Érdekkijárók vagy befolyással üzérkedők?

Papírjuk lesz a lobbistáknak arról, hogy hivatalos személyeket befolyásolnak megbízóik érdekében. A hamarosan életbe lépő lobbitörvény azonban csak az érdekkijárás egy szűk szeletét teszi átláthatóvá, a nagyobbik rész továbbra is félhomályban marad. Ez is több, mint a semmi – vélik a szakmabeliek. Sok is – állítja ugyanakkor a Védegylet munkatársa.

2006. 08. 20. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kormányzati kapcsolatokkal rendelkező, lobbizásban jártas csoport (egy minisztérium parlamenti kapcsolati osztály egyetemi végzettségű csapata) leépítés miatt közösen elhelyezkedne (e-mail cím, telefonszám). A fenti apróhirdetés az ismert gazdasági hetilap Állást keres rovatában jelent meg. Az eset hírértékű: kitűnik belőle, hogy megkezdődött a központi közigazgatás karcsúsítása, de az is, hogy a szeptember 1-jén életbe lépő lobbitörvény máris kifejti hatását.
A törvény és annak végrehajtási rendelete alapján akár tízmillió forintos bírságot is kiszabhatnak arra, aki szabálytalanul lobbizik. A rendelet szerint súlyosabb büntetésre számíthat, aki az előírásokat megsértve az Országgyűlésnél, a kormánynál vagy önkormányzatoknál, illetve vezető tisztséget viselő közeli hozzátartozóján keresztül próbálja befolyásolni a közhatalmi döntéseket. A közélet tisztasága, és az eddig szabályozatlan lobbitevékenység átláthatósága érdekében a parlament még februárban foglalta törvénybe a lobbizás szabályait. Ez csak a kijárók tevékenységének egy meghatározott részét szabályozza, nem vonatkozik többek között a tagságuk érdekeit képviselő társadalmi szervezetekre, szakszervezetekre. A törvény szerint ugyanis a lobbizás a közhatalmi döntések megbízás alapján történő, üzletszerű befolyásolása. A végrehajtási rendelet szabályozza egyebek mellett a lobbiigazolvány kiadását, az igazolványért fizetendő díj mértékét és az engedély nélküli lobbizás esetén kiszabható bírságokat is. A lobbisták és a lobbiszervezetek nyilvántartását a Központi Igazságügyi Hivatal látja majd el. A lobbitevékenység ellenőrzésével kapcsolatban a hivatal vizsgálhatja azt, hogy a regisztrációban szereplő lobbista esetében nem áll-e fenn valamilyen törvényi összeférhetetlenségi ok. A szakemberek szerint a szabályozás tartalmaz olyan szabályokat is amelyek nem feltétlenül életszerűek. Ilyennek tartják például, hogy a lobbista negyedévente köteles tájékoztatót készíteni a tevékenységéről, arról, hogy milyen döntések kapcsán kit és hányszor keresett fel. A tájékoztatót a hivatalnak kell beküldeni. Ugyanígy kell eljárnia a közhatalmi döntéshozó szervnek is. Ha a két jelentés között adatbeli eltérés van, úgy a hivatal tisztázza a tényállást. Az érintettek közül többen jelezték, hogy ezt a rendelkezést aggályosnak találják, a tájékoztatók ugyanis az információszerzés kincsestárát jelenthetik a konkurencia számára. Többek szerint azért is kérdéses a lobbitörvény sikere, mert több kiskapu található benne.
Ennél súlyosabb, tartalmi kifogásokat emelt a lobbitörvény teljes szabályozásával kapcsolatban a Védegylet munkatársa. Schiffer András elmondta, a hatályos büntető törvénykönyv befolyással üzérkedésnek nevezi és büntetni rendeli, ha valaki azzal a hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más részére jogtalan előnyt kér vagy elfogad. A lobbizás törvényi definíciója legalábbis emlékeztet erre a megfogalmazásra. Az új lobbitörvény nem tesz egyebet, mint a befolyással üzérkedés tipikus elkövetési formáját legalizálja. Schiffer emlékeztetett a korábban nagy figyelmet keltett ügyre, amikor 2001 decemberében Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-jelölt ellen egy magánszemély tett feljelentést befolyással üzérkedés gyanúja miatt, miután kiderült, hogy a politikus százezer dollárt kért azért, hogy meggyőzze az V. kerületi MSZP-s képviselőket, támogassák a Gresham-palota értékesítéséről szóló terveket.
