Szövegbuborék

Szándékom volt írni a Nemzeti Kulturális Alap által is több százmillió forinttal támogatott televíziós programsorozatról, a Nagy Könyvről. Ám egyre világosabbá vált, hogy tárgyszerű tanulmány papírra vetésére jó lelkiismerettel nem vállalkozhatom. Miközben a központi témáról, az olvasás helyzetéről van aktuális, friss adatokkal alátámasztott mondandóm. Mindezekkel a kérdésekkel foglalkozik augusztus 7–10. között Budapesten a Nemzetközi Olvasástársaság 21. világkongresszusa is Building Literacy Bridges (Betűhidak – a műveltség összeköt) címmel.

Elsőként nagyrabecsüléssel kell szólnom arról a tényről, hogy a Magyar Televízióban főműsoridőben, csaknem egy éven át több alkalommal kifejezetten értékes irodalmi művekről beszélgettek, vitáztak, rövid, tartalmi összefoglalókat játszottak. Vagyis a nézők figyelmét tudatosan a kortárs és klasszikus regények, témák, szerzők felé terelték, s ráadásul interaktív módon tették ezt. Több százezres nagyságrendű szavazatról szóltak a hírek, amelyek még a nemzetközi összehasonlításban is jó színben tüntetik fel hazánkat. Szakmai körökben egyértelmű, de a kívülállóknak el kell mondanunk, hogy a teljes akciós költségvetés csaknem tizedét pályázatok révén nyerték el közművelődési könyvtáraink, s ezeket az összegeket változatos módszerekkel, ellenőrzötten kizárólag az igényesebb irodalom népszerűsítésére használták, igen sikeresen. (Író-olvasó találkozók szervezésével, vetélkedőkkel, felolvasásokkal, esszépályázatokkal.)
Van tehát méltatásra érdemes esemény, de a kapcsolódó adatok, összefüggések hálója jóval bizonytalanabb. Ezek részletező felsorolása helyett csupán három mentséget hadd említsek. Életmódomból, feladataimból, értékrendemből következően képtelen voltam minden adást figyelemmel kísérni, saját véleményt formálni. A program tervéről véletlenszerűen értesültem, s az első perctől kezdve írásban és szóban hiányoltam a célok és módszerek tagoltabb megfogalmazását, a célcsoportok megnevezését. Az utóbbi évtizedek olvasásszociológiai kutatásai nyomán egyértelmű, hogy a legnagyobb támogatásra a kortárs hazai és európai szépirodalom, illetve a gyerekek és az ifjúság különböző csoportjai szorulnak. Kezdettől kritizáltam a pénzfelhasználás ellentmondásait. Például milyen indokkal lehet egy olvasásra buzdító, a könyvek iránti érdeklődést népszerűsítő „mozgalom” ürügyén popegyüttesek lemezeivel jutalmazni könyvutalványok és könyvek helyett?
Végül szóvá kell tennem az intenzív „kognitív disszonancia” átélését, amelyet nem csupán a sajtóvisszhangok, hanem elsődlegesen a saját, csaknem véletlenszerű tapasztalataim nyomán szereztem a jelzett program egyes darabjainak megtekintése után. Mindent összevetve a Nagy Könyv (már az amerikanizálódott írásmód is felrúgja a magyar helyírás szabályait!) programsorozat tiszteletre méltó szándéka, megvalósításának vitatható eszközei és színvonala ellenére engem személy szerint első renden a látható, igazolható hatása szempontjából érdekel.
A feltételezett hatás kimutatására talán előre eltervezetten sem találhattunk volna jobb, tisztább eszközt egy országosan reprezentatív olvasásszociológiai vizsgálatnál. Ennek lehetősége csaknem véletlenszerűen teremtődött meg éppen az elmúlt év őszén. Mi magunk ezt az időbeni egybeesést kifejezetten zavaró, de kikerülhetetlen körülményként értékeltük. Itt nem részletezhető előzmények után a Tárki egy 1992 óta folyó longitudinális kutatássorozatához 10 kérdéssel kapcsolódva, 2005. szeptember 16. és október 15. között felkeresett, összesen 3674 18 éven felüli interjúalany válaszait elemezhetjük az Országos Széchényi Könyvtárban.
Elsőként (a 163 tételes kérdőív 145. pontjaként) az évtizedek óta azonos módon föltett, a könyvolvasás gyakoriságát firtató kérdésünk hangzott el: „Elfoglaltságai mellett – tankönyvön kívül – hozzájut-e könyvek olvasásához?” Majd a táblázatunkban található sorrendben voltak olvashatók az előre megadott válaszlehetőségek.

