A Közép-európai Rendőr-akadémia időszakosan szemináriumokat szervez a térség rendőrnyomozóinak. Legutóbbi rendezvényükön a bérgyilkosság témakörét járták körül az előadók. Közülük magyar részről Kovács Lajos ezredes, a Nemzeti Nyomozó Iroda „döglött ügyek” osztályának vezetője számolt be a hazai helyzetről. A magyar jogrend nem ismeri a bérgyilkosság fogalmát. A pénzért vagy ellenszolgáltatásért elvégzett gyilkosság nálunk minősített emberölésnek számít, míg például más országban önálló jogi kategória – mondta lapunknak Kovács Lajos. Jellemzően ott van ez így, ahol a problémával sűrűbben találkoznak. A szlovákok előadásából például kitűnt, hogy igen sok bérgyilkossági üggyel küszködnek. Az ottani rendőrök a dunaszerdahelyi leszámolássorozatot emelték ki. Két szervezett bűnözői csoport éveken keresztül zajló háborújában legalább negyven-ötven ember esett áldozatul. Legtöbbjükkel fizetett gyilkos végzett. Rengeteg eltűnt is van mind a két bűnözői oldalon. Csehországot pedig a betelepült orosz ajkú bűnözők bérgyilkossági esetei borzolják. A német nyomozók egy, még most folyó büntetőeljárás részleteibe avatták be a meghívottakat. Az úgynevezett Cseszka-ügyben eddig kilenc gyilkosság történt német városokban – vette sorra Kovács Lajos a hallottakat.
Az ezredes szerint az emberölések közül a bérgyilkosság az a bűncselekmény, amely a legnagyobb kihívás elé állítja a nyomozókat, bárhol dolgozzanak is a világon. Mindenhol meglehetősen alacsony a felderítettsége. Ennek lehetséges magyarázata, hogy nagyon „messze van” az elkövető az áldozattól. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen kimutathatatlan a kapcsolat a bűntény két szereplője között. A gyilkossági nyomozások ugyanis legtöbb esetben úgy indulnak, hogy meg kell találni azt, akinek indoka lehetett megölni az áldozatot, és azt, aki meg is ölhette. Igaz, a gyilkosság megrendelője és az áldozat között lennie kell kapcsolatnak. De alig van olyan ügy, amelyben az elkövető nélkül a felbujtóról be lehet bizonyítani, hogy megrendelt egy gyilkosságot. Tettes nélkül nehéz ezt így a bíróság elé vinni. – A felbujtóról gondolkodni akkor ésszerű, ha már megvan az elkövető, s tőle visszafelé lehet felgöngyölíteni az ügyet egészen a gyilkosság megbízójáig – magyarázta Kovács Lajos. A bérgyilkosnak tehát rendszerint semmi köze az áldozathoz, egy munkát kap, amit elvállal, s néhány információt, hogy a kiszemelt áldozatot hol találja. A szemináriumon elég sok előadás foglalkozott azzal, hogyan próbálják a megbízók tökéletesen „képbe hozni” a bérgyilkosokat. Az ezredes szerint előzetes tanulmányt készítenek ilyenkor a kiszemelt áldozat életéről, környezetéről. Ha például lakásban kell végezni a célszeméllyel, akkor az ingatlanról alaprajzot próbálnak szerezni, ha ott van riasztórendszer, megpróbálják azt is feltérképezni. De tudnia kell a gyilkosnak a kiszemelt áldozat napi programjáról, arról, hogy mondjuk hány testőr védi, milyen kocsival, milyen útvonalon jár, hol teniszezik, hova járnak a gyerekei iskolába és a többi. A bérgyilkos ennek ismeretében választja ki a helyszínt, az időpontot és a fegyvert is.
A hazai viszonyokról Kovács Lajos elmondta: Magyarországon a rendszerváltozásig elvétve történt bérgyilkosság. Néhány azért megesett, de ezek nagyon kezdetlegesek, egyszerűek voltak. Meglehetősen megemelkedett a számuk az eltelt tizenhat év alatt, 30-35 bérgyilkosság történt a mai napig. Ennek 15-20 százaléka felderített, a többi „döglött ügy” lett. Kovács Lajos négy kategóriába osztotta a bérgyilkossági ügyeket. Az első a legelterjedtebb, a családon belüli vagy ahogyan a nyomozó elnevezte: a „háztartási bérgyilkosság”. Amikor testvér testvért, gyerek a szülőt, férj a feleséget és fordítva, ismerős a barátját öleti meg. Tehát a megrendelő a családhoz vagy baráti társasághoz kapcsolódik, az elkövető pedig szintén egy ismerős vagy annak az alvilági kapcsolata. De tettessé válhat egy lecsúszott munkanélküli, alkoholista is, aki fillérekért elvállalja a bűntettet. Általában is elmondható, hogy a háztartási bérgyilkosságokat rendszerint kisebb összegekért végzik el. Ezekben az esetekben viszonylag magas a felderítettségi arány. A hagyományos motívumok játszanak itt szerepet: féltékenység, öröklés, szerelemféltés, bosszú. Nem ritka, hogy a bérgyilkos ismeri az áldozatot.