A Védegylet munkatársa emlékeztetett arra, hogy a parlamenti szocialista többség a választások előtt nagy sietve fogadta el a lobbitörvényt – bizonyára jó okuk volt rá. De a szabad demokraták is jónak látták támogatni azt. Érthető, hiszen például egy civil szervezet, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége éléről egészen a gazdasági minisztérium élére repült Kóka János. A Magyar Bálint vezette oktatási tárca is bajba keveredett a lobbisták miatt: igaz, ajándékot nem fogadtak el munkatársai az egyik ismert amerikai számítógépgyártótól – ezt tiltja a magyar szabályozás is –, de többek annak költségén repkedtek az Atlanti-óceán felett. Mindezeket azért nevezte szomorú fejleménynek Schiffer András, mert a most csatlakozott országoknak – többek között hazánknak – épp az lenne az érdekük, hogy az Európai Unióban átlátható viszonyok uralkodjanak az érdekérvényesítés területén, és ne a multinacionális nagyvállalatok lobbija uralja a döntéshozatali folyamatokat.
Kedvezőbb véleményt fogalmazott meg a törvényről Kopiás Gábor, az Első Magyar Lobbiszövetség tagja. A szakember elmondta, egyetért azzal a megfogalmazással: a lobbitörvény legfőbb erénye, hogy végre megszületett egy olyan jogszabály, amely megpróbálja szabályozni a politikai érdekérvényesítést. A cikkünk elején idézett apróhirdetéssel kapcsolatban több észrevételt is tett. Az, hogy szerepel benne a felsőfokú végzettségre való utalás, már az új törvény követelményeinek való megfelelést jelzi. Feltűnő, hogy nyilvánosságra hozták a hirdetésben a lobbisták korábbi munkahelyét, egy minisztériumot. Ez azért lehetséges, mondta Kopiás, mert a most érvényes szabályozás nem ír elő türelmi időt az államigazgatásból távozó munkavállalók számára a lobbizás megkezdéséig, mint ahogy azt egy korábbi változat ezt még tartalmazta. Így aztán törvényes, hogy a hétfőn még egy minisztérium köztisztviselője kedden ugyanoda lobbistaként térjen vissza. De ugyanennek a törvénynek köszönhető, fejtegette Kopiás, hogy ez az ajánlkozás nyilvános médiafelületen megjelenhetett. Vagyis a törvény pozitív hatása, hogy segíti a nyilvánosságot, az átláthatóságot.
Kétségtelen tény: ez a legális sáv nem éppen széles. Csupán azt a lobbit tekinti szabályozandónak, amely a törvényhozás, a politikai élet vagy a közhivatalok területén folyik. Vagyis úgy tesz, mintha vendéglátóhelyeken, magánlakásokban, külképviseleteken, teniszpályán, partikon és fogadásokon nem lehetne fontos dolgokról beszélgetni politikusokkal, közhivatalnokokkal. Éppen ezek miatt a jelenlegi törvényt úgy kell tekinteni, mint egy kísérletet, amelyet a tapasztalatok alapján egy-két év múlva hozzá kell igazítani a gyakorlathoz és a józan ész követelményeihez.
A Schiffer András által felvetett gondolatokra reagálva Kopiás Gábor úgy vélte, a lobbista által kifejtett befolyásolás csupán egy hatás a sok közül, amely a döntéshozókat érinti, a döntés végül is azok felelőssége. Azt elismerte a szakember, hogy a lobbierő tekintetében nincs egyenlő helyzetben a multinacionális cégóriás és a kis civil szervezet, de a gyakorlat azt mutatja, hogy például nemcsak a dohányforgalmazók, de a füstmentes levegőt kívánók is megtalálják a módját annak, hogy érvényesítsék érdekeiket. Vagyis a lobbierő, mint minden más, verseny kérdése, és a törvény feladata, hogy szabályozza ezt a versenyt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.