Hadüzenet?

Such Györgyöt, a Magyar Rádió frissen hivatalba lépett elnökét néhány hete e hasábokon oly módon üdvözöltük, hogy ígéretet tettünk rá: felelősségteljes tevékenységét az egyik legfontosabb közmédiumnak kijáró figyelemmel kísérjük. A hatályos médiatörvény meglehetősen nagy játékteret enged a mindenkori rádióelnöknek is, így a civil adófizetői kontrollra – s tegyük hozzá: a választópolgárok által kinyilvánított mértékben a politikai kontrollra is – ilyesfajta közhivatalnoknak mindenképpen szüksége van, nehogy önkényes módon visszaéljen ráruházott hatalmával. Említett vezércikkünkben konkrétan is kitértünk arra, hogy amennyiben az elnöki ciklus a leghallgatottabb közszolgálati rádióműsor, a Vasárnapi Újság elleni retorziókkal indulna, azt megalapozott szakmai indokok hiányában kénytelenek volnánk politikai tisztogatásként értelmezni.
Such György a rendelkezésre álló friss sajtónyilatkozatai alapján mégis mintha a politikai tisztogatás mellett döntött volna. Legalábbis erre utal két azon kijelentése, amely semmilyen vonatkozásban nem állja ki a szakmaiság próbáját. Az egyik kijelentése, hogy Lovas Istvánnak, lapunk brüsszeli tudósítójának el kell tűnnie a Magyar Rádió műsorából. A másik kinyilatkoztatása, hogy azért kell eltűnnie, mert a rádiós jegyzet idejétmúlt véleménynyilvánító műfaj, amelynek a hírközpontú XXI. századi rádiózásban nincs helye. Ez utóbbi vélekedés csakis azzal menthető, hogy a Magyar Narancs-alapító Suchnak gyakorlatilag nincs rádiós múltja, és e kérdésben nyilván nem kompetens szakértőket kérdezett meg. Ellenpróbaként elég volna belelapoznia Tóbiás Áron kiváló, ötkötetes rádiótörténetébe, hogy meggyőződjön róla: a magyar közrádiózás nyolc évtizedes története során legalább annyira támaszkodott a szabad véleményre, mint a „szent” hírre. Amúgy pedig nagy szeretettel gratulálok neki, ha bármilyen hírműsort tud mutatni, amiben nincs véleményelem; vagy bármilyen véleményműsort, amely nem hírértékű. Lovas kitiltását pedig csakis egyszerű hadüzenetként lehet értelmezni, hiszen az nem valamiféle világos kritériumrendszer alapján történik, hanem „csak”. Ez így elfogadhatatlan. Ha viszont létezik a rádiós B lista módszertana, becsületes adófizetőként elvárhatjuk tőle, hogy hozza nyilvánosságra. Ennek alapján nyilván könnyedén összeállítható azoknak a rádiósoknak a listája – a Gyurcsány-féle cégügyeket elhallgató 16 órától az SZDSZ szellemi holdudvarát sztároló Gondolat-jelig –, amely viszont az ország ellenzéki felét irritáló közrádiós gyakorlatot küszöbölné ki. Ha az újonnan meghirdetett médiaethosz szellemében felkérést kapunk az elnök úrtól, díjmentesen közreműködünk e tisztulási folyamat elősegítésében. Addig viszont csak arra tudunk gondolni, hogy kizárólag azok méltatlanok a közrádióban való megszólalásra, akiknek a neve L-lel kezdődik és ovas Istvánnal végződik.
Such György elnökségét a Fidesz is megszavazta, s nyilván megfogalmazott elemi követelményeket a jelölttel szemben. Ezért aztán elvárható a kuratórium elnökhelyettesétől, Szadai Károlytól, de Navracsics Tibortól és Orbán Viktortól is, hogy világossá tegye: osztja-e Such véleményét a közmédiumi nemkívánatosságról. Mi úgy látjuk: ez veszélyes precedens, s kollégánk kirekesztését előbb a Magyar Nemzet, majd esetleg mindennemű ellenzékiség követheti. E kérdés tisztázásának elmaradása akár az urnákhoz járulók fejét is megzavarhatja.