1956 hősei, ahogyan külföldről látták

Szimbolikus jelentősége van, hogy az 1956: Egy történet képekben című kiállítást, a filmvetítés-sorozatot és a nemzetközi konferenciát abban az épületben rendezik meg, amely a magyar parlamentarizmus bölcsője volt, a budapesti mai Bródy Sándor utcában. 1866 és 1902 között itt ülésezett a képviselőház, ma pedig az olasz kultúrintézet található benne. Nyolc ország fogott össze, hogy méltó módon emlékezzen az ötven évvel ezelőtti forradalomra és szabadságharcra.

Azt a küzdelmet idézi fel a rendezvénysorozat, amelyben a legújabb kori magyar parlamentáris demokrácia lehetőségét is eltiporták a Szovjetunió tankjai, csatlósai, foglyul ejtve, kivégezve, elüldözve a magyar miniszterelnököt és a törvényes magyar kormány számos tagját, szabadságharcosok százezreit. Ausztrália, Kanada, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Svédország, Svájc, az Amerikai Egyesült Államok, Dánia és az Egyesült Királyság nagykövetségei, a Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, a Demokratikus Átmenet Nemzetközi Központja és az olasz kultúrintézet összefogásával jött létre az ünnepségsorozat, amellyel fejet kívánnak hajtani a szabadságharcnak. Paolo Guido Spinelli, Olaszország nagykövete a megnyitóeseményen úgy fogalmazott: egy igazságáért küzdő nép bátor harcának köszönhetően a világban már semmi sem maradt úgy, ahogyan előtte volt. A világ népei megismerhették a magyar nemzet óriási kvalitásait, erkölcsi nagyságát. Ezért szeretnék, ha a világban ma is mindenütt visszhangot kapna a történelemformáló forradalom. Giuseppe Pastorelli tanácsos – aki a rendezvény ötletgazdája s egyik fő szervezője – Magyarország előtti főhajtásként aposztrofálta a mostani megemlékezéssorozatot. Egy olyan ország előtt hajtanak fejet, amelybe mindannyian „beleszerettek”. Mint mondta, nagy tisztesség számára, hogy az ötven évvel ezelőtti történések résztvevőit, hőseit is megismerheti a szeptember 28–29-én rendezendő nemzetközi tanácskozáson. Giuseppe Pastorelli reméli, hogy magyar és külföldi fiatalok ezrei fogják megtekinteni az 1956 dokumentumaiból, fotóiból összeállított kiállítást. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a kiállítás megtekintése után köszönetet mondott a szervezőknek a T. Ház nevében is, amiért megrendítően hiteles történelmi tablóval adóztak a vérbe fojtott forradalom emlékének. Megnyitóbeszédében úgy fogalmazott: érezhető, hogy a diplomáciai testületek, a szervezők nem csupán gesztust gyakoroltak. Sugárzik a kiállításról, hogy kiemelt figyelemmel fordultak népünk harca felé. Szili Katalin köszönetet mondott a jelen lévő Mario De Biasi fotóművésznek, amiért ötven esztendeje nemcsak a gépével, de a szívével is fényképezett. Ez a köszönet természetesen mindenkitől kijár a híres fotóriporternek, hiszen az akkor az Epocában közzétett fotóit a harcokról a kiállításon tegnaptól mindenki megcsodálhatja. A felvételeken megelevenednek a Köztársaság téri pártszékház ostromának pillanatai, láthatók a szereplők hol döbbenetet, hol felszabadult örömöt kifejező arcvonásai. A legmegrázóbb képek mégis azok, amelyek a menekülő családokat mutatják. Egy anya kosarába rejtett kisgyermekével egyensúlyoz egy folyócskát áthidaló faágon, míg valaki segítő kezet nyújt felé. A svájci vöröskereszt felvételein aztán a menekültek megérkezésének is tanúi lehetünk – szívfájdítóan szomorú gyermekarcok bámulnak ránk a képekről. Mert nemcsak De Biasi mester és a Köztársaság téren halálos sebet kapott Jean-Pierre Pedrazzini műveit tárják elénk a rendezők az olasz kultúrintézet folyosóin. Ausztráliától Kanadáig, az Amerikai Egyesült Államokig terjed a dokumentumok palettája, így talán megkockáztatható: ennyire komplex gyűjteményes kiállítást még sosem jelenítettek meg szabadságharcunkról. A megrendítő képsorok szinte önként vetik fel a kérdést: valóban befejeződött-e az 1956-os forradalom és szabadságharc napjainkra? Ha azokat a képeket nézzük, amelyek a jól ismert, akkor rommá lőtt budapesti utcákat ábrázolják, megerősödnek a kételyeink. Mintha úgy múlt volna el az idő, hogy minden csupán azért változott meg, hogy semmi se változzon. Pedig az akkori forradalmárok köztünk élnek. Király Béla, a Nemzetőrség egykori főparancsnoka nem véletlenül ejtett szót tegnap a szabadságharc körül mesterségesen gerjesztett tévhitekről. Márpedig a forradalom nem bukott meg. Leverték ugyan, ám legyőzni sosem tudták.
Az 1956 és Magyarország: A szemtanúk emlékei – a szabadság és a demokrácia keresése című, kétnapos konferenciát szeptember 28-án Sólyom László köztársasági elnök nyitja meg, s felszólal többek között Göncz Árpád volt köztársasági elnök, Boross Péter volt miniszterelnök, Király Béla, valamint Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke. A tegnap kezdődött 1956 filmekben és beszámolókban című filmvetítés-sorozat szeptember 26-ig tart.