Fülöpszállás, 15.43. Szóljon már ki, hogy kicsit még várjanak az indulással – mondja a MÁV-pénztáros egy utasnak, aki tájékozottabb nálam, és pontosan tudja, melyik vágányról indul a piros motorvonat. De elkésünk. Bár bevárta a Budapestről érkező és szokás szerint késő járatot a kisvonat, engem már nem várhatott meg. Pedig én lehettem volna a negyedik utasa. Megfizetem az árát a hiányos helyismeretnek: három órát kell várakozni a Volán-buszra, amellyel Izsákon elérhető a következő vonat. Fülöpszálláson 18.43-kor indul a következő járat. Arról érdeklődöm inkább, mit szólnak a szárnyvonal megszűnéséhez.
– Hát kinek tetszene a bezárásról szóló hír? – kérdez vissza a pénztáros. – Munkahelyek szűnnek meg, még megközelíthetetlenebbek lesznek a tanyák, autóbuszokkal nehéz lesz pótolni a járatokat. Csupa kérdőjel – sorolja, és az autóbusz-menetrendet böngészi, segíteni akar, hogy a következő vonatot elérjem Izsákon. – Öt óra körül megy az utolsó busz a központból, körülbelül két kilométerre a MÁV-állomástól. Menjen csak egyenesen, a templom, a polgármesteri hivatal és a rendelő szomszédságában könnyen megtalálja a megállót.
A megálló tényleg ott van, csakhogy a Volán-járat nem ötkor, hanem hat után jön. Pontos indulási időt a helyi kocsmában sem tudnak. Várni kell, amikor jön a busz, akkor itt lesz – nyugtatgatnak.
Izsák a 152-es Fülöpszállás–Kecskemét MÁV-járat második megállója. A megszűnésre ítélt szárnyvonal egyetlen városa, több mint hatezren lakják. Mondok József, Izsák polgármestere energikus, gyakorlatias, két lábbal jár a földön, mint mondja, száznegyven éven keresztül a szőlő és a bor eltartotta a környéket, ám most gondok vannak, veszélyben a homoki szőlőtermesztés…
Homoktól visszahódított területeken járunk. Kétszáz éve még a homokveszedelem „haszontalanná tette a legnagyobb és legtehetősebb községek határát”. Kecskemét óriási határának egyhatodát, 1806-ban felét borította illancshomok. Évtizedekkel később is így látta a hazalátogató Petőfi: „Sárga homokdombok emelkednek, miket / Épít s dönt a szélvész” (Kiskunság). Szövetkezett értelmiségiek, kétkeziek, bölcs városvezetők a Tisza-szabályozás utáni legnagyobb tájformálás hősei. A huszadik században már a „semmiből valamit” teremtő elszántságot csodálták az idelátogató írók, tudósok, politikusok. Sikeres bírák, köztisztviselők, boltosok, bankosok büszkébbek voltak kertészeti tudományukra, a futóhomoktól visszahódított gyümölcsösükre, mint szakmai, közéleti elismeréseikre.
A történelmi borvidékek pusztulásakor a homoki területeken adódó lehetőségeket körültekintően, távlatosan használták ki. Összefogással, állami és városi segítséggel fajtiszta ültetvényeket létesítettek, nagyüzemeket alakítottak ki. Megváltoztatták a művelési módokat. A homok megtalálta a maga borfajtáit. A magyar kormány és Kecskemét együttműködésének köszönhetően avathatták föl 1884-ben a miklóstelepi szőlészeti mintagazdaságot. A megyeszékhelyről könnyen megközelíthető intézet – ma múzeum – emlékeztet a sok ezer hektár szőlő telepítését, felvirágoztatását sok millió nemesített szőlővesszővel támogató emberekre. Homokország metropolisát, Kecskemétet már az első világháború előtt a magyar gyümölcs fővárosaként emlegették. Évente sok ezer vagon kajszi, szilva, alma – 1909-ben például csak a kecskeméti vasútállomásról tízezer tonna – került hazai és külföldi piacokra. A „kék gyümölcsfák orma” már nem csak a hírös városhoz közeledőt fogadta. A piackutatás tágította az érdekeltek látókörét, a vállalkozói készséget, gyorsította a polgárosulást. A tájjal együtt átalakultak az emberek.
A szőlő összenőtt a vidékkel. Itt találhatók az ország legnagyobb ültetvényei 26 ezer hektáron, és 60ezer hektárnyi termelés alá vonható terület van, igaz, állandóan csökken – jegyzi meg rosszallóan Oreskó Imre, az izsáki székhelyű Arany Sárfehér Szőlő- és Bortermelők Szövetkezetének elnöke. A térségi termelők jövője veszélyeztetve van az uniós versenyhelyzetben. Kedvezőtlen a támogatási rendszer, amelyhez a magyar szőlősgazdák hozzáférhetnek.
