Hosszú ideig úgy gondolták a szakemberek, hogy a vízhiány csak a szegény, szárazságtól szenvedő országokat sújtja, mára azonban világossá vált, hogy a világ legfejlettebb államainak is hasonló gondokkal kell szembenézniük. Minderre a WWF (World Wide Fund for Nature – Természetvédelmi Világalap) új jelentése hívja fel a figyelmet, amelyet a szervezet az augusztus 20-án kezdődő víz világhetének alkalmából tegnap adott közre. A témában született első átfogó tanulmány szerzői szerint a helyzetet több tényező kombinációja alakította ki: a klímaváltozás, a szárazság, a vizet tároló lápok, mocsarak, vizenyős területek elvesztése (például a lecsapolások miatt), a nem megfelelő infrastruktúra és a rossz gazdálkodás a készletekkel. Eközben a gazdag államok egyre szomjasabbak: sok olyan nagyváros van a világban – mint például Houston (Egyesült Államok) vagy Sydney (Ausztrália) –, ahol több vizet használnak fel, mint amennyit a természet pótolni képes. Másutt sem jobb a helyzet: Londonban az elöregedett vízvezetékrendszernek köszönhetően naponta háromszáz versenyuszoda feltöltéséhez elegendő mennyiségű víz szivárog el a csövekből.
A dolgozat Ausztrália, az Egyesült Államok és Japán mellett európai országokra, köztük Spanyolországra és Nagy-Britanniára fokuszál, de megemlíti Kínát is, ahol például a Jangce folyási irányának megváltoztatásával okoztak felmérhetetlen, másutt is jelentkező természeti károkat. Az atlanti térségben lévő európai országokat aszály sújtja, miközben a mediterrán államokban a vízigényes turizmus és az öntözéses földművelés apasztja vészesen a készleteket. A világ legszárazabb kontinensének tartott Ausztráliában az elszikesedés jelent veszélyt a kulcsfontosságú mezőgazdasági területekre. Japánban, ahol nincs hiány csapadékban, a súlyos szennyezések veszélyeztetnek. A helyzet akkor lesz igazán elkeserítő, ha a globális klímaváltozás miatt még kevesebb eső hull majd, megnő a vizes területek párolgása, és a jelentős utánpótlást szolgáltató gleccserek is elolvadnak. A fejlett országokban tapasztalható válság azt bizonyítja, hogy a gazdagság és az infrastruktúra nem nyújt biztosítékot a vízhiány, a levegő- és vízszennyezés, a klímaváltozás és a szárazság ellen – hívta fel a figyelmet Jamie Pittock, a WWF vízvédelmi programjának vezetője. A gazdasági javak nem jelentik automatikusan azt, hogy elég mennyiségű víz is lesz – tette hozzá.
A dolgozat szerzői rámutatnak arra, hogy a tehetős államok a fejlődő országok vízkészleteit is felemésztik. Az olcsó munkaerő miatt ott működtetett ruhaipar, a zöldség- és gyümölcstermesztés vagy az ékszerkészítés is rengeteg vizet igényel. Mivel az előállítási költségek alacsonyak, a gyártók gyakran pazarlóan bánnak a vízzel is.
origo.hu
Tiszta vizet öntünk a pohárba – ennyibe kerül egy lángos a Balatonnál
