Szebb napokat is megélhetett az a katonazenekar, amelyet kedden reggel kiállítottak Táborfalván, a laktanya bejáratától nem messze, egy zsebkendőnyi területre, egy apró dobogó elé, hogy ott várja a honvédelmi minisztert és küldöttségét. Miközben Havril András vezérkari főnök kedélyesen vicceket mesélt a sajtó képviselőinek, szakasznyi díszelgő katona is megjelent a helyszínen a „Honvéd Sportcsarnoknak” elnevezett régi, fedett kosárlabdapályája előtt. Láthatóan jó kedve volt mindenkinek, csak a kiskatonáknak nem, szerettek volna túl lenni a formaságokon.
Szekeres Imre pontosan érkezett, tiszteletére a fehér kesztyűsök tettek egy kört a közeli bitumenúton, hogy az alig száz négyzetméternyi füves téren elmenetelhessenek a tárcavezetőnek és a vezérkarnak ácsolt pulpitus előtt. A miniszter a dobogóról nem mondott beszédet, de legalább a többségnél egy fél méterrel magasabbról hallgathatta meg, milyen gyönyörűen játsszák a Himnuszt a rézfúvósok.
Aztán megnézhettük az úgynevezett sportcsarnokot belülről is. Az épületbe lépve a honvédségnél az előző négy évben elkövetett tudatos leépítés okozta állapotokra jellemző jelenet tanúja lehetett az ország sajtója.
Zsigmond Kálmán, az afganisztáni újjáépítő misszió parancsnoka milliós árú videokivetítő segítségével számolt be az új külszolgálat előtti felkészülésről, és eközben talán észre sem vette, hogy a feje fölött, a sportcsarnok épületének sarkában – az előző napi égszakadás tartós emlékeként – több méter hosszúságú beázás éktelenkedik, rongyosra gyűrve a falfestéket.
Az ezredes egyébként beszámolt arról, hogy katonáink a Magyarországról 4500 kilométerre fekvő Baghlan tartományban teljesítenek két évig szolgálatot, ahol jelenleg 780 ezer ember lakik: köztük tadzsik, pastu, üzbég és egyéb nyelveket beszélő helyiek. A terület a NATO ISAF missziójának irányítása alatt álló Észak-Afganisztánban van; a katonai szövetség alakulatait ebben a térségben a németek vezetik. Összesen 173 katonánk vesz át itt egy tartományi újjáépítési csoportot, és október elsejéig 155 fő ki is települ Afganisztánba az alakulatból. A katonák kiképzése már április közepe óta folyik, a teljes felkészítés majd a helyszínen fejeződik be, de Táborfalván tartják a zárógyakorlatot. Ennek egy részét tekinthette meg a miniszter és a sajtó.
A misszióba jelentkezők egyébként 35 ezer lőszert és 250 kézigránátot pufogtattak el a gyakorlatokon, és 11 ezer kilométert tettek meg a különböző járművekkel. A teljes készenlétet az egység szeptember 30-ra éri el, kiváló minősítést csak a különleges egységek kaptak, de mindenki jól szerepelt a kiképzésen.
