A melegben összezsúfoltan zötykölődve nem feltétlenül az jut a budapestiek eszébe a régi villamosokról, hogy szépek: pedig kétségtelen, ahogyan sok európai nagyváros esetében, itt is hozzátartoznak a belváros képéhez ezek az öreg járművek. Sőt: a Budapestről szóló útikönyvek külön megemlékeznek az UV-król, vagyis az új villamosokról, amelyek 1956 áprilisa óta, amikor az első példányuk megjelent a fővárosban, viselik büszkén a ma már igen furcsán ható nevüket.
A fővárosiak többsége sokszor nem is érti, miért fényképezkednek a külföldi látogatók ezeken a matuzsálemnek sem nevezhető járműveken, ám most, amikor híre ment, hamarosan búcsúzni kell tőlük, sokakban megfogalmazódott az igény, hogy egy-két belvárosi viszonylaton mégiscsak meg kellene tartani az UV-kat. Az új villamos ráadásul Európában is egyfajta kuriózum: olyan megbízhatóra és időtállóra sikeredett a konstrukció, hogy öt évtizede jelentősebb felújítás nélkül képesek szállítani az utasokat. Nem lassabbak és nem kevésbé komfortosabbak a Nagykörúton eddig közlekedő Ganz csuklósoknál, vagy a Gustav Husak egykori csehszlovák elnök bosszújaként emlegetett, a például az egyes vonaláról ismert ormótlan Tátra villamosoknál. Sőt, a nagy hőségben még az új Combinóknál is jobbak: nem kell megsülni bennük, mert ablakaik teljesen letekerhetők.
Sok európai nagyvárosban gyakorlattá vált, hogy a régi járműveket a történelmi városrészekben nemcsak néha-néha kibérelhető nosztalgiajáratként, hanem – a turisták és a széplelkű helyiek kedvéért – menetrendszerűen is közlekedtetik. Például Portóban, Rómában találkozhatunk ilyen villamosokkal, míg Máltán gondosan őrzik és nap mint nap használják a sajátos formájú, hatvanas évekbeli közbuszokat.
Úgy tűnik, a budapesti városvezetés még nem érett meg az ilyenfajta döntésekre: pillanatnyilag az is nagy eredmény, hogy a múlt héten eladásra hirdették meg a legrégebbi UV-szerelvényeket. – Valóban nagy eredmény – erősítette meg hívásunkra Vitézy Dávid, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) szóvivője –, hogy legalább nem darabolják szét a villamosokat, mint azt tette a BKV az UV-k előző csoportjával, vagy nemrég muzeális értékű buszokkal, például egy háború előtti, csőrös Mávag-busszal, illetve több olyan régi Ikarus-típussal, amelyből már csak egy-egy példánya volt a vállalatnak. – Sok gyűjtőnek jóval nagyobb összeget megértek volna ezek a járművek, mint amit a vashulladék-kereskedő adott értük – mondta.
Szerinte Budapesten eleve megoldatlan a nosztalgiajáratok kezelése, egy-egy régi villamost csak drágán és körülményesen lehet kibérelni. Ennek az is az oka, hogy a legtöbbjükből csak egy-két darabot hagytak meg, amit most féltenek. – Itt a lehetőség, hogy az UV-kkal másként bánjanak. A VEKE azt javasolja, hogy 10-15 kocsit mindenképpen tartson a BKV üzemképes állapotban. Ezeket nosztalgiajáratként menetrendszerűen lehetne közlekedtetni az óvárosban, de ha valamilyen probléma miatt – mint most az új Combinók átmeneti visszahívása – szükség lenne rájuk, a napi forgalomban is bevethetnék őket.
– Abban megoszlik a VEKE-tagok álláspontja, hogy egy-egy konkrét járaton megmaradjanak-e az UV-k, hiszen ha ilyen régi villamosok közlekednek a városban, azokra nehéz lesz átcsábítani az autóban utazó menedzsereket – tette hozzá Vitézy.
A BKV Zrt. sajtóirodáján azt mondták a témáról a Magyar Nemzetnek: hallottak az UV-k forgalomban tartását kérő javaslatokról, de a közlekedési vállalatnál még nem született döntés a régi villamosok végleges felhasználásáról.
origo.hu
Mérgezés miatt meghalt egy pár Komárom-Esztergom vármegyében
