Az APEH csak egyszer csenget?

Csengetnek. Kibotorkálok a folyosóra. Távolról megtippelve egy kopogtatócédula-gyűjtő áll a rácsnál. Mégsem Kecskés Guszti segítője lenne, valami fényképes igazolványt lenget az orrom előtt: ha látnám, de nincs rajtam szemüveg, így bizonytalanul bólogatok.
– Minek köszönhetem a vizitet?
– Engem az APEH bízott meg – mondja a férfi, és azonnal gyanakvó leszek. APEH? Mit akarhatnak, adót befizettem, sőt, állítólag túlfizettem. Még ma sem tudok eligazodni az aktuális egyenleg meg a hiány és túlfizetés egyszerű igazsága között. De azt tudom, hogy az nem jó jel, ha az APEH ideküld valakit, éppen pont hozzám, fel a harmadikra. Gyalog, mert lift nincs. Két dologtól lesz mindenki ideges, az APEH-ellenőröktől meg az FBI különleges ügynökeitől. Kivétel: Mulder ügynök.
– Mit akarnak tőlem?
A férfi előkap egy jegyzetfüzetet, és azt kérdi:
– Ön itt lakik?
Nem hittem, hogy ez az evidencia kérdésként elhangozhat. Azt hittem, viccel.
– Miért, mit gondol, hol lakhatnék még? Innen jöttem ki, nem igaz?
– Lakhatna máshol is – így a férfi.
– Lakhatnék, de nem lakom, itt lakom. – Párbeszédünk kezdett araszolni Kafka és a Szürkületi zóna felé.
– Én szépen beszélek magával, maga meg gorombáskodik – így a férfi.
– Miért kíváncsi az APEH arra, hogy hol lakom? –
így én.
– Azt én nem tudom, mi csak megbízást kaptunk az APEH-tól.
– Nem tudja, miért csinálja, amit csinál?
– Nem, de válaszoljon arra is, hogy ön itt szokta felvenni a leveleit?
– Ez megint egy hülye tréfa? Hol venném át a leveleimet, a Marson? És mi ez az egész?
– Én nem tudom, kérem, én csak a megbízást kaptam az APEH-tól.
Hirtelen arra gondoltam, ez be akar törni, és most térképezi fel, ki van itthon, ki dolgozik. Három család lakik még a folyosón, hozzájuk miért nem csenget be? Nekem ez a pasas gyanús, haj, de gyanús! Lehet ez betörő vagy sorozatgyilkos is.
– Nézze, mégis megmondhatná, kiket keres az APEH. Drogost, adócsalót, nem adózó kurvákat, fekete lakáskiadókat?
– Nem tudom, én csak a megbízást kaptam…
Én kiabálok, ő dühöng, és a füzetét összecsapva lerobog a lépcsőn. Még utánakiabálok néhány frappáns gondolatot a diktatúráról, amelyik fortélyosan művelte a zaklatást.
Ez mi volt? Lassú fárasztás? Direkt vagy véletlen, illegális faggatózás vagy hivatalos ügy? Vagy valami egészen más? Felhívtam a könyvelőt. Jó, hogy hívsz, mondja, szeptembertől kijön egy rendelet, hogy akinek a cége nem a bejelentett telephelyen található, annak felfüggesztik az adószámát.
Kő a szívemről le, ördög a fülembe be: Hiszen nem kért tőlem igazolványt, lehettem volna a saját unokatestvérem, barátnőm vagy a keresztlányom akár. És ha nem vagyok itthon?
Ha nyaralok? Ha bevásárolok? Ha fürdöm? Akkor mi van az adószámommal? Akkor is ugrik?
Legeslegutolsó kérdésem: mi lenne, ha az APEH annyira venne emberszámba, mint egy iciri-piciri, de nélkülözhetetlen adófizető állampolgárt bárhol a civilizált világban. Egy odavetett mondat, egy morzsányi információ erejéig: ezért jöttünk, ezt szeretnénk megtudni. Egyszerű, nem? Vagy csak a pénzem kell? Mint adótárgynak?
Háttér a 13. oldalon