Amerika 9-11-re emlékezik

Ma öt éve, hogy összehangolt terrortámadás érte az Egyesült Államok szimbolikus jelentőséggel is bíró gazdasági és katonai központjait. Három eltérített utasszállító repülőgép becsapódása nyomán New York szívében, Manhattanben a Világkereskedelmi Központ (WTC) óriási ikertornya és kiszolgálólétesítményei pusztultak el, a washingtoni Arlingtonban pedig súlyos károk érték a védelmi minisztérium és a Pentagon épületét. A negyedik repülőgép célpontjától távol, Pennsylvaniában egy mezőre zuhant. A támadásokban közel 3000 ember vesztette életét.

Az amerikai kormányzat hivatalos álláspontja és a világszerte leginkább elfogadott változat szerint 2001. szeptember 11-én, kedden az Oszama bin Laden szaúd-arábiai milliárdos által vezetett al-Kaida fundamentalista iszlám terrorszervezet intézett támadást az amerikai fővárosban és a legnagyobb amerikai városban lévő célpontok ellen. Tizenkilenc – többségében szaúdi állampolgárságú – arab terrorista négy csoportba szervezve hajtotta végre az akciót, többévnyi felkészülést követően. Minden csoportban öt fő vett részt, egy alapfokú repülőkiképzést kapott pilóta és négy „harcos” – előbbieknek az eltérített gép vezetése, utóbbiaknak a személyzet és az utasok ártalmatlanná tétele, sakkban tartása volt a feladatuk a becsapódásig. A negyedik repülőgépre csak négy merénylő jutott, ötödik társukat, Zacarias Moussaouit korábban letartóztatták: ő az egyetlen ember, akit a támadássorozatban való részvétel miatt eddig elítéltek az Egyesült Államokban. Bár a férfi az ítélet kihirdetésekor büszkén vállalta tettét, Oszama bin Laden videoüzenetében azt állította, hogy Moussaouinak semmi köze a merénylethez. A United Airlines 93-as számú New York–San Francisco járata és utasai a terror elleni harc jelképeivé is váltak, mivel fellázadtak a gépeltérítők ellen és így megakadályozták, hogy azok a Boeing 757-est a Fehér Háznak vagy a Capitoliumnak vezessék. Az ellentámadásra induló egyik utasnak tulajdonított felkiáltás (Let’s roll! – azaz Gyerünk!) jelmondattá, hívó szóvá vált a 9-11 utáni amerikai társadalom számára.
A merénylők elképzelése szerint a nagy hatótávolságú gépekben lévő rengeteg üzemanyag, a gépek mozgási energiája óriási pusztítást okozott volna a kiszemelt célpontokban, amit az események tökéletesen igazoltak is. A WTC száztíz emeletes tornyainak teherviselő acélszerkezetei a nagy hőségben elvesztették szilárdságukat, és a becsapódást követően alig másfél órán belül kártyavárként összeomlottak, maguk alá temetve a bennrekedteket, köztük a mentésben részt vevő több száz tűzoltót és rendőrt. A kezdeti számítások több tízezer áldozatot is lehetségesnek tartottak az épületekben dolgozók létszáma alapján, ám a támadáskor még nem dolgoztak túl sokan, másrészt a becsapódások magasan lévő szintje alatt lévők túlnyomó többségének sikerült elhagynia a pusztulásra ítélt épületeket. Nagy pusztítást vitt véghez a Pentagonba becsapódó gép is: a koncentrikus folyosók közül többet átütöttek a roncsdarabok.
A támadás okainak boncolgatása azóta is tart, napjaink Amerikájában a legaktuálisabb kérdés, hogy a terror elleni háború részeként miért kellett Irakot is megtámadni, ami még nagyobb gyűlöletet szított az Egyesült Államok ellen világszerte, elidegenítve szövetségeseinek közvéleményét is. Nincs bizonyíték arra, hogy Abu Muszab az-Zarkávinak, az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat néhai iraki vezetőjének, illetve bármelyik társának kapcsolata lett volna Szaddám Huszein volt iraki elnökkel – mutatott rá az amerikai szenátus múlt pénteken nyilvánosságra hozott egyik bizottsági jelentése. A dokumentumot az Irak elleni háborút megelőző amerikai hírszerzés tevékenységével kapcsolatban állították össze. Demokraták szerint a jelentés kétségbe vonja az elnöknek az arab ország ellen indított támadást indokoló érvelését.