Vegyes vágott

Micu elaludt
Halász Miklós, lapunk egykori szegedi tudósítója a napokban szép csendesen elaludt, és már nem ébred föl, csak az ítélet napján. Hatvanéves volt, Táncsics Mihály-díjas. Kajakozott, úszott. Egy négytagú, szűkebb baráti társaság tagja volt, amely később befogadott engem is. A leggyakorlatiatlanabb volt mindőnk között, Kantból szakdolgozott – épp ezért mindannyiunkat meglepett, hogy újságíró lett a Csongrád Megyei Hírlapnál. Joviális figura volt, de tudott ő kemény is lenni. A Magyar Nemzetben megjelent cikkével megbuktatta a városi tanács elnökét, még a rendszerbeváltás előtt. Több publicisztikai kötete is megjelent. A legismertebb talán a Suttog a város volt. Az utolsóhoz én írtam előszót.
Tapintatlan lélek volt (születési hiba volt nála). Például egyszer fölfütyül ötösünk egyik (azóta autóbalesetben elhalálozott) tagjához, Gallhoz. Gall kinyitja az ablakot.
Most nem tudok lemenni, Micikém. Rokonok jöttek, tudod.
Ja, rokonok?, üvölti vissza Mici. Az szar! Megértelek. Na, szia, Gall.
Máskor meg szinte letámadta barátját, aki pár napra Pestre utazott.
Te, Gall, hogy mit hagytál ki, öregem! Állati házibuli volt, érted. Mindenki dugott.
Gall elképedt:
Azt mondod, mindenki? Te is?
Én nem. De a Pöpi is, meg a Csöre is…
A lányokkal nehezen vergődött zöld ágra, talán pohárfenéknyi vastagságú szemüvege miatt is. Míg Kantról magyarázott nekik, ha hazakísérte némelyiket, magában erősen fogadkozott, hogy a következő sarkon elgáncsolja a lányt, és ráveti magát… Aztán minden sarokkal megtoldotta a letámadás időpontját. Később elvette egy lány.
Mindenről tudott, ami a városban történt, és rettentő nagy szíve volt. Édesanyja főztjét imádta, de ennek ellenére ő volt az, aki ránk hagyományozta, hogyan kell a mutató- és gyűrűsujjunkat benyálazva, a középsővel egy menzajegyet letéve, kettőt fölvenni. Ha csak ennyit művelt volna, már többet tett, mint sok ember, akinek szobra van Szegeden.
Utolsó, általam olvasott cikke az európai halottkultusz elferdüléseiről szólt Erőszak a hullaházban címmel – a múlt heti Reformban jelent meg.
Turul
Mostanában nemcsak a madárról, de a játékról is cikkeznek, amelyet Halász Micu is űzött az újszegedi strandon. Tán már szövetségük is van. Mivel én írtam először e sportról Por című regényemben, hadd rögzítsek ismét néhány tényt.
Egy Halácsy nevű szegedi tanár találta föl 1904-ben, és adta ki füzetben szabályait. A pálya kábé akkora, mint a tollaslabdában, kétméteres háló fölött, teniszlabdával játsszák. Az ütő valami egészen sajátos szegedi gondolkodást őriz: olyan, mint egy óriási pecsétnyomó. Vagy mintha egy kerek szobafestő ecsetről leszednénk a szőrt. Ezzel az ütővel kell átjuttatnunk a labdát az ellenfél térfelére, lehetőleg úgy, hogy az ne érje el. Ha a labda leesik, az egy pontot jelent. Egy játék hat pontig megy, három nyert játék egy mérkőzés. Egyéni, páros, vegyes páros éppúgy van, mint a teniszben.
Ritka egy játék, akárcsak a kerecsensólyom.
Ébredés
Ma egy szóval ébredtem ajakimon. Krepdesin. Lágy tapintású, vászonkötésű selyemszövet. Rögtön az eredete is eszembe jutott, a francia „crépe de Chine”, vagyis kínai krepp, világos, nyersselyem szövet. Na jó, de mire kell nekem ez az egész?