Ezért fogott össze három szövetkezet, a Helvécia és Környéke Szőlőtermelőinek Értékesítő Szövetkezete, az Orgovány és Térsége Szőlő-, Bortermelők Szövetkezete és az Arany Sárfehér Szőlő- és Bortermelők Szövetkezete. Hogy megszerezzék a Közép-Európában a legnagyobb, egy fedél alatti borászati, feldolgozó- és tárolókapacitást biztosító izsáki pezsgőgyárat, amelytől most szabadulni akar a német tulajdonos. Kedvezményes, állami garanciavállalású hitelért folyamodtak a kormányhoz, amelyet meg is kaptak: június 7-én hirdették ki a kormánygaranciára vonatkozó rendeletet. A 900 millió forintos gyár megvásárlásához 50 százalékos hitelgaranciát biztosítanak a társult szövetkezeteknek.
– A banki szerződés aláírása előtt állunk, csak a bürokrácia ne nehezítené a dolgunkat! – panaszkodik Oreskó. – Nem a termelőket támogatják, hanem a széküket védik foggal-körömmel; hiánypótlást hiánypótlásra kérnek, sokszor olyanokat, amelyekre valójában nincs is szükség, de persze ez csak az egy-két hetes ügyintézés végén derül ki.
A szövetkezet elnöke szerint az idei esztendő vízválasztó lesz, a gazdák kivárnak, most fog eldőlni, hogy sorban állnak-e majd az ültetvénykivágásokért szerezhető uniós támogatásért. Sajnos kevesen gondolnak arra, hogy ezzel az egyszeri támogatással 50 évre le kell mondaniuk a szőlőtelepítési jogról is. Érthető, hogy miért kisebbik gondjuk a szőlősgazdáknak a szárnyvonal bezárása.
Viszont nagy gond a vonat megszűnése az idősek, nyugdíjasok, a tanyák korosabb lakói számára. Nekik akár kilométereket is gyalogolniuk kell a főútvonalak mentén közlekedő Volán-járatok megállójáig. Nem beszélve arról, hogy a kis piros motorvonat amolyan közösségépítő feladatokat is ellátott.
Az izsáki állomás főnök asszonya közlékeny ember. Az állomásfőnöki hivatalban a váltószerkezet, illetve az időről időre megcsörrenő fekete telefonkészülék utal arra, hogy vonatközlekedéssel kapcsolatos teendők vannak. Amikor meg nincsenek, az állomásfőnök görög filozófusokat olvas.
– Tudja, nagyon érdekel a lélekvándorlás. Most Platónt olvasok – és felveszi a megcsörrenő telefont. Van még időnk, késik a vonat, de nem sokat, csak tíz percet, megvárja a Budapestről befutó, szintén késő vonatot, hogy a csatlakozást ne késsék le az utasok. – Lelke van ennek a vonatnak. Előfordult, hogy a kis piros sokat késett, az itt várakozó húsz utasból mégis csak ketten-hárman nem várták meg. Rossz lesz nélküle…
A hölgy évtizedek óta MÁV-alkalmazott. Izsákon, ha piacra megy, nincs olyan alkalom, hogy viccesen meg ne kérdeznék: na, mikor jön a vonat? És ő mondja a menetrend szerinti indulás időpontjait. Szeptemberig ez biztosan nem változik, bár az állomásfőnök bízik a csodában. De a megszűnés hírére ő is érdeklődött feletteseitől, hogy lesz-e maradása a MÁV-nál. Pénztárosi hely várományosa a kecskeméti állomáson.
Kecskeméttől mintegy húsz kilométerre, a Kiskunság homokbuckáin fekszik Ágasegyháza. A jelenleg csaknem kétezer lelket számláló község a török hódoltság előtt virágzó település volt, a megszállás alatt azonban teljesen elpusztult. A közút és a keskeny nyomtávú vasút kiépítése után indult újra fejlődésnek. Kecskemét birtokpolitikájának köszönhetően szőlő-, gyümölcstermesztésre kiparcellázták a települést körülvevő földeket, ezért egyre többen költöztek át oda. A kilencvenes években megszűntek a nagyüzemek, a földterületek ismét magántulajdonba kerültek. Ádám Józsefné polgármester több mint tíz éve vezeti a községet:
– Nagyon szomorú vagyok, hogy megszüntetik a vonalat, megszoktuk, jó volt tudni, hogy a település vasúton is megközelíthető. Szerencsére a döntés nem érinti közvetlenül a turizmust, ugyanis nálunk a tanyák tulajdonosainak többsége külföldi, és rendelkeznek autóval, de kevés az út, csak rontunk a helyzeten…
A szárnyvonal tudatos sorvasztásának gyanúja többekben is megfogalmazódott. A MÁV egyszer már kísérletet tett a Fülöpszállás–Kecskemét vonal megszüntetésére a kilencvenes évek második felében, de akkor az érintett települések tiltakozása meghiúsította a tervet. A demonstrációkat követően viszont változott a menetrend, az addig hat vonatpárral működő járatot négyre csökkentették, ráadásul a vonatindulások olyan időpontokra kerültek, hogy lehetetlenné vált munkakezdésig beérni Kecskemétre.
