A változásokat a következőképpen foglalta össze korábban Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke, a „segélykérő” levél egyik aláírója. Az idén már csak a kijelölt centrumokban lehet rákos betegeket kezelni, elvileg ezeken a helyeken biztosítottak a megfelelő személyi és tárgyi feltételek. Így számos kórházban megszűnt az onkológiai ellátás, onnan a betegeket a centrumokba irányították. Változott az onkológiai ellátáshoz szükséges gyógyszerek finanszírozása is: az egészségbiztosító megszüntette az úgynevezett külön keretet, ahonnan eddig a többnyire nagyon drága medicinákat biztosították a kezelést végző intézményeknek. Az egészségbiztosító kiszámolta, hogy ebből a különkeretből mekkora összegben igényeltek gyógyszert az egyes kórházak, s ezt az összeget a „hagyományos” kórház-finanszírozás keretében biztosítja az intézményeknek. Csakhogy ez az összeg nem számol a megnövekedett betegszámmal – hívta fel a figyelmet Vasváry Artúrné, aki szerint így sok helyen nem a megfelelő orvosságot adják a betegnek, hanem olcsóbbat választanak helyette. Ráadásul ezt a pénzt bármire el lehet költeni, bérre, rezsire vagy másfajta betegek gyógyszereire – tette hozzá. A helyzetet súlyosbítja, hogy előre meghatározták, az egyes centrumok mennyi kemoterápiás kezelést végezhetnek. Csakhogy ez kevesebb a szükségesnél, így egyes helyeken már három hónapot kell várni a kezelésre.
Csongrád megyében jelenleg minden rákos beteg azonnal megkapja a megfelelő kezelést – jelentette ki lapunk kérdésére Thurzó László professzor, a Szegedi Tudományegyetem onkoterápiai klinikájának vezetője. Mint mondta, a július 1-jétől bevezetett volumenkorlát egyelőre nem érinti az intézményt, mert még nem érték el a tavalyi teljesítmény 95 százalékát. A professzor elmondta azt is: nem is tervezik, hogy esetleg olcsóbb kezelést adjanak a betegeknek.
– Ugyan nálunk is több a beteg, mint korábban, ám ennek ellenére sem kell várakozniuk a pácienseinknek – jelentette ki. A professzor a betegek pontos számát nem tudta megmondani, azt azonban közölte: a tavaly novemberi átalakítás előtt átlagosan havonta 15 millió forintot költöttek gyógyszerekre, ez az összeg most júniusban azonban több mint a triplája, összesen 46 millió forint volt. A szegedi klinikán ugyanis szinte nem is végeznek olcsó kezelést, sőt egyre gyakrabban egyre drágább eljárásokat alkalmaznak a betegeknél.
A professzor tudatta azt is: nemrégiben bekérte a dél-alföldi régió összes, rákbetegekkel foglalkozó intézményének adatait, s azokból az derül ki, hogy ezen a környéken egyáltalán nem végeznek olcsóbb kezeléseket a takarékoskodás érdekében. Thurzó doktor ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy vannak az országban olyan intézmények, ahol kizárólag azért választják az olcsóbb megoldást, hogy ne merítsék ki a keretüket. Így ugyanis az államtól kapott pénz elég lehet az év végéig, és nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg nem tudják ellátni a betegeket, vagy attól, hogy a mégis elvégzett kezelés miatt veszteséges lesz az intézmény.
Azt ugyanakkor Thurzó László nem merte megjósolni, hogy az év hátralévő részében mi várható a volumenkorlát miatt. A professzor úgy véli, a korlátozás eredménye csak két-három hónap múlva derül ki.
Szerinte ugyanis a megyei kórházakat és az egyetemi klinikákat csak a későbbiekben érinti majd a korlátozás, amikor a városi, önkormányzati fenntartású intézmények megközelítik a tavalyi teljesítményük 95 százalékát, és ezért a nem azonnali, sürgős ellátást igénylő betegeket továbbküldik. A megyei intézmények és egyetemi klinikák azonban már nem tudják továbbküldeni a betegeket, az ellátási kötelezettség miatt pedig nem tehetik meg, hogy nem adják meg a megfelelő kezelést – mutatott rá a professzor. Szerinte a krónikus betegeket ellátó intézmények nem is lesznek akkora gondban. Ha ugyanis valakinek két éve fáj a térde, akkor a protézis beültetését egy-két hónapig még lehet halasztani. Az autóbalesetet szenvedetteket viszont muszáj azonnal ellátni, s például a rákbetegek kezelése sem várathat magára.
