Tiszta hangok Romániából

Könnyen megeshet, hogy újra kell értékelni a romániai politikusok – és közöttük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyes vezetőinek – elmúlt évekbeli tevékenységét és nyilatkozatait. Bukarestben ugyanis a nyáron elkezdődött szekusvadászat egyre több ismert emberről állítja azt, hogy együttműködött a kommunista diktatúrával. Ha pedig 1989 előtt együttműködtek a Securitatéval, akkor az azt követő tizenhét esztendőben zsarolhatók voltak, ezért egyáltalán nem biztos, hogy politikai karrierjük során csak és kizárólag az őket megválasztók érdekeit képviselték. Hasonló a helyzet a sajtóban is, ugyanis egy civil szervezet kezdeményezésére csaknem ezer újságíró múltjára derülhet fény, így az olvasók-nézők elgondolkodhatnak, kedvenc közvélemény-formálóik a saját hitük, tudásuk és reményeik szerint, vagy a titkosszolgálat megrendelésére álltak-e ki az elmúlt években egy ügy mellett vagy ellen. Az átvilágítási láz elérte az oktatási szférát is, hiszen az egyetemisták úgy gondolják, meg kell vizsgálni az egyetemi rektorok és oktatók, a tanügy-minisztériumi vezetők és a tanfelügyelők múltját az oktatási rendszer hitelességének megőrzése érdekében.
Romániában is tizenhat esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre elinduljon a lavina, amely maga alá temetheti egy embertelen rendszer máig ható és működő szerkezetét. Egy februári sürgősségi kormányrendelet, valamint a Legfelsőbb Védelmi Tanács július 24-i határozata elrendelte a politikusdossziék korábbi, nemzetbiztonsági okokból történő titkosításának feloldását, így negyvenezer aktacsomó kerül át a titkosszolgálat archívumából a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) polcaira. A testület ugyan hét éve működik, de érdemi munkát eddig nem tudott, nem akart végezni. Az első szállítmány máris hatalmas politikai vihart kavart az országban, pedig még neki sem kezdtek a feldolgozásának. Egy ellenzéki pártvezető szerint száz közismert politikusról derül ki őszig, hogy együttműködtek a titkosszolgálattal, az Evenimentul Zilei napilap hétfői száma meg is nevezett jó néhányat, köztük az RMDSZ három vezető személyiségét. Markó Béla azóta elismerte, hogy írt jelentéseket a titkosszolgálatnak, de hangsúlyozta, hogy a nyilatkozatot megfigyeltként, és nem megfigyelőként íratták vele. Verestóy Attila szenátor a román napilapnak elmondta, hogy ő is írt nyilatkozatokat, de ezeknek nem volt politikai tartalma, a Krónika című erdélyi magyar napilapnak pedig határozottan kijelentette, hogy soha nem vállalt álneves információszolgáltatást a Securitaténak. Borbély László területrendezési és középítkezési miniszter határozottan tagadta, hogy bármit is írt volna a politikai rendőrségnek.
Ha elindul a lavina, az átrendezheti a teljes politikai elitet Romániában. Sajnos, még most sem kizárt a manipuláció lehetősége, ugyanis semmi garancia arra, hogy a teljes anyag nyilvánosságra kerül (már most tudni, hogy több dosszié „elveszett”), így az igazán nagy halak most is megúszhatják a lelepleződést. Az sem világos, hogy mi van a ma is aktív besúgókkal vagy azokkal, akik jelenleg is a Román Hírszerző Szolgálat állományában vannak, a korábbi törvény ugyanis mentességet adott nekik. A lényeg azonban a szándékon van – úgy tűnik, Bukarest elszánta magát a múlttal való szembenézésre, és ennek köszönhetően az uniós csatlakozásra váró ország egy némiképp megtisztult közélettel várhatja a végső döntést. A nyár végére, ősz elejére várható lelepleződések valószínűleg sokkolni fogják a román közvéleményt, feddhetetlennek hitt erkölcsi nagyságok fognak összeomlani. Korábbi miniszterelnökökről derülhet ki eddig gondosan titkolt múltjuk, de az első hírek szerint az 1989 utáni Románia egyik morális szimbóluma, Mona Musca korábbi kulturális miniszter is jelentett Eva fedőnévvel a Securitaténak.