A parancsnoki beszámoló szerencsére rövid és lényegre törő, így gördülékenyen zajlik a program, egy órán belül már a laktanyában vagyunk, hogy megnézzük a számunkra szervezett, úgynevezett „dinamikai bemutatót”. A katonák szereplése meggyőző és látványos. Az afganisztáni tábor ellenőrzési pontjait stilizálják a „színen”, ahol váratlan külső támadást hárítanak el a katonák. Az akcióban egyikük jelképesen meg is sérül, őt mentőhelikopter (MEDEVAC) szállítja el a „harcok” helyszínéről, a vaktöltények robajából. Bemutatják azt is, hogy milyen terepjárókkal folyik a nagyobb segélyszállítmányok kísérése, és milyen páncélos harci járműveket használhatnak a katonák a műveleteikhez. A bemutató után valóban mindenki úgy érezheti, hogy tökéletes volt a felkészítés. A lapunknak név nélkül nyilatkozó katonák szerint azonban nem ment minden ilyen fényesen. Valamilyen oknál fogva alig egy hónappal a felkészítés befejezte előtt leváltották például az afganisztáni misszió egész parancsnoki karát. Nemcsak a kiváló tisztként ismert Bakó András ezredesnek kellett távoznia a csapat éléről, hanem a korábban kijelölt törzsfőnöknek és logisztikai főnöknek is. A katonák úgy tudják, a váltás mögött hatalmi harcok állnak, és ez semmiképpen sem tett jót a felkészülésnek. Már csak azért sem, mert az új parancsnok nem vett részt azon a szolnoki felkészítésen, amelyet korábban elvégeztettek a misszióval, és nem volt ott az előzetes bejáráson sem Afganisztánban. Ráadásul sokan lekerültek a kiutazók listájáról, hogy a helyüket olyan katonák vegyék át, akik csak az utóbbi hetek összetartó gyakorlatain vettek részt. Feltehetőleg ennek is köszönhető, hogy számos külszolgálatra készülő katona nem felelt meg az első orvosi vizsgálatokon, csak a későbbi, második ellenőrzésen.
Információink szerint egyébként sok katona nem értette, hogy a felkészítés alatt miért zsúfolják össze őket Táborfalván olyan körletekben, ahová még a vécépapírt is a büféből kellett megvásárolni a katonáknak, és miért csak vacsorára kaptak meleg ételt, miközben állandó fizikai megterhelésnek voltak kitéve a kiképzéseken. A katonai vezetés rendelkezett ágyneművel is, de a legénységnek saját hálózsákban kellett aludnia, valószínűleg szintén a „különleges kiképzés” részeként. Az sem tetszik igazán a missziós katonáknak, hogy a négy és fél hónapos szolgálat alatt egyszer sem jöhetnek haza szabadságra, pedig olyan tábort kell őrizniük, amelyik gyakorlatilag védhetetlen, hiszen a környékbeli magaslatokról teljesen belátható, és a hegyekből bármikor rakétatámadás várható. Ugyanakkor kérdéses, hogy baj esetén miként működik majd a sajtóbemutatón megrendezett helikopteres mentés a helyszínen, hiszen a magyar csapat nem rendelkezik saját helikopteres támogatással, ezért a forgószárnyasok legközelebb Kunduzból vagy Mazari Saviból érkezhetnek a magyarok táborába, ami eltarthat akár egy óráig is. A Szolnokon kiképzett, missziós tapasztalatokkal rendelkező egészségügyis katonákat is leváltották civil nővérekre, akikről nem tudni, hogyan viselkednének harci körülmények között.
Kérdéseinkre válaszolva Havril András vezérkari főnök is elismerte, hogy még keresik a magyar alakulat tolmácsait, akik elvállalnák a veszélyes missziót. Ez értesüléseink szerint annak is köszönhető, hogy eredetileg 1300 dollárt akartak fizetni egy hónapra a pastu nyelven is beszélő, komoly átvilágításnak kitett szakembereknek, miközben a legegyszerűbb, nyelvtudással nem rendelkező missziós katonának is közel havi 2300 dollárnyi összeget fizetnek a külszolgálatért. Nehezen találtak humán tiszteket (CIMIC) is a misszióhoz, jelenleg öt ilyen szakember került be az afganisztáni csapatba. A CIMIC-tiszteknek pedig nagyon fontos feladatuk van, hiszen nekik kell tartani a jó kapcsolatot a helyiekkel, ezzel is megelőzve a magyarok elleni támadásokat. A hollandok, akiktől átvesszük az újjáépítési csoportot, csak a civil kapcsolatokra ötmillió eurót költöttek egy évben, a magyarok viszont jóval kevesebbet fordíthatnak ilyen feladatokra. A baghlaniak így könnyen azt érezhetik majd, hogy a csapataink érkezésével fellazulnak a jó kapcsolatok is, és ez szakértők szerint végzetes következményekkel járhat a rend fenntartása szempontjából. Jövőre egyes hírek szerint a kormány megvonja a különtámogatást is az afganisztáni missziótól, vagyis a központi költségvetésből idén nyújtott 1,8 milliárd forintos támogatás könnyen elapadhat.
