Csomag helyett ösztönzés

Negatív spirálba viszi a megszorításokkal a kormány a magyar gazdaságot, ahelyett, hogy a növekedést ösztönözné, és az élő munka terheit csökkentené – mondta lapunknak Cséfalvay Zoltán. A közgazdász szerint átláthatóbb, széles körben behajtható adókra lenne szükség a most bevezetett sok kis „vállalkozásbosszantó” intézkedés helyett.

Jelezte a közelmúltban a kormányfő, a konvergenciaprogramban nem tartja szükségesnek az eurócsatlakozás időpontját megjelölni, mások szerint anélkül mit sem ér a terv. Hogyan vélekedik erről a gazdasági konzultáció korábbi vezető szakembere?
– A konvergenciaprogram dátum nélkül fából vaskarika. A program célja éppen az, hogy meghatározza, mikor kerül a magyar gazdaság olyan állapotba, hogy felvegyék abba a bizonyos klubba. Egyébként nem tartozom azok közé, akik folyamatosan megkérdőjelezik a maastrichti kritériumok létjogosultságát. Sokan elfelejtik, hogy ezeket a szigorú feltételeket épp a német közgazdászok szorgalmazták, akik a legkeményebb valuta, a német márka birtokában nem voltak hajlandók egy pezetával vagy lírával felvizezett, közös fizetőeszközt bevezetni. Ahhoz, hogy bevezessük az eurót, stabil államháztartási egyensúlyt kell teremteni. Ide két út vezet. Az egyik lehetőség az, hogy adót emelünk és kiadást csökkentünk, amit a jelenlegi kormány választott, és akkor negatív spirálba kergetjük a gazdaságunkat. A másik lehetőség, amit mi javaslunk, hogy élénkítsük a gazdaságot, ezzel bővül a bruttó hazai termék, így könnyebben kitermeljük az adósságot, és arányában csökkenhet az államháztartás hiánya is. Ennek egyik fontos eszköze az élőmunka terheinek csökkentése, ezáltal a foglalkoztatás bővítése. Képtelenség ugyanis, hogy négymillió munkavállaló viseli a tízmilliós ország terheit.
– A kormány szavahihetőségi tőkéje már rég elolvadt, de az ellenzék szakmai hitelét is megkérdőjelezik némelyek. Mint mondják, miközben minden fillért meg kell fogni, az ellenzék változatlanul bevételcsökkentő lépést szorgalmaz, ami a hiányt, az eladósodottságot növeli. Ez hiteles, alkotó ellenzéki álláspont?
– Elismerem, hogy a tíz százalékpontnyi járulékcsökkentés talán túl meredek, lehet, hogy két ötszázalékos lépcsőben kellene megtenni. A munkát terhelő társadalombiztosítási járulékcsökkentés költsége havonta 40-50 milliárd forint. Ez sok pénz, de eltörpül a mai hiány méretéhez képest. Biztos, hogy rövid távon kiadásnövelő lépés lenne, de már egy éven belül viszszahozná az árát az új munkahelyek többletbefizetéseiből. Mindehhez persze radikálisan egyszerűbb adórendszert kell társítani. Egy, a helyi önkormányzatoknál maradó és egy, a központi költségvetésbe befolyó, fő adónemre kellene szűkíteni az adókat, de azokat aztán mindenkin keményen bevasalni. Engedjen meg egy nemzetközi példát: New York olasz származású polgármestere, Rudolph Giuliani memoárjában leírja, hogy amikor átvette a várost, annak 2,5 milliárd dollár adóssága és jelentős hiánya volt. Nyolcéves irányítása során jelentős adócsökkentést hajtott végre, majd többmilliárdos többlettel adta át a várost utódjának, és ez idő alatt ötszázezer új munkahely is keletkezett.
– A konvergenciatanács tagja, Simor András lapunknak azt nyilatkozta, hogy a megszorítások terheit a magyar lakosságnak kell megfizetnie. Egyetért-e ezzel a véleménnyel?
– Kétségtelen, hogy a terhek jelentős részét mindannyiunknak viselnünk kell, de azért sok, egyenként talán nem túl jelentős tételt fel lehetne sorolni, amellyel kissé mérsékelhetnénk a terheket. Megadóztathatnánk a nemzetközi átmenő teherforgalmat, a környezetszennyező nagyüzemeket, finoman a multinacionális vállalatok profitjából is lecsippenthetnénk. A minisztériumokban azonnal fel kellene bontani a külsős megbízási szerződéseket. Ezekkel a lépésekkel csökkenthetnénk a lakosságot, valamint a kis- és középvállalkozásokat sújtó terheket.