The Washington Post
Az amerikai főváros liberális lapjában Condoleezza Rice nevével jegyzett – az amerikai diplomácia által egyébként mindenütt terjesztésre felajánlott – véleménycikk jelent meg Út a tartós békéhez címmel. Az amerikai külügyminiszter az ENSZ 1701-es határozatát magyarázza washingtoni szemszögből olyan minősítésekkel, amelyek immár sokadszorra sem hagyhatnak kétséget afelől, hogy az Egyesült Államok támogatása Izraelnek mennyire feltétlen, szilárd és példa nélkül álló. A háborút „a Hezbollah és támogatói által Libanon és Izrael népére kényszerített erőszaknak” nevezi. A határozattal nemcsak Libanon és Izrael, hanem az egész térség jár jól – állítja Rice, aki szerint mindez győzelem azok számára, akik a mértékletesség és a demokrácia hívei a Közel-Keleten, míg vereség azoknak, akik mindezt erőszakkal akarják aláaknázni – így Szíria és Irán számára. Bár a külügyminiszter Libanonról beszél, minduntalan utal arra, hogy a béketerv megvalósításának e két ország lesz a nagy vesztese – mintegy árulkodva az izraeli és amerikai stratégiai szándékról.
The Guardian
A brit baloldali lap egyik véleménycikkének szerzője azt boncolgatja, hogy a békefenntartó műveletek számának növekedésével párhuzamosan az ENSZ soha nincs időben készen a váratlanul jelentkező feladatra. Az egyetlen megoldást egy állandó ENSZ-erő felállítása jelentheti, legalábbis egy jelentősebb létszámú vezetési-tervezési csoportot, melyet a világszervezet reformtervei is említenek. Egy ilyen erő már most Libanonban lehetne, hogy délre nyomuljon a libanoni kormánycsapatokkal. A derékhad tekintetében lehetőséget kellene adni az ENSZ-nek, hogy olyan szervezetek erőiből, mint a NATO, válogathasson, de legalább a régió országainak fegyveres erőiből.
origo.hu
Orbán Viktor: Nem hagyjuk, hogy az újabb brüsszeli hülyeség árát ismét velünk fizettessék meg
