Élete végéig őrizte Kassák Lajos a Magyar Nemzetnek azt az 1955 szeptemberében megjelent számát, amelyben Bartók Béla néhány levelét adták közre a zeneszerző halálának tizedik évfordulója alkalmából. A Kassák által szerkesztett folyóiratról, a Máról írt elismerő sorokat e levelek egyikében Bartók. Lapunk e nagy becsben tartott példánya is fontos dokumentuma a két rendkívüli ember, Bartók Béla és Kassák Lajos kapcsolatának, amelyről mostanában, miként Bartóknak a többi jeles kortársához való viszonyáról, elég sok szó esik. Az óbudai Zichy-kastélyban levő Kassák Múzeum igazgatója, Csaplár Ferenc kiállítást szervezett és tanulmányt írt róla. A könyv alakban is megjelent írás külön értéke, hogy igen jól érzékelteti azt a hatást, amelyet Bartók Béla munkássága a XX. század első éveiben, évtizedeiben a „botfülű”, inkább csak a cigányzenét méltányoló magyar társadalomból kiváltott.
Kassák az Egy ember élete című művében a maga nyers és őszinte stílusában örökítette meg azt a pillanatot, amelytől kezdve Bartók Béla elragadtatott híve lett. Egy jó vacsora reményében vállalta a vékonypénzű, korgó gyomrú fiatalember, hogy vendéglátói „nem az ő fülének való” zongorajátékát is meghallgassa. „Olyan kedvetlenül foglaltam helyet a társaságban, mint akit elítéltek, és most kezdi meg büntetésének letöltését – írja. – Fiatal lány ül a zongoránál… Játszani kezd, a magamra vett unalomból fölfigyelek. Milyen különös zene ez, úgy érzem, hogy egyenesen hozzám szól… Mikor a játéknak vége van, a többiek tapsolnak, és nem szégyellt elragadtatással én is tapsolni kezdek…” Az 1913-ban megismert bartóki muzsika azután – népdalfeldolgozásokat hallott legelőször Kassák Lajos, majd az Allegro barbaro következett – fél évszázadon át fogva tartotta a magyar avantgárd vezetőjét, több műfajú nagymesterét. Méghozzá oly erősen, hogy ötven éven át kötelességének tartotta Bartók Béla munkásságának népszerűsítését. A védelmezését is. Ez a zene titáni zengés, írta, Bartók Béla méltó társa Adynak és a festő Kernstok Károlynak… Egy sirály repült át a fekete éjszakán…
Hogy mit kezdett az örökös magányt választó, visszafogott és módfelett szerény Bartók Béla a Kassák Lajos köré gyűlt lázas lázadók rokonszenvével? Megtiszteltetésnek tekintette a hazai avantgárd mozgalom reá irányuló figyelmét. Aligha osztotta Kassák elvbarátainak nézeteit, akik azt vallották, hogy „körülbelül egy úton” haladnak, s hogy Bartók „van anynyira jó és sokat tudó zenész, miszerint természetszerűleg forradalmár”. Ám valahányszor kéziratot kértek tőle, vagy a hozzájárulását, hogy rendezvényeiken – propagandaestéiken is! – a műveit játszhassák, Bartók általában igennel válaszolt nekik. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy azokban az években, amikor Kassák Lajos szorgalmazására a radikális magyar értelmiség Bartók Béla művészete iránt lelkesedni kezdett, egyetlen hazai és külföldi kiadó sem vállalkozott műveinek megjelentetésére. Vigaszt és igazolást is jelenthetett a zeneszerző számára, hogy Kassák irodalmi és művészeti folyóirata, a Ma a címoldalán hozta kottarészleteit, sőt Bartók-különszámot adott ki.
Mondják, a zene világában is örök autodidaktának megmaradó Kassák Lajosnak fogalma sem volt arról, hogy egy-egy felkérésére mit postázott a címére Bartók Béla. Kassákra csupán a kézirat vizuális élménye gyakorolt mély benyomást. Így volt-e, vagy sem, ma már, a rendelkezésünkre álló, kiállításon is bemutatott, könyv alakban is közreadott dokumentumok birtokában sem lehet eldönteni. Azt azonban pontosan fölmérhetjük kezünkben Csaplár Ferenc Bartók–Kassák könyvével, mi mindenre volt képes ez a vitathatatlan értékek és nem az esztétikai, eszmei választóvonalak mentén haladó művészbarátság. Kassák Lajos, úgy tűnik, akármennyi kudarccal, keserűséggel, kénytelen némasággal sújtotta is a sors, soha nem feledte, mire kötelezi a tény, hogy Bartók Bélának kortársa, tisztelője s – alkalmanként – a szerkesztője volt. Bármiként parancsolgattak is körülötte a kultúrpolitikai hatalmasságok, ő azért mindig megtalálta a módját annak, hogy Bartók Béla művészete jelen legyen a hazai és a nemzetközi zenei életben.
(Csaplár Ferenc: Bartók Béla–Kassák Lajos. Kassák Múzeum, Budapest, 2006. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