Búcsú előtt
Néhány ritka nyelven ideírom, hogy szeretlek (habár múlt időben kéne).
Japánul: áj site imaszu. Kínaiul: vo áj nyi. Eszkimóul: nagligivaget. Hawaii nyelven: aloha wau la oe. Írül: thai min grabh leat. Héberül: ani ohev otakh. Albánul: une te dua. Finnül: minä rakkasztan szinua. Törökül: szeni szevijorum. Perzsául: du sztet daram. Máltai nyelven: jien inhobbok. Katalánul: tesztimo molt.
Kiejtés szerint körmöltem, hátha valaki még hasznát veszi.
Házaspár
Amint fölébred, azt mondja a feleség a férjnek: Képzeld, azt álmodtam, hogy szülinapomra igazgyöngy nyakláncot kapok. Vajon mit jelenthet ez?
Megtudod hamarosan, mondta a férj, és a születésnapon átadott a feleségének egy könyvet. Álomfejtés volt a címe.
Tudományos feminizmus
A héten olvastam valamelyik lapban. Egyből a tudományos szocializmus jutott az eszembe. Utánanéztem egy pár feministának mondott lapnak, és megdöbbentem.
„A stressz miatti sebezhetőség, az eltorzított nemi szerepek, gyökeresen kiirtják az ún. erősebb nemet. Húsz százaléka a férfiaknak húsz és huszonnégy éves kor között alkoholista, a drogfüggők nyolcvan százaléka, az AIDS-ben meghaltak kilencven százaléka hímnemű. Negyvenöt és ötvenhat év között a férfiak negyvenöt százaléka túlsúlyos. Kétszer annyi férfi hal meg tüdőrákban, mint nő. Háromszor annyian halnak meg autóbalesetben. Négyszer többen lesznek öngyilkosok. Rövidesen kihalnak. Ki a fene bánja?”
Emma magazin
„Nem kell többé a nőnek magyarázkodnia, hogy túl sok pezsgőt ivott, ha a (*) már két méter mélyen van a föld alatt.” A (*) azt jelenti: férfi. Ez is az Emmában jelent meg. Itt írnak úgy a férfi nemi szervéről, mint „mérgező fecskendőről”. Egy feminista naptárt is idéznek, amelynek emléknapja arra az időre esik, amikor egy farmer felesége megölte a férjét és a segítőjét.
Más, a világhálón létező ezine-kből (pl. The F-Word) megtudhatjuk, hogy a halott férfi a jó férfi, és hatalmat a nőknek! A feminácik egyik ismert szervezete az SCUM – magyarul FFT, a Férfiak Felaprításának Társasága – kiáltványa szerint minden férfinak meg kell halnia. Technikailag már úgyis lehetséges, hogy férfi nélkül hozzunk létre gyereket.
Az Okos Bugyi című ezine-ből megtudjuk, hogy a jó lányok az olasz ételt, a rossz lányok az olasz pincéreket szeretik. A jó lányok nem fekszenek le a főnökükkel, a rossz lányok is csak akkor, ha piszkosul gazdag. A jó lányoknak sose kell más lány fiúja, a rossz lányoknak kell, sőt a bátyja is. Stb. Erről a legtömörebben Mae West, a vamp színésznő nyilatkozott: A jó lányok a mennyországba jutnak, a rossz lányok mindenhová. Ő csak tudta.
Igazán akkor buktam ki, amikor megláttam az Első Tamil Feminista Ezine-t: végeláthatatlan sorokban nők álltak géppisztollyal a kezükben, övükben kézigránáttal.
A Cosmóról majd máskor.
Az áldozat
Nem minden nő férfipusztító, van aki a férfiak áldozata. Most, hogy visszaköltözöm a Margit körútra, eszembe jut az indián harci színeket viselő újságárusnő, tíz évvel ezelőttről. Ő valahogy kimaradt a világ első újságregényéből a Kölcsön Időből. Kár.
Negyvenes, önmagát jól karban tartó hölgy volt, és az irodalmi lapokat mindig jó magasra tette, hogy láthassam a combját, lábát, farát. Az utcán viszont alig fogadta a köszönésemet. Hetente kirámolták az üzletét, elvitték a váltópénzt. Egyszer egy öregasszony késsel ment neki egy rossz hír miatt.