A másik kategória az üzleti bérgyilkosság. Itt kimondottan az üzleti érdekek fordítanak egymás ellen embereket. Riválisok vagy valamikori társak vitájából alakulhat ki. Legális üzleti tevékenységekről van szó, tehát nem a szervezett bűnözéssel összefüggő fedőcégekről – jegyezte meg az ezredes. Például még a kilencvenes évek elején az egyik hirdetési újság tulajdonosát az ugyanazon területen dolgozó riválisa akarta bérgyilkos segítségével kitúrni. Több lövéssel terítették le a tulajdonost, aki azonban túlélte a merényletet.
A harmadik csoportba a szervezett bűnözés keretein belül megrendelt bérgyilkosságok, leszámolások tartoznak. Meg kell e helyütt említeni a kilencvenes évek közepén kezdődött robbantásos ügyek nagy részét. A Prisztás-, a Döcher- a Domák-, a Seres-ügyet vagy az Aranykéz utcai leszámolást. A maffiózók saját katonáikkal, esetleg külföldi országból idehívott bűnözővel végeztetik el a „munkát”. Utóbbi két kategóriába eső gyilkossági ügyekben már távolodik a kapcsolat a megbízó és az elkövető között, ugyanis közvetítők lépnek közéjük. Sőt lehet olyan szereplője az esetnek, aki nem is tudja, mi lesz a végkifejlet. E bérgyilkosságok sok pénzbe kerülnek, akár tízmilliós nagyságrendekről is szó lehet. A profi kivitelezésbe nem fér bele az ártatlan áldozat. Egyetlen kivétel az Aranykéz utcai robbantás, ahol Boros Tamáson kívül hárman meghaltak és huszonhatan megsebesültek. A magyarországi orosz ajkú bűnözés egyik vezéralakja, Igor Korol ellen a fővárosi Szentendrei úton elkövetett, sikertelen merénylet volt a másik eset, amikor nem a lövöldözőkön múlt, hogy nem halt meg más is a támadásban. Ekkor fényes nappal, a nyílt utcán tüzeltek Korol kocsijára, több, az úton közlekedő autó is golyót kapott. Akár nyolcan is áldozatul eshettek volna a leszámolásnak. De a leggátlástalanabbul egyértelműen az Aranykéz utcai robbantást követték el – szögezte le a nyomozó. A megbízás ekkor is vélhetőleg a célszemélyre, azaz Boros Tamásra vonatkozott, a többi az elkövetés hanyagsága vagy elrettentő mozzanata lehetett. Hiszen Fenyő Jánost is a fővárosi forgalom kellős közepén, tömegben lőtték le, de ott csak ő halt meg. Vagy Döcher Györggyel is pontosan végeztek, a presszóban mellette ülő barátnője sértetlen maradt. Igaz, a testőre már nem élte túl a támadást. – A testőr például meghalhat – állítja az osztályvezető. Ez egyébként a szlovák leszámolásoknál is megfigyelhető.
A nyomozó szerint a negyedik kategória a politikai bérgyilkosság, amelyről azért nem érdemes beszélni, mert nálunk ilyen nincs.
Nagyon érdekes kérdés viszont, hogy manapság miért kevesebb a látványos alvilági leszámolás. A legutóbbit, amelyet Óbudán, alvilági becenevén Ragyás Tóni ellen követtek el, felderítette a rendőrség. Kovács szerint nagyon nehéz megmondani, miért csökkentek a leszámolások. Bár hozzátette, hogy minden évben akad egy-kettő. Tény azonban, hogy ez kevesebb, mint a kilencvenes években. – Talán annak köszönhető, hogy generációváltás zajlik az alvilágban, és míg az új nemzedék kinövi magát, addig viszonylagos csend uralkodik. De az sem mellékes, hogy több jelentős maffiavezért a rendőrség börtönbe küldött.
origo.hu
Így nézi le a nőket és tölti ki a dühét rajtuk Magyar Péter
