Szent Erzsébet Wartburgban

A honfoglalás koráig visszavezethető magyar–német kapcsolatokat vizsgálja közös írásában a Honismeret című folyóirat három szerzője, Balogh F. András, Fabinyi Tamás és Lőkös Péter. A Magyar emlékek Németországban című írás Szent Istvántól Liszt Ferencig tekinti át a „közös vonatkozásokat”.
A – némi szépítgetéssel – „kalandozásoknak” mondott rabló hadjáratok után Szent István királyunk ismerte fel, hogy „a magyaroknak be kell illeszkedniük az európai államalakulatok közé, vallásilag, kulturálisan és katonailag is idomulniuk kell szomszédaikhoz…” A szent király emlékezetét legszebben tán bambergi lovas szobra őrzi, amely mű „Istvánnak mint keresztény uralkodónak állít emléket oly módon, hogy az ábrázolás részletei egyben az ideális király társadalmi, politikai és egyházi programját jelenítik meg”. A király felülemelkedik az anyagvilág esetlegességein, és diadalmaskodik a kísértések felett. Szent István felesége, bajor Gizella férje halála után hazatért Passauba, és apátnője lett a helyi Niedernburg kolostorának. Síremléke, amelyen felemelt szárnyú királyi sas látható, magyarok és németek közös zarándokhelye.
„A kiteljesedett középkor elmélyülten vallásos évszázadaiban magyar szentek váltak ismertté: közülük kiemelkedik az Árpád-házból származó Szent Erzsébet, aki élete első szakaszát az Eisenach fölött fekvő Wartburg várában töltötte” – írják a szerzők, majd sorra veszik a helyi Szent Erzsébet-emlékeket, köztük a híres festő, Moriz von Schwind XIX. századi Erzsébet-ciklusát. Férje halála után Erzsébet Marburgba költözött, ahol a később róla elnevezett dómban látható freskók legtöbbje rá emlékezik.
A reformáció korából a szerzők – megjegyezve, hogy munkájuk nem törekszik teljességre – néhány magyar diákot vesznek sorra, akik német egyetemeken tanultak: Tessedik Sámuelt, Dévai Bíró Mátyást, a költő Farkas Andrást és a Turóc megyei Jeszenszkyeket, közülük is főként Jánost, aki a wittenbergi egyetem híres tanára volt.
Liszt Ferenc személyében és munkásságában a legismertebb tán a magyar és a német kultúra együttes jelenléte. Az ő emlékét sokfelé őrzik, főként persze Weimarban, ahol csaknem két évtizedig élt.