Július 10-én önt elnökké választotta a rádiókuratórium, igaz, jogilag vitatott körülmények között. Elnöknek tekinti magát?
– A magam részéről minden formalitásnak eleget tettem, de valóban a jogi eljárások végén derül ki, hogy elnök vagyok-e. Egyelőre az a legutolsó hivatalos információm, hogy igen, az vagyok.
– Ennek megfelelően intézkedni is kezdett. Például megbízatásának első napján már fel is kereste a rádió hírszolgáltatásának csúcsszervét, az Aktuális szerkesztőséget. Hírt adtunk róla: elégedetlen az ott folyó munkával.
– Igen. Ugyanis folyamatosan tetten érhető volt a hírműsorok politikai elfogultsága; kimondom nyíltan: az ellenzék felé megnyilvánuló kitapintható szimpátia. Mindemellett nem gondolom azt, hogy kímélni kéne a kormányt. Úgy érzem egyébként, hogy ha a Krónika munkatársai a valódi újságírói hozzáállást követték volna, abból a kormány, illetve a kormánypártok rosszabbul jöttek volna ki.
– Mire alapozza azt a kijelentést, hogy kiegyensúlyozatlanok vagy inkább elfogultak voltak a rádió hírműsorai?
– Ha most arra utal, hogy az ORTT vagy a Kód Rt. felmérései szerint kiegyensúlyozottak voltak a hírműsorok, akkor rögtön más megközelítést javaslok. A kiegyensúlyozottság ugyanis nem egy kvantitatíve mérhető dolog. Nem csak a megjelenések száma, időtartama számít. Egy tízperces interjút a fel- vagy a lekonferálással egy az egyben haza lehet vágni, és abból kiderülhet akár az is, hogy a rádiós munkatárs kire szavazna. Ez nem engedhető meg. Nem létezhet olyan a Magyar Rádióban, hogy a legkisebb elfogultság is tapasztalható legyen, különösen a hírműsorok terén. Márpedig ezeket a hatásokat szubjektív megérzések alapján nagyon is jól lehet érzékelni.
– Az ön által említett kiegyensúlyozottságot milyen eszközökkel kívánja megvalósítani? Lesznek segítői ebben? Vagy önmaga lesz a mérce?
– Minden szerkesztőségben, nyilván az önében is, megvannak azok a normák, amelyek sehol nincsenek leírva, de mindenki tudja őket. A normaszegők előbb-utóbb előtérbe kerülnek házon belül, kicsit több gond lesz körülöttük, kicsit jobban odafigyel rájuk a szerkesztő, a rovatvezető. Nálunk az a norma, hogy hírekkel nem orientálunk, de minden eseményt tüzetesen körbejárunk. A magyarországi médiában jellemző a baloldali–liberális túlsúly, de ennek nem az az ellenpontja, hogy akkor itt meg jobboldali befolyás érvényesülhet. Azt a bizonyos ingát egyetlen milliméterrel sem engedem kitérni. Elmondtam, maguk megírták: sem Gyurcsányt, sem Orbánt nem akarom főgonosznak lefesteni. Az intézkedéseik és a megnyilvánulásaik viszont önmagukért beszélnek. Ami az „őrködést” illeti, elképzelhető, hogy köztiszteletben álló személyiségekből egy vének tanácsaszerű testület is véleményezhetné a kiegyensúlyozott közszolgálatiságot és a hírközlést. De igen, én magam is nyilván figyelem a hírműsorokat, bár nem célom, hogy félmondatonként beleszóljak a szerkesztőségi tartalmakba. És számítok a független szakmaiság érvényesülésére. Ez a legfőbb alapelv.
– Van olyan egyáltalán a médiában, hogy független szakmaiság?
– Én például magamat függetlennek tartom. Ebben az a jó, hogy egy tábor úgy érezheti, nem tartozom a másikhoz. Ugyanakkor az a rossz, hogy azt sem érezheti, hogy hozzá tartozom. Ezt szeretném is megőrizni.
