Tartósan magas lehet az olajár

Jól teszi a Mol, hogy a biodízel hazai felhasználását a jelenlegi kétszázalékos arányról harmincra kívánja emelni. A világ olajmezői ugyanis nem képesek annyi energiahordozót felszínre hozni, mint amennyit a gazdaság igényel. Tartósan magas olajárra számíthatunk, és ennek nem a spekulációs nyomás az oka.

A kőolaj tőzsdei jegyzéseinek legutóbbi megugrásában a közel-keleti háború mellett szerepet játszott a British Petroleum (BP) alaszkai kőolajvezetékének elrozsdásodása is. A Prudhoe Bayből kiinduló vezeték átvizsgálásakor ugyanis kiderült, hogy kétharmada korrodált. A legfontosabb, huszonnégy mérföldnyi csővezetékből 16 mérföldnyit ki kell cserélni. A vezeték leállása napi négyszázezer hordónyi termeléskiesést jelentett, amely az Egyesült Államok (USA) hazai kitermelésének nyolc százaléka.
Mivel a világ napi kitermelése mintegy 85 millió hordó, az említett kiesés nem tűnik számottevőnek. A kérdés azonban bonyolultabb. A Prudhoe Bay élettartamát huszonkilenc évvel ezelőtti felfedezésekor a BP 25 évre becsülte. Érthető, hogy a csővezeték mára tönkrement, hiszen csak huszonöt évre tervezték. A BP-nek sikerült az élettartamát megnövelni oly módon, hogy a mezőbe vizet présel. Ez a különleges technológia azonban azt eredményezi, hogy a kitermelés folyamán a feltörő víz mennyisége fokozatosan növekszik.
A mai napig a világon mintegy ötven szuperolajmezőt fedeztek fel. Ezek napi kapacitása meghaladja a napi egymillió hordót. Azonban ezekből a mezőkből mára mindössze négy képes a fenti teljesítményre. Így érthető, hogy egyre csökken a kisebb olajmezők felfedezésének üteme – mondta el a lapunk által megszólaltatott szakértő.
Az Energiainformációs Ügynökség (EIA) adatai szerint az olajkereslet a jelenlegi 85 millió hordó/nap szintről 2030-ig 120 millió hordóra nő.
Ehhez napi 35 millió hordó kitermeléséhez elegendő új készletet kellene felfedezni. Az EIA adatai szerint 2006 első negyedévében a kínálat 84,62 millió hordó volt, szemben a 85,15 millió hordós kereslettel. Ez már most napi ötszázezer hordós hiányt jelent. Mindezek alapján megkérdőjelezhetők azok a kijelentések, amelyek szerint a magas kőolajárak fő oka a spekulációs nyomás.
Az évek óta tartó spekulációs vételek kiváltó okai között emlegetik a közel-keleti helyzetet, a nigériai lázadók szabotázsakcióit, az EU és Oroszország közötti „gázháborút”, a latin-amerikai országok reprivatizációs lépéseit és az időről időre jelentkező műszaki problémákat.
Erősen kérdéses, hogy ezen tényezők bármelyikében a közeljövőben megoldás szülessen, avagy változás következzen be, ezért ezek a feszültséggócok fennmaradnak – vélekedett szakértőnk. Így nemcsak a növekedés, de a kitermelés mostani szintje is veszélyben van – fűzte végezetül hozzá lapunk szakértője.