Tessék. Olyan, hogy amerikai film, nincs. Ha valaki kiábrándul a hollywoodi iparosmunkákból, s fásultan legyint, hogy elege van az amerikai filmből, íme, hibázik. Steve Buscemi ugyanis bizonyíték arra, hogy vannak még tengerentúli rendezők, akik a fősodorral szemben haladnak. Filmjeik műalkotások: cseppet borongósabbak, ironikusabbak, megértőbbek a környező világgal szemben.
Az amerikai független mozi úgy kötődik az unalmas kisvárosi léthez, akár Steve Buscemi főhőse: a huszonhét éves Jim (Casey Affleck) New Yorkból megy Indianába a szüleihez, hogy meghaljon. Helyette azonban hasonlóan kiábrándult bátyja kísérel meg öngyilkosságot: „Hazajöttem, hogy összeroppanjak idegileg, de a szemétláda megelőzött” – kommentálja az esetet Jim. Helyben vagyunk.
Steve Buscemi rendezőként nem törekedik babérokra, nem törődik a tömegfilmhez szokott közönség igényeivel, megfesteni akar egy lelkiállapotot, látleletet kíván adni, elmondani azt, hogy mit jelent elfuseráltnak lenni, milyen az, ha az ember a kisváros néma utcáin ballagva úgy érzi: élete egy csődtömeg, családját nem viseli el, saját magát még kevésbé, s nincs semmi, ami depressziójára gyógyír lehet. Azaz dehogynem: a Nő (Liv Tyler). A nőhöz azonban elfogadás kellene, nyitás és figyelem, amire a mosolytalan fiú képtelen.
A Facér Jimmy hihetetlenül pontos párbeszédei, gyomorszorongató szituációi, szűkre szabott terei kórképek: az egymást már csak megszokásból elviselő szülők, boldogtalan gyermekeik, közönyös, bamba unokáik szociálpszichológiai látleletek ebben a fénytelen vidéki miliőben. A film melankóliája mégis elviselhető. Főhősei ugyanis – és ez elsősorban Buscemi emberismeretének és Casey Affleck játékának köszönhető – éppen sutaságuk miatt szerethetők, hibáikban megláthatjuk magunkat, felismerhetjük belénk vésődött, rossz reflexeinket, ráébredhetünk kispolgárságunkra, észrevehetjük a bennünk élő közönyt.
És ki is nevethetjük.
A Facér Jimmy lassan halad, olykor groteszkbe hajlik, néha meg úgy érezzük, sehová nem tart, karakterei téblábolnak a semmiben, de ahogy múlnak a percek, egyre jobban magával ragad a szürke indianai kisváros. Buscemi jó idegenvezetőként kalauzol a lelki tájakon, s a végén, ha már kellően átéreztük a semmittevés keserűségét, kapunk egy mosolyt is.
Kiutak a depresszióból, a facérságból, a kisvárosi nihilből és az amerikai futószalagfilmek világából mindig lesznek.
(Facér Jimmy – amerikai film, 2005. Rendezte: Steve Buscemi. Forgalmazza a Budapest Film.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
