Jankovics Györgynek, a Magyar Nyugdíjasok Egyesületének Országos Szövetsége elnökének egy nyugdíjastól.
Tisztelt Uram! Ez év július hó 14-én a híradóban nagy megütközéssel hallgattam az ön nagylelkű nyilatkozatát. Ebben kifejti, hogy a nyugdíjas-társadalom nagy megértéssel fogadja a kormány megszorító intézkedéseit, és erejéhez mérten részt kíván venni a gondok megoldásában.
Ön a magyar népesség közel egyharmadának nevében beszélt. Szeretném tudni, kik adtak erre önnek felhatalmazást, kiket kérdezett meg. Ugyanis mi, a nagy többség, ezzel messze nem értünk egyet. Egész életemben szerényen, beosztással éltem családommal együtt. Én már bőven meghoztam a magam áldozatát. Soha senkit egy fillérrel meg nem károsítottam, és most egy országrontó kormány vétkeit, amelyeket hozzá nem értésből vagy gazságból elkövetett, kezeljem megértően, és segítsem rendbe hozni? Soha! Kormányfőnk óriási hévvel beszél az igazságosságról akkor, amikor a börtönök tele vannak tyúktolvajokkal, a milliárdokat elrablók pedig szabadon és vígan élik világukat. Na ne, ezt ön sem gondolhatja komolyan!
Itt két eset lehetséges. Vagy ön is egy megvásárolt ember, vagy feltétlen híve a szocialista kormányzásnak. Nem tudom. Mindenesetre ha ön a pozíciójában semmit sem tesz a nyugdíjasok érdekében, legalább hamis és álságos lózungokkal ne álljon a nyilvánosság elé. Vagy talán azt gondolja: na, ezek a szegény nyugdíjasok nemcsak öregek, hanem már hülyék is?
Fehér Istvánné, Szeged
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