Thurzó László közölte: néhány héttel ezelőtt az orvosképzést folytató klinikák vezetői levelet írtak felettesüknek, az egészségügyi miniszternek, amelyben kérték, hogy segítsen megoldást találni a volumenkorlát miatt jelentkező problémákra. – Választ eddig nem kaptunk, de a harminc nap egyelőre nem telt le, így még várunk – mondta a professzor.
Miután a daganatos betegek kemoterápiás kezelése túl drága az államnak, az egészségügyi kormányzat tavaly decemberben megszüntette Borsod-Abaúj-Zemplén mint a második legnagyobb magyar megye kiskórházaiban az onkológiai osztályokat, s kényszerűségből a miskolci székhelyű Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház vette át a háromszázötvenhét településről érkező betegek ellátását. Az ózdi, a szikszói betegellátó centrumok működési struktúrájának átszervezésével az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ismét csökkentette a normatív támogatás mértékét a kormány ösztönzésének hatására, csak éppen a betegek érdekeit hagyta figyelmen kívül. A hatvanezer abaúji ember számára fontos szikszói kórház esetében tízmillió forintos veszteséget okozott éves szinten az osztály fenntartása – mondta Tiba Sándor igazgató főorvos –, a súlyos adósságcsapdában vergődő intézmény számára pedig a kompenzáció elképzelhetetlen. Egyelőre úgy tűnik, a több száz rákbeteg sorsa nem több, mint statisztikai adat állami szinten. Hozzátette: ráadásul a kezelések szüneteltetésével és a kórházi létszámkarcsúsítással ötvenöt dolgozó munkaviszonyát szüntették meg.
Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főigazgató főorvosa szintén ellenérzéseinek adott hangot a szikszói, illetve ózdi onkológiai kezelések leállításával kapcsolatban, ezáltal ugyanis a megyei kórház terhei nőttek s nőnek folyamatosan, noha az orvoshiány egyre nagyobb gondot okoz Miskolcon. Csiba Gábor úgy fogalmazott, a jelenség nem csupán szikszói és abaúji ügy, hanem ózdi, valamint Ózd térségi is, hiszen a nagy távolságról érkező betegek utaztatása komoly megpróbáltatást jelent, s nem kis veszéllyel jár. A főigazgató rámutatott: az onkológiai kezelés rendkívüli módon megterheli a szervezetet, s úgy véli, meglehetősen betegellenes az a gyakorlat, hogy a nagy igényre való tekintettel a páciensek csak előjegyzéssel juthatnak hozzá a kemoterápiás kezeléshez. Ezt az állapotot nem tudják sokáig fenntartani, mert az orvosok teljesítőképességének határa sem végtelen, s a rákbetegek sem képesek gyakran és hosszú távon utazni.
A megyei kórházban néhány nappal ezelőtt még a viszontagságos utazási feltételekről, valamint a várakozás idegölő óráiról beszélgettünk egy kemoterápiás kezelésre váró, 57 esztendős gönci férfival. Panaszkodott a daganatos betegek gyógyszereinek áráról, amit egy kisnyugdíjas immár képtelen kifizetni. Azonban a napokban váratlanul meghalt. Családja szerint legalább fél–egy évet jósoltak neki az orvosok. Nem tudnak szabadulni a gyanútól, hogy ha megfelelő ellátást kapott volna Szikszón, még sokáig elvezhette volna a felértékelődött élet minden percének örömét.
Eszenyi Géza, az ózdi Almási Balogh Pál Kórház főigazgató főorvosa egy korábbi nyilatkozatában közölte, kétmilliárd forintos éves költségvetéssel működő intézménye ugyan nem küzd likviditási gondokkal, mégis elvették kórházától az onkológiai ambuláns kezelések jogát, noha az ózdi kórház szintén mintegy hatvanezer ember egészségügyi centruma. – Rossz döntés volt – tette hozzá. Amennyiben mákszemnyi reményt látnak, azonnal megpróbálják visszaszerezni a kemoterápiás kezelések jogát a miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórháztól a térség betegei érdekében. Persze az OEP is fontos szerepet játszik a döntésben, miközben az egészségügyi tárcának ugyancsak felül kell majd vizsgálnia az onkológiai ellátással összefüggő határozatait. Eszenyi Géza szerint ez nem politikai, hanem szakmai ügy, s a legmesszebbmenőkig egyetért a miskolci főigazgató főorvos által elmondottakkal. Állítja, betegcentrikus egészségügyi szemléletváltásra lenne szükség.
