonajelöltek. A „harcosok” utolsó állomása már a fák árnya közé vezet, ahol egy kicsit megpihenünk. A bozótosban ismerős tanítja a gyerekeknek a menedéképítést. Mint megtudjuk, Makrai Tibor alezredest akkor fogadta a szívébe az ország képernyőmániás része, amikor a Big Brother-házban a műsor felfrissítésére katonai jellegű csapatépítést végzett a villalakók között. A tiszt szerint ha másért nem is, azért hasznos volt ez a szereplése, mert abban az időben a tízszeresére nőtt a honvédség internetes honlapjának nézettsége.
A fiatalok az állomáshelyen már gördülékenyen alkalmazzák a megtanult fogásokat, mi meg, leplezve tudatlanságunkat, csak csendben figyelünk, miközben olyan szakszavak röpködnek a levegőben a ponyvákból és faágakból álló menedék építése közben, mint a „szorítónyolcas” vagy a „keresztterhelés”. Miközben „esőgyűjtőt képeznek a csuklyából” a túlélők, Makrai alezredes fűszálakból elszakíthatatlannak tűnő kötelet fon. Mint kifejti, az ősi kézművestechnikákkal az elhagyatott ember szinte mindent túlélhet, és erről is sokat tanulhatnak a táborozók. A túlélés ugyanis ott kezdődik, hogy az emberek megismerik, hogyan lehet például csigaházból mécsest készíteni, vagy azt, hogy mire való a szikravető. Vissza kellene állítani a hagyományos férfi szerepek értékét, mert ma már az emberek többsége nem kíván büszkélkedni azzal, hogy szinte mindent a két kezével meg tud teremteni – szögezi le a szakértő.
A honvédség nem ígér semmit
A roma fiatalok túlélőversenyének tétje főként a győztesek dicsősége, de a résztvevők emlékérmet is kapnak, a legjobban teljesítő lány és fiú pedig egy márkás szabadidőruhát is hazavihet a küzdelem jutalmaként. A fiatalok nagy része középiskolás, és persze katona szeretne lenni. Ezért évről évre visszatérnek a táborba, és reménykednek, hogy egyszer a hivatásuk is lehet a katonaság. A szerződésre azonban a honvédség jelenlegi állapotában kevés az esély. Évente egy tiszthelyettes ebben a táborban kezdi az ismerkedést a katonaélettel, de a hadseregnél létszámstop van, a gyerekek legfeljebb a tisztképző intézményeken keresztül juthatnak be a honvédséghez – tudjuk meg Rácz Sándor századostól, a tábor egyik szervezőjétől. Most azonban újabb leépítés várható, így szinte semmit nem tudnak ígérni a gyerekeknek. Szép kezdeményezés, hogy roma tisztek irányításával, roma fiatalokat nyernek meg a katonáskodásnak, de egy hét múlva ezek a srácok hazamennek, és csak álmodozhatnak a katonaéletről meg arról, hogy egyszer ebből fognak megélni.
A táborfalvai program idején adják ki a hírt arról, hogy közel hétezer embert küldhetnek el a honvédségtől. A Honvédelmi Minisztérium államtitkára persze azt ígéri, hogy ez nem érinti a hivatásos katonákat, de az biztos, hogy új katonajelöltek egyhamar nem köthetnek szerződést. Ráadásul több ezer regisztrált jelentkező várja az ország szegényebb megyéiben, hogy bejuthasson a honvédség állományába. Őket valamikor fesztiválokon és egyéb rendezvényeken, telefonos toborzóakciókkal választották ki – fölöslegesen. A fesztiválok VIP-sátraiban mindenesetre bizonyára lecsúszott a bográcsgulyás és a jó magyar pálinka a kiemelt fontosságú vendégek gallérja alá.
Megtanulták egymás elfogadását
A roma túlélőtábor mégsem haszontalan. Az egyik táborfalvai tiszttől megtudom, hogy amikor Szabadszálláson bezárták a laktanyát, és kényszerből Tatára került, az új tiszttársai sehogyan sem tudták elfogadni. Először azt hitte, hogy az elöljárói azért nem bízzák meg rendes feladatokkal, mert új ember a laktanyában, de később kiderült, hogy a bőrszínével volt a baj. Amint lehetett, el is távozott egy másik alakulathoz. A roma gyerekek táborában 25 százalékban nem roma fiatalok is vannak. A közösségben a táborlakók megtanulják egymás elfogadását is, itt mindenki egy emberként, egyformán küzd a legjobb helyezésért. A gyerekek esténként a tábortűznél muzsikálnak és énekelnek, a szervezett programokon a nem romák sokat megismerhetnek a cigány kultúrából is, de a legfontosabb az egyhetes közös játék és az ismerkedés. Talán az előítéleteknek is köszönhető, hogy a nem hivatalos felmérések szerint jelenleg hét-nyolc százalékos a cigányság aránya a honvédségnél. Persze ez azért is alakulhatott így, mert ma már főként érettségizetteket vesznek fel az állományba, és a romák körében kevés az ilyen jelentkező. Az aktív cigány származású főtisztek száma elenyésző a honvédségnél.
Rácz Sándor százados szerint ebből a szempontból lenne mit tanulnunk az amerikaiaktól. A feketék például teljes mértékben beilleszkedtek az Egyesült Államok hadseregébe, sok közöttük a magas rangú katonai vezető.
A tisztnek bizonyára igaza van. Azt azonban halkan megjegyezzük: a világ csendőreként viselkedő hadseregben a táborfalvai tábor gyermekeinek nagy része egy hathatós kiképzés után már az egyik arab országban ülhetne egy gépágyú mögött, élő célpontként. Az Egyesült Államokban ugyanis cigarettát és alkoholt nem vásárolhatnak a boltban tizenéves gyerekek, de háborúba már küldhetők.
origo.hu
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!
