Visk, a hajdani koronaváros

Terra Máramaros legalább anynyira ország az országban, mint Somogy- vagy Gömörország. Itt nem csupán a terület nagyságáról van szó, hanem a történelem során betöltött gazdasági, társadalmi szerepről is. Jelesül Máramarosban a nemesfém- és sóbányászat, az erre alapozott ipar, a közlekedés jelentőségéről kell szólnunk, s nem utolsósorban a koronavárosokról, amelyek sokban az Alsó Bányavárosokkal azonos joggal bírtak… – írja Czébely Lajos Visk-monográfiájáról S. Benedek András a Kárpátalján megjelenő Együtt című kulturális folyóiratban. Visk valóban az öt büszke máramarosi koronaváros egyike volt, s üdvözölnünk kell a tényt, hogy könyv jelent meg róla.
„Ennek az egykor Ugocsához tartozó hatalmas területnek a terrából megyévé alakulás időszaka kezdetén volt a központja Visk, Máramaros feltehetőleg legősibb települése. Még a megye kialakulása előtt, valószínűleg a tatárjárás előtt telepedtek itt le az erdővágók (ardók), a gyepűrendszer egy fontos átjárójának védői…” – mutatja be a város múltját a szerző arra is kitérve, hogy „András király számára Visk elsősorban mint meglévő vár volt fontos, amelynek szerepét hamarosan átvette a Himnusz ihletője, Erdély kapuja, a bevehetetlen Huszt”.
„A századok vallatójaként és krónikásaként Czébely Lajos mindig adatokkal felfegyverkezve végigkísér egészen napjainkig. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy ez a monográfia mindig pontosan rögzíti a sorsfordulókat. Választ kapunk részben arra is, hogy mi a titka Visknek, hogyan lehetett példa és példázat” – írja S. Benedek, s ami az említett „sorsfordulókat” illeti, azokban nem volt hiány. Amikor a táj a Szovjetunióhoz került, megkezdődött a hagyományok módszeres lerombolása, a korábbi közösségek szétzilálása. Ám a fiatal értelmiségiek megkísérelték újra felépíteni azt, ami látszólag végképp odaveszett. Iskolát építettek, és őrizték magyarságukat.
A szerző végül azt sem hagyja szó nélkül, hogy a kis példányszámban napvilágot látott kötet tipográfiája és képanyaga, ezáltal az egész jobb kiállítást érdemlő kiadvány „közel áll a selejthez”. Egyet kell értenünk S. Benedek Andrással: „E könyvnek méltó formában is meg kell jelennie – ha komolyan gondoljuk az egységes magyar kultúra jelenét és jövőjét.”