– Nem kérdőjelezem meg, hogy megalapozottan érzi magát függetlennek, de akkor ez csak egyfajta személyiségfejlődés eredménye lehet. Ön a kilencvenes években a markánsan liberális véleményformáló elit tagja volt, például rovatvezetője volt a Magyar Narancsnak. Annak a lapnak, amely a szentatya látogatásakor megjelentette a Pápaszem című számot. Ebben volt olvasható Eörsi István elhíresült verse is, aki szerint II. János Pál látogatásakor felszökik az óvszer ára. Ha valaki a jeruzsálemi főrabbit gyalázná, az – nagyon helyesen – nem maradhatna véleményformáló közéleti szereplő. Ráadásul az anarchista eszmékkel is kokettáló Bozóki András egykori kulturális miniszter azt nyilatkozta egyszer, hogy éppen önnel pendült leginkább egy húron, amikor a „népnemzetieket” kellett élve kifilézni.
– Akkoriban egy markánsan liberális párt markánsan liberális elnökének, Orbán Viktornak is voltam tanácsadója.
– Ha gondolja, beszélgethetünk arról is, hogy Orbán hogyan és miért fordult el például a Magyar Narancsban akkoriban képviselt elvektől. De most inkább ön érdekelne. Hogy érzi, összeegyeztethető az akkori önmaga a mostanival?
– Nem csak mások, én is öregebb lettem 15 évvel. És elképesztően nagy hatással volt rám az amerikai tanulmányutam. Egy országban, ahol a lakosság 80–90 százaléka heti templomba járó, ahol egy női mell nem villanhat fel a tévé esti főműsoridejében, képes formálni az ember viszonyulását. Egyébként nem lehet összemérni egy közpénzből működő közrádiót egy 15 évvel ezelőtti, magánpénzből működő avantgárd lappal.
– A két orgánum között pillanatnyilag ön a kapocs. Nem Such György egykori avantgárd újságíróval, hanem itt és most történetesen Such György rádióelnökkel beszélgetek. Egyébként szándékosan nem jobboldali–baloldali szimbólumokat említettem az ön szakmai múltjának egy jelentős állomásáról. Nép, nemzet és kereszténység – amelyeket a Magyar Narancs hol durván, hol finoman támadott – egyaránt fontos sok jobb- és baloldali embernek is.
– Természetesen az. A rádió értéksemleges lesz, de bizonyos alapelveket nem fog megkérdőjelezni. Ilyen az alkotmányosság, a szuverenitás, a nemzeti kultúra és hagyomány vagy a vallási érzületek tiszteletben tartása. És persze a pártatlanság.
– Ha már itt tartunk: a parlamenti pártok kuratóriumi képviselői egymással egyeztek meg az ön személyében, vagy ön egyezett meg velük?
– Én megtiszteltetésnek éreztem, hogy a pályázatomat látván kialakult körülöttem bizonyos mértékű konszenzus. Hogy ők megegyeztek-e, azt nem tudom, de én nem egyezkedtem velük.
– Ne mondja, hogy mielőtt pályázott, nem találkozott azokkal, akiknek a támogatása nélkül még csak jelöltté sem válhatott volna!
– Ha így teszi fel a kérdést, akkor azt mondom: eljutottak hozzám jelzések arról, hogy megnyilvánul felém egyfajta bizalom.
– Még egy további módon felteszem a kérdést: ha nem érzi a politika felől megnyilvánuló bizalmat, nekivág egyáltalán? Élethivatása volt önnek, hogy rádióelnök legyen?
– Kellett a támogatás, az biztos. Meg lehetne kérdezni azokat a pályázókat, akik ezzel nem rendelkeztek. De úgy gondolom, hogy a pályázatom szakmai elemei is elnyerhették a politikai kurátorok tetszését. Számomra egyébként az eddigi egyik legnagyobb kihívás a rádióelnökség.