Pécsett két onkológiai centrum is működik. Az egyik a Baranya Megyei Kórházban, ahol hat éve nyitott az osztály. Havonta átlagosan 400-500 beteget látnak el. Idén áprilisban azonban megugrott ez a szám, egy hónap alatt csaknem ezer beteget kellett kezelni – mindezt öt orvosnak.
– Már most csúcsra járatva dolgozunk, hihetetlenül túlfeszített a tempó. Eddig szerencsére nem érintett bennünket a finanszírozás megváltoztatása, de ez csak és kizárólag a kórház vezetésének köszönhető, ők ugyanis soha nem vontak el pénzt tőlünk, soha nem volt gyógyszerhiányunk – mondja Kövér Erika főorvos. – Annak ellenére – teszi hozzá –, hogy csődben van a kórház, és most is csődbiztos irányítja az intézményt.
A főorvos szerint a finanszírozás további, júliustól érvényes kurtítása megoldhatatlan terheket ró az intézményre.
– A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy havonta ötven-hatvan beteg kezelését a saját pénzünkből kellene megoldani, ami gyakorlatilag lehetetlen. Egy-egy gyógyszer heti adagja ugyanis félmillió forint is lehet betegenként, ami mellé még akár négy-öt másikat is szednie kell – magyarázza a főorvos.
Kövér Erika szerint mivel visszavették az állami finanszírozást, azokat a betegeket, akik „nem férnek bele” a havi kvótába, el kell küldeniük, és csak a következő hónapban tudják majd őket ellátni.
– Túlzsúfolt osztályokra, időhiányra, a várakozási idő jelentős növekedésére kell számítanunk, az orvosok szempontjából pedig a kimondhatatlan leterheltségre. Most nagyon nagy a tanácstalanság itt, nem tudjuk, mi lesz – magyarázza.
A Pécsi Tudományegyetem Onkológiai Centrumát még drasztikusabban érinti a támogatás csökkentése. Az intézményben évente 1600 beteg kerül ki az „állami ellátásból”, azaz a klinikának a saját büdzséjéből kellene finanszírozni a kezelésüket. Havonta tehát 135 olyan betegre számítanak, akik az államilag támogatott kvótán felül érkeznek majd.
– Nekünk bizonyos szempontból szerencsénk van, mert az egyetem eddig nem korlátozott bennünket, mindig optimálisan, a legjobb gyógyszerekkel tudtuk kezelni a betegeinket. Reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz, de ettől függetlenül nem merek előre tervezni – mondja Ésik Olga.
A professzor asszony szerint jelentős probléma elé állítja a betegeket az is, hogy a mentőszolgálat leállította a betegszállítást, tehát a sugárkezelésekre érkezőknek saját maguknak kell megoldani az utazást.
– A legfontosabb cél most az, hogy egyáltalán sikerüljön „lábon tartani” az osztályt, tehát hogy meg tudjuk szervezni a gyógyító munkát, ez jelenti ugyanis a legnagyobb problémát – mondja Ésik Olga.
– Az új finanszírozási rendszer nem fedezi a teljes beteglétszám ellátásához szükséges költségeket, ennek ellenére senkit nem sorolunk hátra a kezelésben a rászorulók közül – nyilatkozta lapunknak Kónya Judit, a Hajdú-Bihar megye daganatos betegeinek kemoterápiás ellátását biztosító Kenézy-kórház orvos igazgatója. Ez a megszorítás január óta sújt bennünket, csakúgy, mint a többi kórházat, ennek ellenére, ha lehet, a terápia meghatározása után azonnal kezelésre küldjük a beteget – mondta. – Ennek akadálya lehet, ha az ellátási protokoll bonyolult, több gyógyszerből álló terápiát ír elő. Ilyen esetben néhány napot várnia kell a betegnek, mert ezeknek a gyógyszereknek a készletezését nem tudjuk finanszírozni.
A Kelet-Magyarország egyik legnagyobb sugárterápiás centrumának számító Debreceni Orvostudományi Centrum gazdasági igazgatója szintén úgy nyilatkozott, hogy bár a finanszírozás nem fedezi a tényleges beteglétszám ellátását, eddig senkit nem soroltak hátrébb a szükséges kezelésekben. Mivel másképpen nem tudják megoldani, a centrum más – a gazdasági igazgató által közelebbről meg nem határozott – forrásait csoportosítják át szükség esetén a sugárterápiás kezelések finanszírozására.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
