Nagyot buktak a ribizlitermesztők

Rendkívül rossz év volt az idei a málna- és ribizlitermesztőknek: az utóbbi évek legkevesebb termését tudják betakarítani – közölte lapunkkal Lux Róbert, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács főtitkára. Mint mondta, ebben szerepet játszott a rossz időjárás, de az utóbbi években a termelői szervezetek infrastruktúra-kiépítéséhez, -fejlesztéséhez elmaradt támogatások is hátrányosan érintették a termelőket.

Uniós csatlakozásunkat követően átalakult a piac – világított rá Lux Róbert. Korábban a polcról, a késztermék árából ki lehetett számolni a rárakódott költségeket, valamint azt, hogy milyen ár marad a termelőnek. Ma már a kínálati-keresleti viszonyok szabják meg az árakat. Legnagyobbat a feketeribizli-termesztés bukott az idén, lényegében azt lehet mondani, hogy teljes mértékben becsődölt – közölte a főtitkár. Ennek oka szerinte egyrészt az, hogy Magyarország a feketeribizli termesztésének déli határán fekszik, feketeribizli-bokra feleakkora, -termése negyedakkora, mint a konkurenciáé. Ezen – jelezte – javítani kellett és lehetett volna, ha megoldjuk a gyümölcsösök öntözését, ami immár több évtizedes probléma. Emellett az iparialapanyag-piac nem ismeri el a magyar kézi szedés többletköltségét. Lengyelországban – tette hozzá – például a bogyós gyümölcsök termesztését, betakarítását már gépesítették, s a nagyobb mennyiség alacsonyabb áron, kis szállítási költséggel az oda települt feldolgozó üzemekben kelendőbb a magyar terméknél. A piros ribiszkénél is hasonló a helyzet: csak nyomott áron és alig lehet eladni a termést – mondta a főtitkár. Az öntözés hiánya mind a málna, mind a piros ribizli esetében komoly versenyhátrányt okoz. A hazai termelők nem tudják elérni az étkezési piac tálcás árujához elvárt gyümölcsméretet, pedig a vevők a nagyobb szemű ribizlit keresik. A magyar ribiszketermesztő nem rendelkezik elegendő árualappal és csomagoló-infrastruktúrával ahhoz, hogy tálcás árut jó áron tudjon kínálni. – Meggyőződésünk – mondta Lux Róbert –, hogy csak ez javíthatja a jövedelmezőséget, de ezen feltételek megteremtése csak összefogással lehetséges.
Rontott a hazai termelők esélyein a feldolgozóüzemek tulajdonviszonyainak megváltozása is. A korábban vevőként fellépő német feldolgozók többsége – akiknek eladták a gyümölcsöt a hazai gazdák – átköltözött Lengyelországba, s a gyárak környékén termesztett gyümölcsöket veszi inkább át. A lengyelek azzal is előnybe kerültek, hogy nagyobb mértékben vehették igénybe az úgynevezett integrált gyümölcstermesztési technológiák – például a kártevők helyszíni figyelése és a legkisebb környezetszennyezéssel járó elpusztításuk – bevezetéséhez és alkalmazásához nyújtott uniós támogatásokat. Ezzel hektáronként 90-100 ezer forinttól estünk el. E lehetőséget a lengyelek 80-90 százalékban, míg hazánk alig 20-25 százalékban tudta kihasználni. Problémát jelent az is – mondta Lux Róbert –, hogy a gazdák a bogyósgyümölcs-termelést kertjük töredék részén, lényegében hobbiból űzik. Ezzel megnehezítik a termékek előéletének nyomon követését – amit az unió megkíván –, veszélyeztetve az élelmiszer-biztonságot. A jelzett fejlesztésekkel, illetve az azokhoz kapott támogatásokkal a termesztők legalább fele meg tudta volna tartani versenyképességét – véli a szakértő. Becslések szerint – tette hozzá – a korábbi évek 15-18 ezer tonnás málnatermése napjainkra hatezer tonna körülire zsugorodott, s idén ennek talán csak a felével számolhatunk. A ribizli esetében pedig a korábbiakhoz képest mintegy 30 százalékos termést várhatunk, s a problémát még a rossz piaci helyzet is tetézi.