A parlament honvédelmi bizottságának egykori alelnökeként és az Orbán-kormány nemzetbiztonsági államtitkáraként nem furcsállja, hogy két olyan minisztert neveztek ki, akinek szinte semmilyen tapasztalata nincs e területeken? Nem jelent ez nemzetbiztonsági kockázatot?
– Nyílt titok, hogy Szilvásy György a kormányfő bizalmi embere, így feltehetőleg ez a bizalom döntött, amikor a Miniszterelnöki Hivatal irányítása mellett a titkosszolgálatok felügyelete és a nemzetbiztonsági kabinet vezetése is az ő kezébe került. Az viszont, hogy ennyi egész embert kívánó tevékenység koncentrálódik egy személynél, könnyen a szakmai munka rovására mehet. Nem tudjuk például, hogy a miniszter pontosan hogyan irányítja majd a titkosszolgálatokat, és valószínűleg erre nem is lesz ideje. Ez azért is veszélyes, mert a szolgálatoknak nemzetbiztonsági stratégia mentén kellene dolgozniuk, hogy be tudják tölteni az ország biztonsága szempontjából nélkülözhetetlen, sokszor történelemformáló szerepüket. Szekeres Imre katonai-szakmai múlttal nem, de legalább politikai vezetői tapasztalatokkal rendelkezik, és a meghallgatásán kellő szerénységet és nyitottságot tapasztaltam.
– Egy kormányhatározat szerint előkészítik az öt magyar titkosszolgálat összevonását, vagyis ezen a területen is leépítésre, racionalizálásra kell számítani. Sokan attól tartanak, hogy emiatt káosz alakulhat ki a szolgálatoknál – ez szintén kockázatos lehet.
– A nemzetbiztonsági szolgálatok akkor tudnak jól dolgozni, ha adottak ehhez a nyugodt körülmények. Az viszont tényleg a munkájuk rovására mehet, ha a szervezetek munkatársai a sajtóból, a politikai nyilatkozatokból próbálják leszűrni, mi történik velük a jövőben. Levélben kértem a kancelláriaminisztert, hogy tájékoztassa a nemzetbiztonsági bizottságot az átalakításokról. Akár ötpárti egyeztetést is összehívhatnának az ügyben, hiszen a nemzetbiztonsági törvény módosításához kétharmados többség kell. Elképzelhető, hogy nincs szükség öt titkosszolgálatra, de amíg nem látunk erről egy hatásvizsgálatot, addig nincs miről beszélni.
– Hogyan értékeli azt a helyzetet, hogy miközben Európa nagyvárosaiban is rendszeresen terrorcselekményekre kell számítani, nálunk a rendőrséget is leépítik, és még belügyminisztere sincs Magyarországnak?
– Sajnos alapvető problémák vannak azzal a politikai irányvonallal, amely ma Magyarországon uralkodik. Eszerint az állam alapvetően rossz, azt egyre inkább meg kell gyengíteni, s egyre kevésbé vannak kötelességei az emberek irányában. A Gyurcsány Ferenc-féle állam a hatalom kialakításával, formálásával, építésével foglalkozik, ahelyett, hogy az emberek boldogulását segítené elő, vagy azok biztonságát szolgálná. Klasszikus állami feladat a jól működő rendőrség, titkosszolgálati rendszer fenntartása és a honvédség fejlesztése. A kormánynak viszont jelenleg nemhogy belügyminisztere, de egyetlen erős minisztere sincs. Valójában mindez azt szolgálja, hogy minden területet – a külügyektől kezdve a gazdasági és nemzetbiztonsági ügyekig – Gyurcsány Ferenc és szűk környezete tartsa a kezében.
– A választások óta foglalkoztat a kérdés, vajon mi lett azokkal a szlovákiai terroristákkal, akik a Népszabadság címlapsztorija szerint a politikai kampánygyűlések idején robbantásos merényleteket terveztek Budapesten. Mit sikerült erről megtudnia a nemzetbiztonsági bizottságnak, elkapták őket?