A Civic Media Egyesület kezdeményezésére a CNSAS átvilágít csaknem ezer román újságírót is – azokat, akik funkciójuknak köszönhetően meghatározó szerepet töltenek be a román közvélemény formálásában. A Tiszta hangok akcióban az országos román napilapok, televíziók és rádiók, valamint a hírügynökségek vezetőinek, illetve a médiában gyakran szereplő publicisták és politikai elemzők, valamint egyes, a társadalomra komoly befolyással bíró civil szervezetek vezetőinek múltját vizsgálná, azt firtatva, hogy milyen kapcsolatban álltak a diktatúra elnyomó apparátusával, vagyis a politikai rendőrséggel. A lista a romániai magyar újságíró-szövetség és az egyik napilap kezdeményezésére a kisebbségi sajtó vezetőit (a napi-, heti- és havilapok igazgatói és főszerkesztői, felelős kiadói, vezető szerkesztői) is tartalmazza. A CNSAS sorra hívja be a médiamunkásokat a testület székházába és segíti a rendelkezésére álló adatokkal a levéltári kutatók munkáját – aki nem tesz eleget a felkérésnek, az sem ússza meg az átvilágítást, mert személyes hozzájárulás nélkül is elvégezhető a munka. A törvény szerint az átvilágítás csak akkor kerülhető el, ha az újságíró lemond a szerkesztőségben betöltött tisztségéről, és erről írásban értesíti a CNSAS-t.
Az átvilágítás híre beismerési hullámot indított el a román sajtóban: az egyik nagy országos napilap, a Cotidianul főszerkesztője bevallotta, hogy egyetemistaként megzsarolta a Securitate, ennek következtében diáktársairól jelentéseket írt. A Ziua három vezető beosztású munkatársa (köztük a főszerkesztő) is elismerte érintettségét, a lap igazgatója pedig már tizenöt esztendővel ezelőtt bevallotta, hogy együttműködött a titkosszolgálattal. Az ügynek különös ízt ad, hogy a Román Hírszerző Szolgálat beismerte, jelenleg is szerveznek be embereket a médiából, annak ellenére, hogy az újságírók szakmai szabályzata szerint nem szerencsés, ha a tömegtájékoztatásban dolgozók tagjai lesznek politikai pártoknak és bedolgoznak a titkosszolgálatoknak.
A kezdeményezésnek van magyarországi vonatkozása is, hiszen a román Országos Audiovizuális Tanács alelnöke, Gáspárik Attila azt javasolta, az átvilágítás érintse a jelenleg Magyarországon tevékenykedő, ám Erdélyből elszármazott újságírókat is. Ennek értelmében több tucat magyar újságírót, például e sorok íróját is átvilágíthatnák (ez ellen természetesen semmi kifogásom, annak ellenére, hogy pontosan a nagykorúvá válásom évében bukott meg a Ceausescu-diktatúra), a javaslatban nevesítettek szerint megvizsgálnák a múltját a Duna Televízió jelenlegi elnökének, Cselényi Lászlónak, az Info Rádió egyik alapítójának, Heltai Péter rádiós-tévés műsorvezetőnek és Bodor Pál (Diurnus) újságírónak is. A külföldön dolgozó médiamunkások átvilágítása azonban nem kötelező, hiszen a Ticu-törvényként ismert jogszabályt módosító sürgősségi kormányrendelet szerint mindössze a román sajtóban jelenleg is dolgozó szerkesztők és publicisták átvilágítása kérhető. A testületnek egyébként a törvény értelmében harminc nap alatt kell választ adnia az újságírók múltját firtató kérdésekre, de a munka elhúzódhat, ha a dossziékban talált adatok nem egyértelműek vagy újabb kutatást igényelnek. A döntést szavazás útján hozzák meg: a CNSAS tagjai áttanulmányozzák az érintett dossziéját, majd voksolnak arról, hogy szerintük az illető besúgó volt-e, vagy nem. Ha az állás döntetlen, a testület elnökének szavazata dönt.