– Mintha szándékosan törekedtek volna arra, hogy ezen a járaton ne legyen utas – mondja az 53 éves jegykezelő Ballószög felé menet. Négyen ülünk az egykocsis motorvonaton, van idő beszélgetni.
– Nem halljuk mozgolódni a szakszervezetet, az az igazság, hogy mi is inkább csak a hírekből tudunk meg részleteket. De úgy tűnik, hogy a mostani szándék sokkal eltökéltebb, mint az évekkel ezelőtti – legyint lemondóan a jegykezelő. – Hallottunk ugyan arról is, hogy a környék önkormányzatai szerveztek valamit, de nem hiszem, hogy változtatni tudnának a helyzeten. Eddig azt hallgattuk, hogy nincsen szükség a tanyákra. Most már a falvakra sincs? Azt remélem, hogy az asztalra csap már valaki előbb-utóbb, mert nem jó az, ahogyan most mennek a dolgok – mondja keserűen.
Ballószög, Helvécia. Két fejlődő település, Kecskemét kertvárosának is nevezhetők, igencsak érdekes múlttal. Helvécia svájci alapítójának, Weber Edének köszönheti nevét, akinek fia, Aladár Ballószög határában alapított birtokot, és lett mintagazda.
„Helvétia nagy alapítójának, Wéber Edének a fia, Wéber Aladár, amikor a Földintézet Helvétiát megvette, a maga számára Helvétia sarkában Ballószög vasútállomás tőszomszédságában megvett 95 holdas buckás legelőt 60 000 Koronáért. Ez a hasznavehetetlennek látszó terület még Helvétia szőlőtelepből való volt, melyet addig semmire sem használtak. Wéber Aladár fiatal erővel, kitartó akarattal olyan minta-szőlőgazdaságot teremtett a sivár homokon, melynek ma csodájára járnak, és a vonat utasai álmélkodva nézik a szemük előtt elterülő földi paradicsomot. Amikor Wéber Aladár a hepehupás területet megvette, első dolga volt a dombos részeket a lapályos részekbe lehordatni, azután a gazdasága lábjában megálló vonatokkal műtrágyát hozatni, s azokat az egész területen elszóratni. A haszontalan föld hasznossá lett. […] A szőlőfajták legnagyobb része rizling, izsáki sárfehér, muscat otonel, szlankamenka, fehérbakar, mind fehér fajok. Fekete fajták nincsenek. […] Wéber Aladár […] épített postaépületet, melyben a postaügynökséget látja el. Vízhajtásra hatalmas – messze ellátszó – szélmotort állított, mely hajtja a darálót, a körfűrészt, szecskavágót, és egy 250 hl-es vízmedencébe a vizet szivattyúzza. Épített üvegházat, melyben korai virágok mellett szamóca, paradicsom, pálma, muskátli, borsó stb. díszlik nagyobb mennyiségben, és korán kerül leginkább a fővárosi piacra. Mintagazdaságában főleg kajszibarack, dió, körte és alma termesztésére fekteti a súlyt a szőlőn kívül. Állandóan kint lakik családjával a telepén, és minden munkálatot személyesen irányít. Jókai Mór koszorús írónk »Aranyembere« lehetett olyan, mint Wéber Aladár, mindenhez ért, minden a kezére esik, és szorgalmasan dolgozik. Mintagazda!” – írja Bende László A kecskeméti szőlő- és gyümölcstermelés története című 1929-es munkájában.
A múlt kötelez. Nem a beletörődés jellemzi Katona Imrét, Ballóköz polgármesterét, akit sokadik próbálkozás után érünk el: éppen a szárnyvonal ügyében tárgyalt egy vasutas-bizottsági taggal. Különösen fájdalmas a megszűnés híre, mert nemrég önerőből újította fel a település a vasúti peront. Aláírásgyűjtést szerveznek, tiltakozásra sarkallják a régió országgyűlési képviselőjét, parlamenti felszólalás is lesz.
– Bács-Kiskun megye legjobban fejlődő települése vagyunk, tavaly 400 lakossal gyarapodtunk. A szárnyvonal megszűnése csökkenti Ballószög turisztikai értékét, nehezebben lesz megközelíthető a tavaly épült modern termálfürdő is. Volán-buszjáratokkal nem lehet kiváltani a vasutat, mert nincsenek járatok a külterületeken – sorolja hevesen Katona Imre az ellenérveket.
– Komolyan gondolja, hogy befolyásolhatják a véglegesnek tűnő döntést?
– Én csak azt tudom, hogy mi nem adjuk fel!
Folytatjuk
origo.hu
Belehalt egy férfi abba, hogy barátja az autója után húzta egy motorháztetőn
