Emlékezetes: a napokban Karsai József battonyai MSZP-s honatya képviselőcsoportjában arra kért választ, megkérdezheti-e a hétfői frakcióülésre ellátogató Bajnai Gordon frissen kinevezett fejlesztési kormánybiztostól, hogy „ő és az apja mikor adja vissza azokat a milliárdokat, amiket elloptak, például a Hajdú-Bét eladásakor”. Karsai a frakcióülésről kiszivárgott információkra hivatkozó sajtóértesülések szerint arra is célzást tett, hogy a Hajdú-Bét összeomlása miatt kilenc ember lett öngyilkos. Bajnai Gordon az MTI-nek nyilatkozva visszautasította az őt és családját érő „vádakat és sugalmazásokat”, és ígéretet tett arra, hogy az MSZP-frakciónál teendő látogatása során válaszol az előző szakmai munkájára vonatkozó kérdésekre is.
Bajnai Gordon kinevezésének híre nemcsak Karsai Józsefben indított el kérdéseket, de felháborodást váltott ki a pénzüket három éve eredménytelenül követelő egykori hajdú-bétes libatartók körében is, akik soha nem rejtették véka alá azon véleményüket, hogy tönkremenetelükért felelősnek tartják a feldolgozó akkori többségi tulajdonosát, a Wallist, illetve annak vezérigazgatóját, Bajnai Gordont. A tüntetők szóvivőjétől, Ónodiné Demeter Évától megtudtuk, petíciót juttatnak el Gyurcsány Ferenchez, amelyben kifejtik: etikátlannak ítélik, elfogadhatatlan számukra, hogy olyan ember dönt Magyarország európai fejlesztési forrásairól, aki elvitte a pénzüket, hozzájárult a becsületesen dolgozó gazdák tönkretételéhez. A Hajdú-Bét csődje óta adósságait nyögő hajdú-bihari libatartó elmondta: Gráf Józsefhez is eljuttatnak egy levelet, amelyben felhívják az agrárminiszter figyelmét az általa irányított ágazat iránti felelősségére. A levél megfogalmazása szerint megengedhetetlen, hogy a minisztérium tétlenül nézze, hogy a nagytőke profitmaximalizáló törekvései, a madárinfluenza, illetve az árvíz és a belvíz okozta károk miatt teljesen tönkremenjen a mezőgazdaság.
A termelők 2003 óta a legkülönfélébb módszerekkel próbálták bizonyítani: a Hajdú-Bét vezetői, illetve tulajdonosi háttere már 2002-ben tisztában volt azzal, hogy a feldolgozót üzemeltető társaság fizetésképtelen, és a termeltetési szerződések mögött nincs fedezet. Emiatt 2003 decemberében csalás és más bűncselekmények gyanújával rendőrségi feljelentést is tettek. De többek számára már 2003 tavaszán világos volt a közeli csőd, ezért felszámolási eljárást kezdeményeztek a Hajdú-Bét ellen. Ám maga a felszámolás nem indult meg csak 2004 januárjában, azt követően, hogy a Raiffeisen Bank felmondta a cég hiteleit, és követelései fejében 2,4 milliárd forinton átvette a Hajdú-Bét teljes vagyonát. Ezt követően nemigen maradt likvid pénz a termelői követelések kielégítésére.
Az elkeseredett és felháborodott gazdák a jogi út mellett demonstrációkkal is próbáltak érvényt szerezni követeléseiknek. Elsőként az azóta libafarmja teljes felszámolására kényszerülő Lakatos Sándor nyírmártonfalvai termelő döntött úgy, hogy tenni kell valamit, ezért 2003 őszén odaláncolta magát a Hajdú-Bét debreceni feldolgozóüzemének kerítéséhez. Ezt követték a Hajdú-Bét, majd a Wallis elé szervezett, éhségsztrájkkal is súlyosbított demonstrációk, amelyek azzal a csekélyke eredménynyel jártak, hogy a Wallis ugyan mosta kezeit, ám a kormányzat a 2004-es budapesti agrárdemonstráció hatására lépett. Államilag garantált hitel felvételéhez segítették a pórul jártakat, s annak tavalyra eső törlesztőrészletét átvállalta a szaktárca. Az idei részletek átvállalásáról viszont hallani sem akar.
E sovány eredmény igen sokba került az érintetteknek, nem egy ember az életével fizetett érte. Még 2003 őszén egy hajdúnánási asszony felakasztotta magát, mert nem bírta, hogy naponta nyakára járt a kukoricaszállító jogos pénzét követelve. Egy ugyancsak hajdúnánási gazda hasonló okból idegösszeomlást kapott, majd rövidesen meghalt tüdőembóliában. Ráment a Hajdú-Bét által indult csődhullám következményeire egy jelentős gazdálkodónak számító szentesi gazda élete, egy baktalórántházi termelőt pedig jelenleg is ideg-összeroppanással kezelnek.
Tömöri Lajosné vámospércsi libatartó most fia egyik ingatlanában kénytelen meghúzni magát, mert a tanyáját is el kellett adnia, hogy kifizesse azokat az adósságokat, amelyeket azért vett a nyakába, hogy a Hajdú-Bétnek libát nevelhessen – ingyen. A szorgalmas és ügyesen gazdálkodó, ugyancsak vámospércsi Bessenyei család is kénytelen volt feladni a libatartást, de így járt a polgári Kapin Albert meg a szentesi Dunyás-Varga Imre is. A nyírmártonfalvai Vajda Bálint és Ónodiné Demeter Éva ugyan még gazdálkodnak, ám előbbi csak azért, mert esélye sincs más megélhetésre, utóbbi pedig azért, mert ellenkező esetben a bank felmondaná a hajdú-bétes időszak óta „ketyegő” hiteleit. A szóvivő azt mondja, most abban reménykednek: sikerül a kormányzatnál legalább azt elérni, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat az EU-val a tönkrement termelők keretének felemeléséről 250 ezerről egymillió forintra. Ami, lássuk be, valóban a minimum, ha tekintetbe veszszük, hogy az amúgy sem túlzottan tehetős libás családok több millió forintot veszítettek a debreceni feldolgozó fizetésképtelensége miatt.
Iskolapélda. A csalás klasszikus esete, ha valaki azzal a szándékkal rendel meg, vesz át valamilyen terméket, szolgáltatást, hogy nem fog érte fizetni. A legegyszerűbb iskolapélda: a „vendég” úgy ül le az étteremben az asztalhoz, hogy tudja, vacsora után fizetés nélkül távozik. Közömbös, hogy van-e pénze vagy nincs, a pénz hiánya azonban a fondorlatos szándék bizonyítéka. A Btk. megfogalmazása szerint a megrendelő ilyenkor anyagi haszonszerzés végett tévedésbe ejti partnerét, s kárt okoz neki. A csalás büntetése a kár nagyságától s az egyéb körülményektől függően kettő és tíz év közötti szabadságvesztés lehet.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