– Azt komolyan gondolja, hogy ha a politikának szándéka van önnel, akkor elsősorban szakmai szempontok kerülnek előtérbe?
– A politikusok nem vademberek, valahogy el kell számolniuk magukkal is. Megegyezhettek rólam, de a pályázati meghallgatásom után mégiscsak szavazniuk kellett. És olyan emberre nem szavazhattak, akinek egy árva szó fogalma sincs a rádióról. Egyébként – pontosan az Orbán Viktorral egykorvolt munkakapcsolatom miatt – szerintem a baloldalnak jobban erőt kellett vennie magán, hogy elfogadjon.
– Most viszont örülhet a baloldal, mert azzal, hogy a jegyzetet mint műfajt likvidálta a rádióból, az egyik legjelentősebb hazai publicista, a nyíltan jobboldali Lovas István véleménye is letűnt.
– A jegyzet szerintem nem rádiós műfaj. Ennyi. De nem akarom megkerülni a kérdést. Lovas István nemcsak a jobboldal, hanem az egész hazai média egy ikonikus figurája. Tárgyi tudása, tájékozottsága, olvasottsága, szakmai rutinja és látásmódja teszi ikonikus figurává. És erre az ikonikus figurára a Magyar Rádiónak nincs szüksége. Semmilyen formában. De nemcsak jelentős jobboldali véleményformáló személyiség nem lesz a rádióban, hanem baloldali sem. Vannak pedig olyanok, akik itt voltak, és most visszajönnének. Nem jönnek vissza. Ennek már nyilván nem örül annyira a baloldal.
– Jóformán a komplett Heti hetes-gárda Farkasházystul, Gálvölgyistül, Hernádistul egy sokkal rafináltabb véleményformáló műfajban tűnik fel: a rádiókabaréban. Velük mi lesz?
– Bevallom, régóta nem hallottam rádiókabarét, nem tudom, hogy a szerzők milyen poénokat, vicceket írnak a szereplőknek.
– Szerintem ez mindegy is. Az előbb említett művészek nyíltan baloldaliak, a maguk köreiben szintén ikonikus figurák. Az ikonikus figura meg pont attól az, ami, hogy a puszta jelenléte is üzenet. Mint az ikonoké általában.
– A kabarétól is elvárom majd a pártatlanságot.
– Vannak kimondottan pártos műsorok is. A baloldal a Vasárnapi Újságot emlegeti, a jobboldal meg a Gondolat-jelet, a 16 órát. Korábban azt mondta, mindet behúzná középre.
– Így van, de ez nem megy egyik napról a másikra. Nem mondhatom azt a Vasárnapi Újság és a Gondolat-jel szerkesztőségének, hogy mostantól egy helyen egy műsort csináltok, barátkozzatok meg egymással, aztán az majd egy pártatlan műsor lesz. Ennek ki kell alakulnia, de a hosszú távú cél valóban az, hogy ne legyen jól körülhatárolható jobb- vagy baloldali műsor. Ez nem jelenti azt, hogy nem jelenhetnek meg radikálisan eltérő vélemények. Például nemrégiben hallottam Bogár László közgazdászprofesszor gondolatait arról, hogy a globalizmus hogyan hat a nemzetgazdaságok, így maguk a nemzetek ellen. Ezzel az állásponttal lehet vitatkozni, de ez is olyan vélemény, aminek abszolút helye van a rádióban. Ráadásul egy komoly tudásanyaggal alátámasztott gondolatmenetet mindenképpen érdemes továbbgondolni. És ilyen esetben a kiegyensúlyozottság követelménye szerintem nem írja elő azt, hogy akkor kérdezzük meg a témában például Soros Györgyöt is. Ilyen műsorszámokkal nyugodtan megjelenhet bármilyen magazin, de úgy nem, hogy napi politikai kérdésekben csak az egyik oldal véleménye hallható. Azt látni lehet, hogy jelen pillanatban bőven van olyan fontos társadalmi kérdés, amiről beszélni kell. Ilyen például az egyházak szerepe, az abortusz, a demográfiai problémák, az oktatás, az egészségügy, a gazdaság jelenlegi helyzete, hatásai, és még sorolhatnám. Ezeket nagyon sok aspektusból meg lehet és meg kell vizsgálni, és nagyon jó műsorok készülhetnek így. Ráadásul nincs is mindig megkérdezhető vagy megkérdezendő másik fél, de ettől függetlenül is bizonyos értékek mentén felépíthető egy-egy anyag. A napi vagy a reálpolitikai témákban ugyanakkor kínosan ügyelni kell a távolságtartásra.