– Újabb fejleményekről nem tudunk. Akkoriban volt egy bizottsági ülés, és meghallgattuk az akkori államtitkár urat erről. Amit mondott, az nem volt meggyőző. Összeesküvés-elméletnek tűnt ez már akkoriban is. Hogy csak egy példát említsek, a szlovák titkosszolgálat állítólagos tájékoztatásában nem szokványos módon „Tisztelt kollégák!” megszólítás szerepelt. A NATO-tagországok közötti együttműködésben viszont nem többes számban szokták tájékoztatni a szolgálatokat, hanem az adott főigazgatók értesítik egymást ilyen ügyben. A mesterséges vihar azóta el is csitult, akkoriban viszont jól jött Gyurcsány Ferencnek.
– Nem győzte meg a bizottság ellenzéki felét az a tájékoztatás sem, amelyet a Magyarországon átrepülő állítólagos CIA-gépekről kaptak a képviselők. Mit tudtak meg ezekről az átrepülésekről?
– Tulajdonképpen nem sokat. Azóta sem lehet eldönteni, kinek higgyünk valójában. Polgár Viktornak, a Külügyminisztérium szóvivőjének, aki szerint nem lehet kizárni, hogy ezek a fogolyszállító gépek leszálltak Magyarországon, vagy Tóth Andrásnak, a titkosszolgálatokat felügyelő volt államtitkárnak, aki 2005. november 15-én, a bizottság ülésén kijelentette, hogy a gépek landolásának puszta feltételezését is ki kell zárni. Közben megjelent az Amnesty International listája, amely tételesen felsorolta azokat a gépeket, amelyek leszálltak Magyarországon, és a CIA gépei lehettek. Senkinek nem érdeke, hogy Magyarország magára húzza ezt a problémát, és ezzel rontsunk a nemzetközi megítélésünkön, de a bizottság megérdemelte volna, hogy tisztán lásson az ügyben, és levonhassuk a tanulságokat.
– Nem tájékoztatták a szakbizottságokat arról sem, hogy az előző ciklusban amerikai szakértők tartottak bemutatót egy rakétavédelmi bázis magyarországi kiépítéséről. Az orosz híradások szerint a szakemberek ismét Magyarországra készülnek.
– Ez a hír először 2002 őszén merült fel, amikor Medgyessy Péter akkori kormányfő az Egyesült Államokban járt. A sajtóban a rakétavédelmi rendszerről szóló titkos tárgyalásokról beszéltek, de az akkori kormány ezt kategorikusan cáfolta. Azóta évente felröppennek az erről szóló hírek. Érdekes, hogy Juhász Ferenc most mégis elismerte: szakmai jellegű tájékoztatás már volt az ügyben. Azt az alapvető kérdést kell eldönteni, hogy szolgálja-e egy ilyen rendszer Magyarország biztonságát, vagy inkább növeli a veszélyeztetettségét. Ilyen kérdésben szerintem nemhogy a kormány, de még a parlament sem dönthet. Ha létezik ilyen szándék, akkor erről népszavazást kellene kiírni.
– Egyes vélemények szerint állandó biztonsági kockázattal jár Magyarországra nézve az is, hogy arab országokban vállalunk szerepet a katonáinkkal. Van értelme ezeknek a költséges miszszióknak?
– Mivel Magyarország nem tudja a hadseregét tisztességesen fejleszteni, és költségvetési szempontból a NATO-ban az utolsók között vagyunk, a kormány a missziókkal próbálja meg csillapítani a szövetségesek elmarasztalásait. Ebből adódóan azonban egy „róka fogta csuka” helyzet alakult ki, hiszen miközben rengeteg pénz megy el a missziókra, aközben egyre kevesebb jut a honvédség fejlesztésére, ami viszont hosszú távon ahhoz is elengedhetetlen lesz, hogy egyáltalán részt vehessünk a NATO nemzetközi műveleteiben. A honvédség leépülése pedig egyre jobban csökkenti az ország védelmi képességeit. Az afganisztáni újjáépítési csoport sikeres vezetése növelheti Magyarország elismertségét, de ehhez itthon is biztosítani kell a megfelelő eszközöket. Ez a magyar kormány felelőssége és egyik legfontosabb feladata.
origo.hu
Tömegkarambol az M7-esen Székesfehérvárnál
