Egyszer igazán elmagyarázhatná valaki, miért szeretnek a politikusok fesztivál idején kilátogatni a Hajógyári-szigetre. Vegyük például a tegnap délutánt. A hírek szerint Göncz Kinga külügyminiszter az EU Gömbsátrában beszél majd a magyar külpolitika kihívásairól. Gyorsan a helyszínen termünk, akkreditáljuk magunkat, és máris feltárul az éden, Közép-Európa legnagyobb fesztiválja. A Szigeten az átlagéletkor húsz körül van, azzal nem is próbálkozunk, hogy véleményeket gyűjtsünk a Gyurcsány-kormány külpolitikájáról.
Meglehetősen perverz ötlet volna ez abban a közegben, ahol a jelenlévők háromnegyede feltehetőleg azt gondolja, hogy Göncz Kinga Kabos Gyula partnernője volt a Hyppolit, a lakájban. A Gömbsátrat hamar megtaláljuk, néhány lépéssel az óvszerárus után, a leszbikuspavilonon túl van, átellenben a tíz forintért bölcs tanácsokat osztó rabbi asztalával. Néhány sütkérező, egyetemistának álcázott külügyes dolgozó jelzi, hogy jó helyen járunk. Ők alkotják a roppant eredeti elnevezésű Sziget Követség szervezőstábját, s izgatott arckifejezésük mutatja, hogy amíg mi nézelődtünk, a hátunk mögött megérkezett a mai nap sztárvendége, a magyar külügyminiszter.
Göncz Kinga diszkrét fehér ruhájában, emberbarát mosolyával úgy fest, mint egy eltévedt vidéki tanítónő, vagy az otthoni szigor elől a Szigetre szökött gimnazista lánygyermeke tisztességéért aggódó anya. Büszkeségre e sorok írójának sincs oka: zöld vászonnadrágomban és fekete aktatáskámmal settenkedő ÁNTSZ-ellenőrhöz vagyok hasonlatos, aki pillanatokon belül módszeresen beletúr majd a közeli asztalnál józanodó punkok virslijébe. Körülöttünk kivillanó tetoválások, harsány kurjantások, összeölelkező, részeg finnek. És persze, körünkben üdvözölhetjük a spontán arra bóklászó, kigyúrt biztonságiakat, hiszen ne feledjük, a megszorítócsomag okozta sokk és a különböző serkentők kölcsönhatásba lépve meggondolatlan lépésekre indíthatják a szigetlakó fiatalokat. Incidens azonban nincs, hacsak Kéri László politológus jelenléte nem számít annak. Állítólag beszélgetőpartnernek szegődött ma délutánra, de ha a labdarúgó-mérkőzéseken használatos labdabirtoklási arányt hoznánk fel példának, azt mondhatnánk, döntő mezőfölényben játszik. Pontosabban szólva, alig-alig engedi át a szót a külügyminiszter asszonynak. Kéri László legnagyobb mutatványa, hogy képes kétperces kérdéseket feltenni, és ezeket ötletesen megosztva további alkérdéseket rejt el mondatai között. Arról nem is beszélve, hogy önmagát frusztrálva állandóan ilyesfajta mondatokkal kezdi: „Sajnálom, hogy be vagyunk szorítva ebbe az ötvenöt percbe”, vagy „ránézek a szervezőkre, van-e még időnk”. Ráadásul Göncz Kinga szemmel láthatólag nem is igen tud mit kezdeni a rejtélyesen mosolygó politológus kérdéseknek álcázott monológjaival. Akkor is némi zavar tükröződik rajta, amikor Kéri arra ösztökéli, hogy vegye sorra Magyarország szomszédjait, és részletesen fejtse ki a teendőket. Inkább általánosságokba bocsátkozik, de ez rendjén is van, igazán meghitt, szűk körű társaságba csöppent.
A sátorban kéttucatnyian lehetünk, a jelenlévők felét személyesen ismerem a Külügyminisztériumból és a különböző sajtótájékoztatókról. Az ötvenöt perc elrepül, szó esik arról, hogy Szlovákiát szeretni kell, hogy India feljövőben van, hogy az uniós kapcsolatrendszer igen fontos, s hogy – legalábbis Kéri szerint – a Trianon-sokk még két-három nemzedékre kihat majd. Elnézést, ha kifelejtettem valamit.
Már-már éppen elbóbiskolok a nagy melegben, amikor vicces jelenetre leszek figyelmes.
– Sajnos, nincs több időnk, lassan befejezzük. Ilyen típusú fórumokra van szükség – hadonászik Kéri. – Varázstalanítani kell a külpolitikát, és el kell vinni az embereknek, hogy tessék, ez a tiétek, az egész országé. Nem egy szűk brancs magánügyéről van szó.
– Pontosan így van – tekint ki közönségére Göncz Kinga. – De tudod, Laci, valamit kifelejtettünk. Nem beszéltünk Magyarország globális szerepvállalásáról.
Ekkor Kéri László, mint egy puskázáson kapott nebuló, fülig elvörösödik.
Hazafelé menet a Nagyszínpad környékén is bóklászom egy sort. Az út szélén woodstocki figurák Doors-dalokat játszanak. Nem messze innen tetőtől talpig tetovált angol rockerek pózolnak a kameráknak. Bemákolt, talpig mocskos testek fekszenek az út szélén. Ez nem tréfa. Hogyan fogják innen kimenteni Göncz Kingát? Talán Kóka János érte küldi a helikopterét?
Ha én miniszter lennék, azért kétszer is meggondolnám, érdemes-e külpolitikai előadást tartani a Szigeten. Kicsit olyan ez, mint gumicsizmában a herendi porcelángyárban járkálni, vagy franciául tudakozódni az időjárás felől a bugaci pásztornál.
Nem kellene erőltetni ezt a fenemód nagy nyitottságot.
origo.hu
Zsidózva káromkodik a Tisza Párt sajtósa – videó