A jó hírt el lehet mondani bármikor, a rossz hírt csak reggel, mondta ekkor a legjobb vevőjének, vagyis nekem. És tudja, mi a fura? A rossz hír mindig igaz.
Kezdtem tisztelni ezt a nőt, aki percre betartotta az ebédszünetet (a körúton lakott ő is), hétfőn ki se nyitott, nyaranta két hónapig egyetemmiskák (sic!) helyettesítették. Harcolt a szabadságáért. Azért a kevésért.
Nem szerettem benne, hogy túlságosan feltűnő helyeken tartotta a szexlapokat, melyeket persze nem mertem megvenni.
Hirdetési újságokban ismerkedett. Hétpróbás, jóképű krapancok támogatták a pultot néhanap, soha meg nem adott kölcsönök fejében.
Egyszer megkérdezte, miért vásárolok annyi hirdetési lapot. Lakást szeretnék cserélni, mondtam. (Az internet még alig létezett minálunk akkoriban.) Én is, mondta ő. De még a balatoni nyaralómat is.
A krapekok lettek a végzete. Egyszer jövök a csütörtöki fél mázsa újságomért, már más nő nézett viszsza a fejéből. A fejével intett, és az újság szélére írta, hogy figyelik. Kik?, suttogtam. A lakásmaffia, írta a lap szélére.
Hát ez lett a sok hirdetésből. Önmaga karikatúrájává vált ez a kis nő. Először csak két hétre tűnt el, de nem nyáron. Aztán egy hónapra. Az újságok összevissza hevertek a polcokon. Mosolyogni is elfelejtett, elnézett az ember feje mellett a semmibe. Aztán eltűnt. Az öregasszonyok, akik minden újságírónál tájékozottabbak, azt sutyorogták, hogy a zárt osztályon van, mert kiforgatták mindenéből. Nem lett újsághír szegényből, mert nálunk a lakásmaffia ténykedése már nem újsághír. Ezért írtam meg.
Klisék, miket a haverjaid
mondanak
HA ROSSZUL MEGY A SOROD
A felhők mögött mindig kék az ég. A diszharmónia harmonikus, hallgass csak Bartókot! Rosszabb is lehetne. Holnap új napra ébredsz. Túl kell élni mindent. Eső után szivárvány. Hajnal előtt van a legsötétebb. Nevess már, nem ez a világ vége. Az élet nem is olyan rossz, ha a halálra gondolsz. Nincsen rózsa tövis nélkül. Az élet nem fair. La via esta duro, amigo. Pozitívan kell gondolkodni ilyenkor! Minden tapasztalat megerősíti az embert. Az élet egy csomó csalódás, amelyet a halál követ.
HA VÉGE VAN EGY KAPCSOLATODNAK
Jön másik. Tudod, villamos és nő után… Végre valami érdekes történt veled. Meg fogja bánni a nő. Nem is érdemelt meg téged. Jobb egyedül. Gondolj a szabadságra, mennyi kis kaland!... A szerelem fáj, na meg vak is. Minden megengedett a szerelemben és a háborúban. Partir, c’est un peu mourir. Mindig emlékezni fog rád a csaj. Az istenhozzád nem túl jó szó erre. Fogadd el a sorsot, minden relatív. Az élet megy tovább, menj te is. Mindig tudtam, hogy egyszer bekövetkezik. Biztos volt valami oka. Hülye vagy? Kétkötetes regényt jelentetsz meg, mind a két címlapon ugyanavval a halott szerelmeddel, hát csodálkozol?
Ahol mindenki Kovács
Hiányozni fog a Hollywood (=Magyalerdő) sörbár is, ahol mindenki Kovács. Vagy Kovácsné. De tényleg. A Nóri így szólít mindenkit, ha olyanja van. Egyszer egy férj azt mondta a feleségének a fülem hallatára:
Ha meghalsz is, dolgoztatni foglak. Elhamvasztalak, és beleteszlek egy homokórába.