– Meglátjuk, hogyan sikerül. Mint ahogyan arra is sokan kíváncsiak, hogy mi lesz például a székház sorsa. Noha pályázati feltétel volt az ingatlan sorsáról alkotott elképzelések kifejtése, ön néhány sornyi terjedelemben intézte el a kérdést.
– A pályázati dokumentációhoz egyetlen olyan mellékletet sem csatoltak, amely a székház jelenlegi helyzetét felvázolta volna. Így nem tudtam érdemben foglalkozni a kérdéssel. A jelenlegi székház és a rádió egyéb ingatlanai nem csupán a korszerű műsorkészítésre, hanem általában véve már a munkavégzésre is jóformán alkalmatlanok. De ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy meg kell válni mindentől. Óriási ingatlan vagyonról van szó, aminek értéke messze meghaladja azt a határt, hogy egyedül dönthessek, vagy akár csak tárgyalásokat folytathassak a sorsáról. Ehhez kuratóriumi felhatalmazás kell. De még azt sem tudni pontosan, hogy hány ember szükséges a rádió működtetéséhez.
– A jelenleginél kevesebb, gondolom.
– Valóban, de hogy mennyivel, azt ne kérdezze. A teljes struktúrát át kell nézni, jogilag és pénzügyileg át kell világítani az intézményt. Tudnom kell, hogy kivel milyen jogviszonyban vagyunk, és hogy pontosan hogyan áll a kassza.
– A strukturális átalakítás érinteni fogja a vidéki stúdióhálózatot?
– Feltétlenül. Egyrészt az egyszer majd csak kialakuló régiókhoz fog alkalmazkodni, másrészt a digitális átállás is új követelményeket támaszt majd velünk szemben. Ezekhez alkalmazkodnunk kell.
– Korábban már föl-fölreppent a hír, hogy létrejöhet egy elnök alá rendelt hírigazgatóság is.
– Erről szó sincs, bármit is pletykálnak róla. Egyelőre az a biztos, hogy marad az Aktuális szerkesztőség, amely alá a hírműsorok és hírszerkesztőségek tartoznak. Az sem biztos, hogy azt át kell alakítani, majd az új főszerkesztő megvizsgálja a helyzetet.
– Meszleny László távozása óta Kresz László irányítja az Aktuálist. Ő ezek szerint nem marad a posztján?
– Kresz László átmenetileg, visszavonásig irányítja az Aktuálist, egyébként a Krónikát felügyeli. Nem tervezem, hogy megváljak tőle.
– Pedig a beszélgetésünk elején éppen a Krónikát kritizálta. Ezek szerint mindenki tiszta lappal indul?
– Pontosan. Meggyőződésem, hogy az itt dolgozó emberek sokkal jobb rádiót is tudnak csinálni, mint amilyen jelenleg hallható. Hogy ebben számíthatok-e a jelenleg itt dolgozókra, az rajtuk is múlik. De pártrendelésre senkit nem rúgok ki, bár be kell vallani, érzékeltem ilyen elvárásokat. De például Perjés maradt, Kresz maradt. Mostantól, akiktől megválok, azokat én nem érzem ide valónak, és nem érdekel, hogy a pártok mit gondolnak erről.
origo.hu
Kánikulai hétvége: 33 foknál is melegebb lehet
