Kit ne foglalkoztatna saját népe elnevezésének eredete? Kit ne foglalkoztatna általában szavaink eredete? A magyar valószínűleg összetett szó, elemei ugor, illetve finnugor korra mennek vissza. Az elsődleges forma magyeri, magyer volt, majd nyelvünk kihasználta a hangrendi kiegyenlítődés mindkét lehetőségét, így keletkezett a magyar és a megyer változat, ez utóbbi törzsnévként élt tovább. A mágia latin jövevényszó, de az eredeti forrás a görög mageia. A szökőár helyett benyomuló cunami nemzetközi szó, megvan a németben, az angolban, az oroszban és valószínűleg más nyelvekben is; alapja egy japán összetétel, elemei a cu (kikötő) és a nami (hullám), jelentése: tenger alatti földrengéskor keletkező, nagy sebességgel haladó tengeri szökőhullám.
E tájékoztatást a nemrég megjelent Etimológiai szótár – Magyar szavak és toldalékok eredete című vaskos, 1024 oldalas könyv adta, főszerkesztője Zaicz Gábor, a finnugrisztika professzora, írói tudós nyelvtörténészek. A szótár a Kiss Gábor által menedzselt és szerkesztett magyar nyelvi kézikönyvsorozat része, hiánypótló alkotás. A XX. század második felében elkészültek modern tudományos szótáraink, nem volt azonban a nagyközönség számára összeállított olyan kiadvány, amelyben a nem nyelvész végzettségű érdeklődő is tájékozódhatott volna szavaink eredetéről. Az Etimológiai szótár a nagyközönségnek készült, tanároknak, diákoknak. Könnyen kezelhető, jól érthető, szócikkei rövidek, lényegre törők.
A szótár tartalmazza ősi – uráli, finnugor és ugor kori – szavainkat, jövevényszavainkat, a belső keletkezésű szavakat, a vándorszavakat, a nemzetközi szavakat, sőt a vitatott és az ismeretlen eredetű szavakat is 8670 szócikkben, de a címszavakon túl még 11 585 származékszó eredetét is megtalálja benne az olvasó. A mű újdonsága az, hogy a toldalékok – ragok, jelek és képzők – eredetét is bemutatja. A -ra, -re ragról például megtudhatjuk, hogy az ugor korban önálló főnév volt, az ősmagyar korban névutó lett, s a XIII. századra vált raggá. A -hoz, -hez, -höz rag is egy ugor kori főnévre megy vissza, s a névutói fok után vált raggá.
Az Etimológiai szótár végén lévő szakkifejezések lexikona megkönnyíti a tájékozódást. S fel vannak sorolva a szavak, eredetük szerint csoportosítva. Természetesen a belső keletkezésű származékszavak csoportja a legterjedelmesebb, utána következnek a latin, a német és a nemzetközi szavak. Az ősi kifejezések kevésnek tűnnek, de ha hozzávesszük az ősi elemekből alkotott származékszavakat, akkor a számuk jelentősen megnő. A szótár végén található még egy valóban újszerű adatközlés: ötvenéves bontásban közli a szerkesztő a szavak első előfordulását. Az első csoportban (1000-ig adatolva) a következők vannak: magyar (870-ből adatolva), kende, horka, vajda, csorog, tesz, búcsú, íz, fal, keszeg, tarka, köz, lesz, árpa, kürt, gyula, valamint az -ó, -ő melléknéviigenév-képző és a -d főnévképző (ez található Árpád nevünk végén). A király és a sarló 1001 és 1050 között jelentkezik; 1551 és 1600 között jegyezték fel a krétát és a szalamandrát; 1851 és 1900 között a karriert és a klikket, az antennát és a radírt, a dzsungelt és a hiriget. A sort a cunami zárja, amely ténylegesen 2005-ben került be nyelvünkbe.
A szótárt a szerzők Kiss Lajos emlékének ajánlották, aki egyike volt a legnagyobb szófejtőknek, s egymaga alkotta meg a Földrajzi nevek etimológiai szótárát. Az Etimológiai szótár méltó a nagy előd tevékenységéhez. Ajánljuk mindenkinek, akit érdekel szavaink múltja s a szavak révén megismerhető élet.
(Etimológiai szótár – Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006. Ára: 7990 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