A könyvolvasás gyakoriságának időbeni változása (a megkérdezettek százalékában)

	1964	1985	2000	2005
Az utóbbi 12 hónapban egyetlen könyvet sem olvasott	41	38	52	60,2
Az utóbbi 12 hónapban egy könyvet elolvasott	36	22	23	7,5
Negyedévenként legalább egy könyvet elolvasott		23	13	15,9
Havonta átlagosan legalább egy könyvet elolvasott	23	17	12	16,4
Összesen	100	100	100	100

A legutóbbi olvasmányok szerzői – különböző években

	1964		1985		2000		2005
Sorszám	Szerző	%	Szerző	%	Szerző	%	Szerző	%
1.	Jókai Mór	16,2	Szilvási L.	3,7	Steel, D.	4,6	Brown, D.	3,5
2.	Gárdonyi Géza	4,9	Jókai Mór	2,6	Cook, R.	3,8	Steel, D.	3,4
3.	Móricz Zs.	4,9	Dumas	2,2	Lőrincz L. L.	2,4	Jókai Mór	2,7
4.	Mikszáth K.	4,1	Berkesi A.	2,1	Jókai Mór	1,9	Wass Albert	2,1
5.	Hugo, V.	2,3	Merle, R.	1,8	Moldova Gy.	1,7	Rejtő Jenő	1,7
6.	Verne, J.	2,2	Zalatnay S.	1,8	Smith, W.	1,4	Moldova Gy.	1,6
7.	Cronin, A. J.	2,2	Zilahy L.	1,3	Fable, V.	1,2	Trvtko, V.	1,4
8.	Móra F.	1,7	Móricz Zs.	1,1	Courts-Mahler, H.	1,0	Lőrincz L. L.	1,3
9.	Mark Twain	1,5	Rejtő J.	1,1	Dallos S.	1,0	Kertész Imre	1,2
10.	Tolsztoj, L.	1,4	Szabó László	1,1	King, S.	1,0	Márai S.	1,0

Kik a legkedvesebb írói?
(három reprezentatív országos vizsgálat felnőtt könyvolvasóinak százalékában)

Sorszám	1985	%	2000	%	2005	%
1.	Jókai Mór	32,5	Jókai Mór	16,2	Jókai Mór	22,1
2.	Szilvási Lajos	19,8	Cook, R.	7,6	Mikszáth K.	6,4
3.	Berkesi A.	16,3	Moldova Gy.	6,8	Móricz Zs.	6,3
4.	Mikszáth K.	12,3	Steel, D.	6,0	Moldova György	5,8
5.	Móricz Zs.	7,5	Mikszáth K.	5,8	Rejtő Jenő	4,8
6.	Gárdonyi G.	6,8	Szilvási L.	4,8	Petőfi S.	4,7
7.	Moldova Gy.	5,4	Petőfi S.	4,2	Lőrincz L. L.	4,5
8.	Merle, R.	4,8	Lőrincz L. L.	3,8	Szabó Magda	4,1
9.	Dumas	4,8	Gárdonyi G.	3,4	Gárdonyi Géza	4,1
10.	Petőfi S.	4,8	Berkesi A.	3,2	Steel, D.	4,0

A könyvtári tagok arányának időbeni alakulása
(a megkérdezettek százalékában)

	1964	1985	2000	2005
Soha nem volt könyvtári tag	82	37,7	54,6	44,7
Most nem, de régebben az volt		44,6	33,7	43,8
Jelenleg is tag: egy könyvtárban	18	14,6	9,9	9,2
Jelenleg is tag: több könyvtárban		3,1	1,8	2,3
Összesen	100	100	100	100

Irodalom