Zsigmond Kálmán parancsnok a CIMIC-tisztekről szólva lapunkkal azt közölte: a misszió szervezetét úgy alakították ki, hogy elegendő néhány ilyen tisztet kivinni Afganisztánba, hiszen ők egyelőre főként információkat gyűjtenek majd arról, hogyan lehet kialakítani a legjobb kapcsolatot a helyiekkel, és elemzik a tapasztalatokat.
Bocskai István, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője az értesüléseinkre anynyit reagált: a vezérkari főnök saját hatáskörben jelölte ki a tartományi újjáépítési csoportunk parancsnoki állományát, és személyes beszélgetés keretében győződött meg az emberek felkészültségéről. A misszió sikerének záloga, hogy olyan személyek vezetik a külszolgálatot, akik már Irakban és Afganisztánban is bizonyítottak – tette hozzá. Közölte: a felkészülés szakaszában vagyunk, és az összes „jelentkező feladatot” augusztusban megoldják az illetékes katonai szervezetek.
A magyar misszió egyébként többnyire kiváló katonákból áll, és több új képességet is visz magával Közép-Ázsiába. Ilyen például a pszichológiai hadviselés, amelynek az a legfőbb célja, hogy a magyarok mellé állítsa a semleges afgán csoportokat. Az információk hatékonyabb begyűjtését segíti egy taktikai hírszerző csoport is, amelynek a munkájáról csak szuperlatívuszokban beszélnek a szakemberek. A táborban dolgozik majd egy jogász főtiszt is, két személyügyis tiszt, és a civil-katonai, a háromfős híradós, illetve a logisztikai részleg mellett, külön pénzügyi részleg is segíti a csoport munkáját. A misszió konvojbiztosítói mindnyájan Irakot és Afganisztánt megjárt katonák, vagyis a különleges akciókat a hivatalos közlések szerint komoly tapasztalatokkal rendelkező tisztek látják el. A katonák felszereltsége is sokkal jobb a hazai átlagnál, a misszió tagjai kapnak például új sivatagi bakancsokat és olyan megerősített, golyóálló mellényeket, amelyek kivédhetik a gépkarabély lőszereit is. A misszió katonai mentőautójában egyszerre két fekvő és három ülő személyt szállíthatnak, akiknek alapszintű elsősegélyt is nyújthatnak a járműben. A magyarok visznek magukkal egy hazánkban gyártott tűzoltó eszközt is, amely hatszáz literes tartályába bármilyen vízfelületről képes folyadékot nyerni az oltásokhoz. A katonáink páncéltörőkkel, géppuskákkal és éjjel látó berendezéssel felszerelt, páncélozott BTR harci járműveket is használhatnak majd. A misszió Mercedes terepjáróit golyóálló mellényekkel bástyázzák körül, amely bizonyos fokig megvédheti a benne ülő harcosokat.
Azonban még csak a beszerzése folyik azoknak a pilóta nélküli repülőgépeknek, amelyekkel biztosabbá tehetik a felderítést katonáink számára, és csak később szállítják ki azokat a berendezéseket is a misszióba, amelyek felismerik és előre megsemmisítik az út mentén elrejtett pokolgépeket.
Szekeres Imre a misszió zárógyakorlatán szervezett bemutatón a sajtónak úgy nyilatkozott: afganisztáni részvételünk nemzeti érdek is, hiszen hazánkra is veszélyt jelenthet a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem. Ugyanakkor leszögezte, hogy a katonáink jól felkészültek, és ez reményt adhat arra, hogy sikerül komolyabb katasztrófa nélkül teljesíteni a küldetésünket. A misszió tagjai szerint azonban ilyen előzmények után ez korántsem lesz gyerekjáték. A jó katona viszont nem panaszkodik, hiszen hivatása a veszély.
Továbbiak az afganisztáni helyzetről a 8. oldalon
origo.hu
Tömegkarambol az M7-esen Székesfehérvárnál
