Veszélyben a felvidéki egyetem

Robert Fico nemzeti–szocialista koalíciója nem győzi bizonygatni Európának – és Göncz Kinga külügyminiszternek –, hogy Szlovákia az új kormánykoalícióval is a demokrácia útját járja majd, s a kisebbségek jogait sem sérti majd meg, ápolhatják kultúrájukat, megmaradnak iskoláik, beleértve a révkomáromi Selye János Egyetemet is.

Robert Fico még azt is megkockáztatta, hogy ez a koalíció a szlovákiai magyarokhoz is jobb lesz, mint a korábbi, mert az ország magyarok lakta déli részét is fejleszteni fogja, ott is megjelennek a beruházások.
Ehhez képest az azóta összeállt kormányban a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kapta az oktatásügyi és a régiófejlesztési tárcát, a kulturális minisztériumba pedig államtitkárt delegált, aki az élő kultúráért – benne a kisebbségi – felel majd. Mintha Robert Fico szembenevetné a Magyar Koalíció Pártját, s rajta keresztül az egész szlovákiai magyarságot…
Persze, minden kormánynak meg kell adni a száz nap türelmi időt, ami nem azt jelenti, hogy ezalatt nem kell készülni az esetleges buktatókra, illetve reagálni a jelzésszerű veszélyekre. Mert a szlovákiai magyarság oktatásügye a száz nap alatt nem tud tönkremenni, de folyamatosan figyelni kell olyan „apróságokra”, mint a Selye-egyetem kiépítetlensége, illetve az eddig keservesen fenntartott kis iskolák jövője, merthogy mindkét esetben a szlovákiai magyar oktatásügyi rendszer legsérülékenyebb, egyszersmind legfontosabb elemeiről van szó. Függetlenül a kormányprogramtól és a száz naptól illik emlékezni arra, hogy a Selye-egyetem megalakulásáról szóló törvény vitájában az intézmény megalakulása ellen szólt többször is a jelenlegi kormány kisebbségi ügyekért felelős alelnöke, Dusan Caplovic, valamint az új oktatásügyi miniszter, Ján Mikolaj is, s egyikük sem szavazta meg a törvényt. Akkoriban azzal „érvelt” a két politikus, hogy az egyetemi karoknak nincs meg az akkreditációjuk és nem biztosít doktoranduszképzést, ami egy még meg sem alakult intézmény kapcsán megalapozatlan elvárás. Csakhogy: az egyetem még ma sem épült ki teljesen, még csak az első három évfolyamban folyik az oktatás, ezért az intézmény finanszírozása a korábbi kormány döntése alapján nem a normatív támogatásra épült, hanem az úgynevezett speciális rezsim szerint alakult, vagyis több pénzt kapott, mint amennyi a diákok száma alapján járt volna neki. Ez volt ugyanis a feltétele annak, hogy az egyetemen az akkreditációs feltételeknek megfelelő számú és tudományos fokozatú tanárt tudjon alkalmazni. Amennyiben az új kormány megszünteti a speciális rezsim szerinti támogatást, gazdaságilag kerül olyan helyzetbe az egyetem, hogy – Mikolajék korábbi érvelésének megfelelően – nem tud majd eleget tenni az akkreditációs feltételeknek, nem tud doktoranduszképzést indítani, vagyis gyakorlatilag megszűnik egyetemként működni.
Ugyanilyen veszély fenyegeti az 1–5. osztályos kisiskolákat is. A 228 magyar általános iskola mintegy harmada ilyen, s a kistelepülések csak azért tudták fenntartani őket, mert a Magyar Koalíció Pártja jóvoltából ezek az iskolák a normatív támogatásnál nagyobb állami hozzájárulást kaptak, a szorzó 1,3 pontos volt. Csakhogy: a szlovák alkotmány és a törvényes rend nem ismeri el a pozitív diszkrimináció elvét, vagyis semmilyen jogszabályt nem fog sérteni az új kormány, amennyiben megszünteti a plusztámogatást. A kisiskolákat pedig nem a minisztérium fogja bezárni, megszüntetni, hanem a települési önkormányzatok, mert az általános normatív támogatásból nem fogja tudni fenntartani az oktatási intézményeket. Van tehát mire figyelnie az MKP 20 parlamenti képviselőjének, hiszen az új kormány az alkotmány és a törvények betartása mellett is elérheti, hogy összeomlik a szlovákiai magyar oktatási rendszer.