A 8-as gyorsforgalmi úton Fehérvárról Veszprém felé igyekvők elhaladnak a bezárásra ítélt inotai alumíniumkohó mellett, utána megbámulhatják az út északi oldalán álló beton hűtőtornyokat. Az Inotai Erőmű a Rákosi Mátyás nevével jelzett történelmi korszak egyik jelképe volt, még csokoládészeletet is elneveztek róla, címkéjén a szocialista hazának áramot termelő üzem képével. Inota 1951-ig jelentéktelen kis falu volt a szélfútta Bakony déli lábánál, ezer lakossal, akik a közeli bányákban jutottak kenyérkeresethez. A községet 1951-ben „áttolták” a klerikális Fejér megyéből az iparosodó Veszprémbe, és beolvasztották a szomszédos Várpalota közigazgatásába. Máig a városhoz tartozó településrész.
Neve 1193-ban Jonata alakban bukkan fel jegyzett történelmünkben, ám 1339-ben és 1342-ben már Inothának írták. Azt a romantikus névfejtést, amely szerint Pannonia római provinciában az Aquincumból Savariába vezető úton itt volt az első megálló – prima nota, kőbe vésve: I. nota –, nem érdemes komolyan venni, az etimológiai szótár szerzője szerint Inota egy szláv eredetű régi magyar személynevet őrzött meg.
A lepusztuló ipari táj szomszédságában tiszta, rendezett település képe fogad, két messziről látható templomtoronnyal. A falu közepén áll az inotai reformátusok barokk egyháza, a katolikus plébániatemplom a község szélén lévő temető legmagasabb pontján található. Keletelt tengelyű, egyhajós épület, egyenes záródású szentéllyel. A nyugati homlokzat elé kilépő torony háromemeletes, nyugatra néző oldalán befalazott kapuval. A bejárat a hajó déli oldalán nyílik. Gótikus stílusban készült: háromsoros pálcabélletei a lábazatról – eredeti megoldásként – rézsűsen indulnak, a szárak fent csúcsívben találkoznak. Az orommező alatti ajtónyílást lekerekített vállú, egyenes szemöldökkő keretezi. Formajegyei és megmunkálási finomságai az 1400-as évek utolsó harmadára vallanak. A szentély zárófalának tengelyében keskeny, lándzsaíves ablak tekint kelet felé, az érett gótikus főbejáratnál ez jóval korábbra datálható.
Igazi meglepetést a templombelső tartogat. Az épület XVIII. századi, tiszta kora klasszicista ízlésű külseje ritka szép középkori részleteket rejteget. Négyzet alaprajzú szentélyének épen megmaradt az eredeti, XV. századi keresztboltozata. A fehér dolomitkőből faragott bordák kerek, virágmintás zárókőbe futnak össze, s megtalálhatók rajtuk a gótikus színezés nyomai. Velük egyidős a kőbélletű diadalív, faragott lábazati és konzolos oldalpárkánnyal. Ez utóbbiak alatt a hajó felőli oldalon, vélhetően utólag odahelyezett kváderköveken, levélornamentikával díszített lapos reliefeket figyelhetünk meg, amelyek a templom legkorábbi, XIII. századi építési periódusának tanúi. Az 1970-es évek végétől folyt régészeti kutatás során feltárultak a szentély vakolat alatt lappangó falképei is. Apostolok és szentek glóriás alakjai láthatók az 1300-as évek közepére datálható freskókon. Szintén megkerült a diadalív északi oldalára festett felszentelési kereszt.
A török hódoltság idején megrongált templomot az újra betelepülő hívek állították helyre. Szent István király tiszteletére szentelték újra 1788-ban, nem messze attól a helytől – a sólyi csatatértől –, ahol az államalapító uralkodó 1003-ban legyőzte a lázadó Koppány vezért. A főoltár olajképén a szent király felajánlja Magyarországot és a Szent Koronát Szűz Máriának. Az inotai templom búcsúja ez évben éppen holnapra esik.
Múlt szombati számunkban a diszeli templomról (alsó képünkön) szóló íráshoz technikai hiba miatt más fotó került. Olvasóink elnézését kérjük!
origo.hu
Döbbenetes fordulat a gyerekgyilkos anya ügyében
